A csengetés után csilingelő hang közli a kaputelefonban, hogy „hatodik emelet." A liftből kilépve csinos, mosolygós házigazda fogad, majd invitál be a Dunára és a budai hegyekre néző lakásba, ahol már fortyog a paprikás csirke és szaggatás előtt áll a nokedli. Egy lakásétteremben foglaltunk asztalt.

A kedves házigazdák, Ferenc és Zsuzsa, valamint az édesanyja keresztnevét öröklő lányuk házi készítésű törkölypálinkával kínálnak üdvözlésként, miután befutnak az estére várt további vacsoravendégek. A fiatal olasz pár tagjai visszafogottan méregetik az 1998-as főzésű nedűt, aztán egy kis pálinkatörténeti felvezetés után bátran döntik le a pohár tartalmát.

Ők Budapesten járnak először, mi meg lakásétteremben. De mi is ez? Fidel Castrónak köszönhetjük – no nem azért, mert ő találta volna ki, hanem mert Kubában betiltatta az imperialistának titulált magánéttermeket, így hát az emberek egymásnak kezdtek el főzni otthonaikban. Később már turistáknak is, akiknek eléggé bejött a dolog és megvalósították az ötletet saját országaikban. A legálisan működő szolgáltatás Európa nagyvárosai mellett Budapesten is egyre népszerűbb, hisz’ meghittebb, otthonosabb egy étteremnél, nem beszélve a pénztárcakímélő mivoltáról.

Amíg az itáliai látogatók a nokedliszaggatás csodájával ismerkednek, addig körbevezetnek minket a hangulatos, ízlésesen berendezett lakásban. Kiderül, mindössze január óta működteti az Eat & Meet névre keresztelt lakáséttermet a család, melynek tagjai közül a férj grafikusként, a feleség könyvelőként dolgozik, a gyermek pedig frissen kezdi új melóját, mint gasztrotúra-vezető.

A lakásétterem ötlete a lány fejéből pattant ki; Zsuzska olaszországi tartózkodása alatt a Restaurant Day-en nagy sikerrel nyitott  magyaros kajákat favorizáló alkalmi éttermet. A szülőknek itthon nem kellett kétszer mondani, hogy mi lenne ha, mivel a kedves mama imád főzőcskézni.

A magyar konyha nagykövete szeretne lenni az Eat & Meet, ennek érdekében egyelőre még inkább külföldieket csalogatna a Danubius utcába tipikus magyaros fogásaival, melyek minden esetben tartalmaznak mákos vagy túrós finomságokat.
Eddig kilenc vacsorát rendeztek úgy, hogy nem vitték túlzásba a marketing-tevékenységet. Szinte minden estéhez tartozik valamilyen különös élményük, nem egyszer fordultak elő vicces reakciók a tányéron landolt ételek láttán. Akadt olyan külföldi, aki megdöbbent a túróstésztán, egy másik meg azt hitte a mákossüteményre, hogy bedrogozzák vele, a kanadai vendégeknek pedig annyira tetszett a paradicsomosbetűtésztaleves, hogy mindenképp el akarták készíteni otthon, hiába nem lehet kapni a hozzávalóit.

Az első fogás egy igazi klasszikus, rántás alapú tojásleves. Kissé meglepődünk, amikor kiderül, hogy főtt krumplit is tartalmaz, illetve lehet hozzá pirított kenyérkockákat adagolni – vannak olyan országrészek ugyanis, ahol utóbbi két „szolgáltatás" nem alapfokú, sok helyen nélkülük szolgálják fel. „Fantastico" – ez az első olasz reakció a hideg időben még jobban eső gyomormelegítőről, a déli vendégeknek főleg a főtt tojás ízlik. Nekünk meg minden egybevéve.

Másodikként paprikás csirke érkezik a már megénekelt nokedlivel, a talján pár vegetáriánus felének viszont hús helyett gombapaprikás jut – mint megtudjuk, vacsora előtt minden esetben egyeztetnek a vendéggel az esetleges egyedi igényekről (vegetáriánus, vegán) és ételallergiákról (glutén, laktóz, csonthéjas stb.). Anyukánk és nagymamánk főztjének íze köszön vissza, miközben lapátoljuk a főételt, a külföldi vendégek szintén elismerően bólogatnak.

A desszert különlegességét az jelenti, hogy rendre a lánygyermek készíti, így a meggyes-mákos torta az ő műve. Olasz barátainknak annyira tetszik az édesség, hogy fotót lőnek róla, hiszen életükben nem ettek még mákot és nem igazán tudják hová tenni. Kapnak most bőven, mert a tortaszelet úgy dugig van töltve mákkal, hogy az utolsó falat után elmondhatjuk: teli a hasunk.

Egyébként a desszerthez tokaji furmint dukál, és a másodikhoz is lehetett választani valamilyen bort. Mindegyik fogás előtt Zsuzska mesél az ételek, italok eredetéről és a hozzájuk tartozó szokásokról. Elmondja, hogy a későbbiekben nyitnának a hazai vendégek felé, akár hagyományos magyaros vacsorával, akár más országok tematikus menüivel. Amint elvonulnak a viharfelhők és az időjárás lehetővé teszi a szabad ég alatti felszolgálást, megnyitják a lakás teraszát, hogy teljes egészében élvezhető legyen a környék kínálta panoráma.

Ár-érték arányban (25 eurót kóstál a vacsora fejenként)  jobbnak számít a lakáséttermek között az Eat & Meet. Több helyen működik úgy a dolog, hogy profi szakácsok lényegében beköltöztetik az éttermet a nappaliba, itt nem erről van szó, tényleg anyuka főz a vendégeknek házias, magyaros ételeket, így úgy érezzük magunkat, mintha vendégségbe jönnénk.

Még vacsora közben mesélt Andrea, az olasz férfi egy csizmaországbeli szokásról. Ha étterembe mennek, és nem tetszik nekik a hely, vagy nem ízlik az étel, a kapott szalvétát érintetlenül hagyva jelzik, hogy többet nem szándékoznak visszatérni oda. Ellenben ha mindennel meg voltak elégedve, alaposan összegyűrik a szalvétát. A mai este valamennyi vendége utóbbi cselekedettel búcsúzott.
Eat & Meet1138 Budapest, Danubius utca 14.
Facebook-oldal