Az első, aranysárga színű buszok az Andrássy úton jártak az Aréna út (a mai Dózsa György út) és a Vilmos császár út (a mai Bajcsy-Zsilinszky út) között.
Az útvonalat az utasok kérésére októberben meghosszabbították, így az a Vörösmarty tér érintésével a Kígyó térig (ma Ferenciek tere) közlekedett. A kocsikon kalauz teljesített szolgálatot, egy út 14 fillérbe került.
A századforduló idején Budapest igen jól el volt látva villamosokkal, valamint lóvontatású omnibuszokkal, ezeket eleinte két benzines és egy villamos üzemű autóbusz váltotta. A létszám 1917-ig tizenegyre bővült, míg az első világháború miatt le kellett állítani a buszközlekedést, ami csak 1921-ben indult újra. Nyolc évvel később, 1929-ben a főváros összesen 110 darab MÁVAG típusú autóbuszt vásárolt, a következő évben pedig megépült az első autóbuszgarázs is a mai Cházár András utcában.
A 30-as években az alakjáról csak Koporsónak nevezett N26/36-es, valamint a Harcsának becézett N26/38, 39 és 40-es típusú járművek jelentek meg az utakon, de az igazi fordulatot az Uhry-testvérek karosszériagyártó üzeme és az Ikarus repülőgépgyártó egyesülésével létrejött gyár hozta el.
Az 1951-ben létrejött Ikarus Karosszéria- és Járműgyár mintegy öt évtizeden keresztül határozta meg a budapesti buszközlekedést. A buszok számos invenciót, szabadalmat alkalmaztak és igen megbízhatónak számítottak, ezért hamar népszerűek lettek távoli kontinenseken is, így szállítottak belőle többek között a Szovjetunióba, Kubába, Venezuelába, Tunéziába, Ecuadorba, Lengyelországba és Törökországba is. A sötétkék festés viszont csak a miénk!
