Kevés eseményt vesz körbe olyan titokzatosság, majd annyi várakozás, mint az Andrássy úti luxusáruház, az il Bacio di Stile tetején nyílt étterem és bár megnyitóját. Nem is volt kérdés, hogy az elsők között látogatunk el a helyre. Mi elsősorban a bárrészt vettük szemügyre, ahol egy kellemes estét töltöttünk, most pedig elmeséljük nektek, hogy mit láttunk és kóstoltunk.

A parfümfelhőn átvágva hívjuk a liftet, pár pillanat múlva a luxusáruháznegyedik emeletén vagyunk. Az ajtó kitárul, és bár magunk sem hisszük, de ahogy a földszinti kávézóban, itt sincs semmi feszengés, csak kellemes atmoszféra és a pesti panoráma.

Az egész tér építészeti kialakítása egyfajta nyitottságot sugároz: egyszerre érezzük magunkat kint és bent. Nem véletlenül választották a L'Occhio di Stile, vagyis a "Stílus szeme" nevet, nagyjából egy évvel ezelőtt - árulja el Küttel Gábor marketingigazgató.

A folyamatosan hullámzó belsővel, az áttetsző, légies tetővel és a legömbölyített, szemet formázó alakzat körüli térszervezéssel is a már említett "kitekintést" kívánták hangsúlyozni. A bárba lépve - a panoráma mellett - a színek harmóniája és a nemes anyaghasználat ragadja meg először tekintetünket. A bárrész központi eleme az úgynevezett Mercury Bar és az onyxból készült, alulról megvilágított backbár, - vagyis a bártender mögött található pultrész - tele a látványra sem utolsó italokkal. A kínálatból egyébként a leginkább a whiskey- és a konyakválasztékra a legbüszkébbek.

Minden különleges anyagból készült és egyedileg előállított, így a padló, a bútorok és a hajlított üvegek gyártóját hosszas kiválasztás előzte meg: ebben éppúgy részt vettek mind hazai, mind külföldi cégek; egyetlen szempont volt, mégpedig a minőség, amelyet Deutsch Tamás projektvezető kőkeményen megkövetelt. Az étterem belsőépítészeti koncepiójáért a GA Design International felelt, akik többek között londoni, tokiói és osakai bárok és étteremek tervezőjeként ismertek. A londoni székhelyű iroda egyébként Budapesten és Kuala Lumpurban is fenntart egy-egy stúdiót.

A bár falain a felső, éttermi részből igazán kibontakozó budapesti skyline finom ívű vonalvezetését idézték meg - a szerencsére teljesen szabad kezet kapott - tervezők. A bár és az étterem közötti kapcsolatot két lépcső teremti meg: a bejárat felőli lépcsőtér melegségét kandalló fokozza, a másik oldalon pedig a metropolita életérzést sugalló, osztrigázós pezsgőszobát találjuk.

Az étterem a bárhoz hasonlóan nagyon elegáns, de boxaival, bútoraival, egész kialakításával együtt mégis kellemesen oldott. A panoráma innen még durvább, mint a lenti bárból, ahol egyébként 65-70, míg fent körülbelül 45 fő foglalhat egyszerre helyet.

Végül a lenti helyiség egyik szegletében foglalunk helyet, ahol Schök Norbert bárvezető mesél az általunk válaszott koktélokról és a koncepcióról. Nem titkolt cél, hogy mind az építészeti kialakítással, mind a kínálattal a bár mintegy "belépő szint" legyen az étteremhez, így tényleg bármikor beülhetünk egy kávéra, a prémium minőséget képviselő cseh Primátor sörre vagy egy koktélra. A kínálat egyik legkülönlegesebb - és legdrágább - tétele a The Last Drop Finest Aged Cognac. Az 1950-ben készített ital mintegy hatvan évet várt Cognac város közelében, hogy egy kis lepárlóban megtalálják a kincset rejtő hordót. Összesen 478 palackot tudtak megtölteni, így nem nehéz kitalálni, honnan a név. Az ára is ehhez mért, 110 ezer Forintba kerül 4 cl: valószínűleg a dolgozók nem ezzel koccintanak a csapatépítő bulin.

A koktélokat a különböző divatirányzatok (La Mode, Chic, Retro stb.) szerint rendezték csoportokba. A Feria Flower kitalálója egy Budapesten élőskót úriember, Dez O'Connell, aki egyben a bár tanácsadója: őt a rózsa- és a bodzavirág inspirálta a French 75-típusú koktél megalkotásakor. A Negroni "továbbfejlesztésként" ismert Boulvardier Old Potrero rozs whiskey, Campari és Punt e Mes olasz vermut egyenlő arányú keverékéből készül. Az italt a párizsi Harry's bárban a tulajdonos Harry McElhone készítette Erskine Gwynne-nek, aki mellesleg a The Boulvardier havilap szerkesztője volt.

Az ételekért az argentin Fernando Trump séf felelős, aki a Burdzs Kalifa tetején lévő éttermet hagyta ott a budapesti kedvéért. Az általunk kért bárételek közül szubjektív ítéletünk alapján a kézzel halászott, majd kókusztejben, korianderben és hagymában pácolt Szent Jakab-kagyló a csúcs. A tradicionális dél-amerikai ételen érezhető némi ázsiai befolyás is, mint ahogy a puha páncélű rákokok életét akartuk ellenére újraértelmező fogás esetében is. A vietnami rákocskákat szójaszószban és lime-ban pácolják, kisütés után pedig kínai palacsintában szervírozzák: utóbbi sajnos egy kicsit kemény, így késsel-villával kicsit nehéz fogyasztani, kézzel meg, bármilyen lazák vagyunk, mégsem akartuk.

Szintén az ázsiai vonalat erősíti a tradicionális thai marhahús saláta által inspirált oldalas: a húst 48 órán keresztül főzik, majd szójaszószt, csilit, koriandert és szezámmagot felvonultató thai öntettel, valamint friss levelekkel, zöld papayával és házi rákszirommal tálalják. Végül említést érdemel az egyszerre foszlós és ropogós, remek mangalicaborda, amit kínai ötfűszerrel pácolnak, majd 24 órán át alacsony hőfokon főznek, olajban hirtelen kisütnek és házi koreai barbecue szósszal tálalnak.

Egyszóval a bár mindenképp megér egy próbát, sőt: a térkialakítása, a marasztaló bőrfotelek, a legapróbb részletekig kitalált "egyenruhában" flangáló, kifejezetten kedves és vicces pincérek hozzájárulnak az egyedi atmoszférához, az ételek és italok pedig az abszolút a top kategóriát képviselik. Van egy olyan érzésünk, hogy a bárba hamarosan visszatérünk, sőt egyszer talán - a mindenféle értelemben - még feljebb található étterembe is.
L'Occhio di Stile Bár és Étterem (bezárt)Cím: 1061 Budapest, Andrássy út 19.