A 60-as és 70-es években még teljesen megszokott volt, hogy a város legfontosabb tereit parkolók foglalják el. Nemcsak nálunk volt ez így, hanem külföldön is, például a párizsi Pompidou Központ előtti teret néhány évtizede még autók töltötték meg. A helyzet nyugaton nem változatlan, ahol csak lehet, a városlakók visszakapják az autók által elfoglalt területeket. Érthetetlen volt, hogy a Madách tér miért maradhatott lényegében egy parkoló, ahol ráadásul a város legviccesebb parkolómaffiája üzemelt. Eddig.
Pozitív előjelek
Van egy furcsa, nem kizárólag hazai gyakorlat a városlakók életét alapvetően meghatározó urbanisztikai döntések meghozatalakor: néhány politikus kitalál valamit, a mérnökök, urbanisták elkezdik a tervezést, aztán ha nagyon sokan tiltakoznak, újrakezdik az egészet. Tavaly Isztambulban hatalmas tüntetésekhez vezetett, hogy a városvezetés elhatározta a Taksim tér és a közeli park átépítését. Ahogy korábban írtunk róla, a demonstrációról készült képek az idei Sajtófotó-kiállításon is feltűntek.
Bár nálunk is meghatározó a "felülről lefelé" elve a tervezéskor, Erzsébetváros kifejezetten pozitív példát mutatott azzal, hogy a Madách tér szanálása előtt hallgatói ötletpályázatot írtak ki és erről kikérdezték a helyiek véleményét is.
A győztes pályázat végül nem egy az egyben valósult meg, de a tervezéskor nagyon sok ötletet merítettek a beérkezett pályaművekből.
Ilyen volt, ilyen lett
Viszonylag kevesen tudják, hogy az árkádokkal szegélyezett, íves "kapuval" záródó Madáchtér az Andrássy úttal nagyjából párhuzamosan futó sugárút kezdete lett volna egy, a századforduló körül felmerült városépítészeti elképzelésnek megfelelően. A terv az évtizedek folyamán többször előkerült, de végül nem valósult meg, pedig az 1930-as évek végén felépült, Wälder Gyula-féle téglaépület méltó városépítészeti lezárást jelentett volna az út számára.
Hiába a jó elhelyezkedés és a környék fokozatos megújulása, a tér teljesen lelakottá vált, ráadásul a helyet kapó autósoktól - az összetekert újságpapírokkal hadonászó - parkolómaffiózók szedtek védelmi pénzt, így a felújítás hírét rajtuk kívül valószínűleg senki sem bánta.
Az teljesen megszokott, hogy egy megújult budapesti térről készült tudósításra minden wannabe urbanistaként működő troll álmából felkeltve is nyomja a ctrl+c, ctrl+v-t a "hol a zöld" kommenttell. Tény, hogy a Madách tér sem lett egy botanikus kert, de az is igaz, hogy mint potenciális találkozóhely, rendezvényhelyszín és a Gozsdu felé vezető felvonulási út, ez mégis megfontolt döntésnek tűnik, bármennyire szeretnénk mi is inkább ősfákat minden parkoló SUV vagy fesztiválbódé helyén. Szerencsére azért néhány, a Kiskörút arculatához illeszkedő, formára vágott fa és betonkeretek között megjelenő füves rész azért helyet kapott itt.
Ami szembeszökő, hogy a téren zajlik az élet: nappal sokan leülnek megpihenni, estefelé pedig már most találkozóhelyként is funkcionál a mindig sűrű Deák tér vagy éppen a Király utca sarka mellett. Sokan megállnak, nézelődnek, például annak a beerbike-kal érkező brazil csapatnak a rögtönzött show-ját, akik valószínűleg örökre szeretnék elfelejteni a tegnap estét és nem csak a sör miatt. A csobogók a gyerekek kedvencei, a párásító berendezés pedig nem csak a melegben jön jól, de éjszaka a még felfedezetlen rockzenekarok is gyakorolhatnak, milyen lehet a nagyszínpad füstfelhőjében. Mindezt az Örkény Színház színészei figyelik az erkélyről rendületlen nyugalommal.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a térélmény, az összehatás kicsit szürke, amit elsősorban a természetes kőburkolat helyett választott, kissé fantáziátlan anyaghasználat következménye.
Mérleg
Korábbi cikkünkben sorra vettük azokat az idei fejlesztéseket, melynek eredményeképp egy-egy fontos tér újulhat meg. A felsoroltak közül eddig három készült el: teljesen átalakult a Ferenciek tere, így egy nagyon kulturált, kávézókkal és teraszokkal benépesített tér jött létre a korábbi aluljáró helyén, nagyjából fölszámolták a metrókijáratnál tapasztalható balkáni állapotokat, a Párizsi Udvar előtti területen pedig sokkal szélesebb lett a járda, a térkövezés mintája pedig kifejezetten . Az Erzsébet tér kialakítása, jellege lényegében nem sokat változott, a megtartották.
Mindennek fényében elmondható, hogy a Madách tér megújítása összességében nagyon időszerű húzás volt. A központi elhelyezkedés, a környező házak építészeti minősége miatt ugyan megérdemelte volna a csiszolt kőlapokat, ráadásul a szürke hatást ellensúlyozni lehetett volna több zöldfelülettel. De a lényegen még talán ez sem változtat, egy autókkal teli parkoló helyén egy működő tér: ennél jobb felállás nehezen képzelhető el a város közepén.
