Kommunikációs végzettséggel és sok-sok évnyi ügynökségi tapasztatlattal, a kutyák iránt érzett szeretetből és lelkesedésből fordított hátat korábbi karrierjének, s vágott bele egy saját, kutyás kiegészítőket kínáló márka, a Sixfeet megalapításába. Több mint négy éve már a munkája is négylábú barátaihoz köti: vagányabbnál vagányabb egyedi pórázokat, nyakörveket, hámokat tervez és készít nővérével közösen budai műhelyükben. Egyik nagy vágya, hogy Budapest a stílusos kutyák városa legyen. Erről, a kutyalélek rejtelmeiről és persze a designról is beszélgettünk.

Mindig volt kutyád?

Nagyon sokáig csak vágytam rá, de végül amikor elköltöztem otthonról, akkor lett saját kutyusom, kutyusaim, és ők már velem élnek a lakásban. Két kutyám van, mindkettő befogadott – Bibi 11 éve van velem, Szami négy éve csatlakozott a családhoz. Nekem természetes, hogy valóban családtagként kezelem őket. Nekik mi vagyunk a falka, amely szabályok szerint működik, s ahol nekik helyük van. Abban, hogy ez tényleg jól működjön, iszonyú sok munka van, hatalmas felelősséggel jár, de nekem ez napi örömforrás is. Mi nagyon sok időt töltünk együtt, annyira jól ismerjük egymást, hogy ma már azt is tudom, hogy, ha sétálunk melyik kutya hol fog megállni, mire figyel majd. Egy kutyának legalább olyan karakteres személyisége van, mint az embernek. Az én kutyáim például nagyon érzékenyek, s ahogy idősödnek, egyre háklisabbak is lesznek. Bibivel például annyira egy húron pendülünk, hogy minden rezdülésemet érzékeli, s ha én kiegyensúlyozott vagyok az rajta is meglátszik.

Hogyan jött az ötlet, hogy kutyás márkát alapíts?

Alapvetően nem túl romantikus történet. Nyolc évet töltöttem a reklámszakmában, s 2010-ben elvesztettem az állásomat. Akkor már három kutya volt a családban, s iszonyú szerencsés voltam, mert jó ideje kutyabarát munkahelyen dolgozhattam. A munkakeresés időszaka küzdelmes volt, s amikor újra elhelyezkedtem, annak ellenére sem találtam a helyem, hogy jó csapatba kerültem, és szuper feladatokkal bíztak meg. Végül három hónap után én mondtam fel, mert úgy éreztem, hogy más irányba kell indulnom. Azt még nem tudtam pontosan, mihez kezdjek, de abban biztos voltam, hogy kutyákkal akarok foglalkozni, legyen az bármilyen tevékenység.

Honnan jött a nyakörvek és pórázok ötlete?

Amikor már jó ideje éltünk kutyákkal, feltűnt, hogy nem találunk igazán kedvünkre való nyakörvet, pórázt. A minőségi holmik unalmasak voltak, jópofa, vagány darabokat pedig egyszerűen nem találtunk itthon. Vettünk egy nagy levegőt, és elkezdtünk alapanyagokat és kellékeket felkutatni. Prototípusokat varrtunk, s a saját kutyáinkon teszteltük a kész modelleket. Eltartott egy ideig, mire kitapasztaltuk mit honnan érdemes beszerezni, s hogyan készíthetünk mi magunk minőségi termékeket. Abban viszont biztosak voltunk, hogy ezen a terülten létezik komoly piaci rés.

A Sixfeet fejlődése sok szempontból hasonlít egy divatmárka építkezéséhez. Ez tudatos, vagy inkább ösztönös döntés eredménye?

Abszolút tudatos. Az egész márka a kutyáról és gazdáról szól, innen jött a hatlábú név is. Én hiszek abban, hogy a kutyaválasztásnak tudatos döntésnek kell lennie. Ha valaki jól választ, akkor az fizikai síkon is megjelenik – egyszerűen látod, hogy összeillenek. Mondok egy példát: ha a gazdi mindennap fut, választhat nagy mozgásigényű fajtát, mondjuk egy vizslát, vagy agarat. Ha kevésbé aktív életet él, jobb, ha úgynevezett „társasági” kutya a társa. Ha karakterben megvan a harmónia a négylábú és a kétlábú között, a személyiségük úgyis összecsiszolódik, s mindez miért ne mutatkozhatna meg a külsőségekben is? Szerintem, ha a kutya nyakörve passzol az én új cipőmhöz, az igenis menő és stílusos. Ma már – a divatmárkákhoz hasonlóan – mi is szezonális kollekciókban gondolkodunk. Télen pöttyös sorozatunk volt, nyárra csíkos modellekkel készülünk, sőt egy speciális, egyelőre titkos kollekció tervei is készen vannak. Jelenleg minden darabot mi állítunk össze, de öles léptekkel haladunk a kis szériában folyó gyártás megvalósítása felé. Még ma is sok nyakörvet csinálunk megrendelésre. Ilyenkor eljön a műhelybe a kutyus és a megrendelő. Közösen kiválasztjuk az állat méretéhez, habitusához passzoló típust, a vastagságot és magát a szalagot, pontosan úgy, ahogyan egy méretes szabóságban. Ezeket az alkalmakat különösen szeretem.

