A fejen pörgők oázisa - mit rejt a Móricz aluljáró?

Hat-nyolcfős csapat gyülekezik a Móricz aluljárójában csütörtök délután. Akár egy tornateremben – a fiúk öltözködni kezdenek, előkerülnek a csuklóvédők és a melegítőnacik. Beindul az ütemes breakes, hip-hopos háttérzörej – facsaródnak a testek, villannak a haskockák, és kezdődik a fejen pörgés. A Móricz style crew tagjai felváltva ugranak be a körbe – az elképesztő mozdulat-kreációk láttán egy kisebb aluljárós publikum is összecsődül némi szájtátásra.

Miután bemutattuk az Astoria és a Blaha aluljáróinak miliőjét, most a Móricz földalatti világát is megnéztük.

„Ez már művészet”Tamástól, a csapat egyik tagjától megtudtuk, hogy két-háromszor is kijönnek, akár több órát is lenn töltenek. „Szeretjük a Móriczot, egész tiszta, van elég hely, és a tömeg sem túl nagy” – magyarázta. Hosszú évekig egyébként a Jászai Mari tér aluljárója volt a budapesti break-táncosok első számú bázisa, de a föld alatti átkelő sajnos egy éve megszűnt.

Tamás körülbelül 11 éve űzi a fejpörgős őrületet. „Szerelem volt első látásra, szerintem ez nem csak sport, hanem művészet is” – mesélte. Közülük többen is részt vesznek versenyeken, fellépéseken, néha még külföldi rendezvényeken is feltűnnek.

A legjobban mégis az utcai táncot élvezik. „Ez egy életérzés, magunkért csináljuk. A műfaj iránt érdeklődőket is szívesen invitáljuk”.

Itt nem gyűjtenek pénzt, de időnként előfordul, hogy kijárnak „kalapozni” - a turisták által látogatott - a Hősök terére vagy a Vörösmarty térre.

Mesterek és tanítványokA 16 éves Ronald másfél éve kezdte el megtanulni a táncot, de már utánozhatatlan mozdulatsorokat láthatunk tőle, a dinamikus tánclépésektől, a vállon pörgésig. „Még suliba járok. Az osztálytársaim folyamatosan arra kérnek, hogy mutassam meg a legújabb trükkjeimet” – mesélte. Már rendezvényeken is fellép, de ha teheti, leginkább a Móriczon gyakorol a csapattal. „A többiektől tanulok a legtöbbet” – magyarázta Roland.

„Nem nézzük le egymást”A hip-hoptáncos pár, Henriett és Thoby leginkább inspirációt gyűjteni jönnek le. „Rengeteget tanulok a breakesektől, évek óta barátok vagyunk, nem nézzük le egymást, azért mert valaki kevesebbet tud” – mondta Thoby.

A gimnazista Henriett majdnem egy évig egyesületben táncolt. „Ami itt folyik, az sokkal magasabb szint, itt igazi profiktól tanulhatok. Az egyesületben állandóan ment a rivalizálás, itt ilyen nincs. Ez nem a fellépésekről, hanem a szórakozásról szól” – magyarázta. Szerinte egyébként a fiatalok körében ma nem ez a leggyakrabban űzött táncos sport. „A break sokakat fog meg elsőre, de a legtöbben hamar fel is adják, amikor rájönnek, milyen nehéz" – mondta.

New-York-i sikkA break-tánc vagy B-boying először New York utcáin jelent meg a ’70-es években. A jellegzetes, ¾-es ütemre táncolt mozdulatokat fekete és Puerto Rico-i fiatalok fejlesztették ki. Az állandóan alakuló utcai tánc szinte futótűzként terjedt el Amerikában, és később a világ többi részén. Ma is nagy népszerűségnek örvend például Japánban, Németországban, Franciaországban, Oroszországban és Dél-Koreában. A tánc többféle elemre bontható: vannak a stílust bemutató táncosabb lépések (toprock, footwork) és a gimnasztikás „erőmozdulatok” (power moves), mint például a különféle pörgések a fejen, a háton vagy a vállon.

ÚttörőkMagyarországra Fenyő Miklósnak köszönhetően jutott el a fejen pörgés művészete. 1983-ban forgatta az akkori a stílust bemutató

„Lépjük a lépcsőt” klipjét. Amit egyébként nemcsak a libabőrös nosztalgia miatt érdemes megnézni, hanem jól mutatja, hogyan fejlődött a tánc a kezdetektől a mostani break-táncig.

Az akrobatikus elemekkel megspékelt break a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején élte fénykorát itthon, mára mintha kikopott volna a köztudatból. Persze azért még mindig akadnak olyanok, akik lelkesen koptatják hajukat és hátukat a Móricz aluljáró kövén.