A sós-karamellás Jean-Pierre, a konyakos-aranymazsolás Henry és a pisztáciás Philippe volt ránk a leginkább hatással. A félreértések elkerülése végett ők macaronok és a Chez Dodóban kóstoltuk meg őket.

Dóri három éve, egy kávézóban kóstolt először macaront, majd elhatározta, hogy ezt elkészíti otthon is. Ami nem volt ilyen egyszerű: még egy erre specializálódott tanfolyam után sem mindig sikerült a rafinált desszert, ezért egyenesen Párizsba ment, ahonnan már valóban a biztos tudás birtokában tért vissza. Tovább kísérletezett, a rajongói tábor pedig egyre nőtt, így hét év reklámügynökségi karrier után végleg a macaron mellett döntött, hogy társával megnyissák a Sas utcai üzletet.

Figyelnek a részletekre, ami egyaránt igaz a Szegő Gábor belsőépítész által tervezett üzlethelyiségre, a Laki Eszter által alkotott arculat elemeire és persze a termékekre. A belső térben egyszerre jelentkezik egy kis franciás romantika és a skandináv minimál, a falakon esztétikus csempék, a 20-as éveket idéző kapcsolók és a már most védjeggyé vált madáralakok, a kávé új-zélandi csészékben érkezik, a helyben készült macaronok pedig egyedileg ide készült hűtőben pihennek.

A Dóri által kitalált kínálat naponta változik, de néhány alapdarab szinte mindig megtalálható itt, nekünk a sós-karamellás Jean-Pierre, a konyakos-aranymazsolás Henry és a pisztáciás Philippe volt a legütősebb, de a maracujás Giselle és a chilis-narancsos csokis Marcel sem okoz csalódást. Ha a macaron mellé mást is próbálnánk, a minőségi kávék mellé a canelét választanánk: ez a tradicionális bordeaux-i sütivörösréz formában készül, a belseje puha, míg a széle roppanósan keményre sül. Érdemes próbát tenni!