Hogyan találnak rátok az érdeklődők?

Amikor a terjesztésen kezdtünk gondolkodni, egy designérzékeny vonalon indultunk el. Tudatosan nem kutyás boltokat kerestünk meg annak ellenére, hogy jól tudtuk, így nehezebb lesz elérni a kutyatartókat. Biztosak voltunk benne, hogy egy ilyen közegben egészen más hatást kelt a márka, más az üzenetünk. A fejlődés irányát is a hagyományostól eltérően képzeljük el, hiszen a célcsoportunk is más. Hamarosan megjelenik az első ruhakollekciónk, egy kifejezetten funkcionális sorozat. Egyforma anyagból terveztünk "kutyázós" kapucnis pulcsikat, és hasonló fazonú darabokat a négylábúaknak. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy a kutyák nem fáznak, de ez egyáltalán nem igaz. Egy rövid szőrű, vékony testalkatú kutya igenis hálás egy pulcsiért. Itt szó sincs elkényeztetésről, vagy divathóbortról, főleg ha belegondolunk, hogy az akár 24 fokos lakásból visszük ki az állatot az utcára. A részletekre nagyon figyelünk, s a design nekem személy szerint is fontos dolog. Nemrég készült el például az új, szíves nyakörvet viselő kutyusos logónk, amit a Kis Hungarikumhatározó grafikai munkáját is jegyző Szabó Zsófi tervezett nekünk. Ezt nem csupán mi, de a vevőink is imádják.

Harmadik éve, hogy kutyás rendezvényeket is szervezel, ahol a jótékonykodás is fontos szerepet kap. Honnan jött a Kutyás vásár ötlete?

Itthon én korábban nem találkoztam olyan vásárral, ami nem csupán a kutyákról, de a gazdikról is szólt. Mi olyan eseményeket szervezünk, ahol a kutyák és a kutyabarátok is jól érzik magukat. A helyszín egy fantasztikus zöldterület, ahol az állatok szabadon rohangálhatnak, s közben vehetsz kutyás ékszert magadnak, kutyás nyalókát ajándékba, hazai gyártású kutyaruhát és ezer más dolgot, s minden alkalommal egy-egy állatvédő alapítványt is támogathatsz. Általában valami helyben fogyasztható dologból, például mézeskalácsból befolyó bevételt ajánljuk fel, de legutóbb például egy licitálásából befolyt összeggel támogattunk egy szervezetet.

A mindennapjaidat kutyák társaságában töltöd. Milyen Budapest kutyás szemmel?

Nagyon szeretem ezt a várost, de úgy érzem, nagyon sok a szabály, s olykor ezek nem eléggé átgondoltak. Tömegközlekedni például komoly kihívás, de póráz nélkül futtatni sem egyszerű. Budapesten hivatalosan közterületen nem lehet elengedni az állatot. Utcán ez érthető és elfogadható, de erre például egy parkban vagy egy budapesti erdőben sincs lehetőség és a kijelölt kutyafuttatók nagyon picik és kevés is van belőlük. Szerencsére üzletekből és éttermekből egyre több olyan van, ahol a kutya is szívesen látott vendég, de még ezen a területen is lenne hova fejlődni. Nyilvánvaló, hogy az első lépést a kutyatartóknak kell megtenniük, hiszen csak felelős gazdik indíthatják el egy elfogadóbb, befogadóbb közeg kialakulását.

Mi a helyzet akkor, ha beülnél valahova? Hol fogadnak szívesen kutyával?

Pesten elég egyszerű a helyzet. A legkedvesebb kávézóm a Farger. Itt voltunk már öten barátnők, nyolc kutyával is. A romkocsmák általában nagyon barátságosak, a Szimpla, a Most vagy az Anker't csapata különösen jó fej, de a Konyha, a Hivatal vagy a Telep is szuper. Budán picit bonyolultabb jó helyeket találni, de a Nemdebár, a Finomító kantin, vagy a biztos befutó, ahogyan a , vagy a Budagyöngyében a Semiramis kávézó is.

Árak: 6000 - 8000 forint
Kapható: