Feszl Frigyes híres épülete rossz állapota miatt hosszú éveken keresztül zárva tartott. Most megújulva, eredeti pompájában, de a legmodernebb technikával csatlakozik a zenei topintézményekhez, vagyis az Operához, a Zeneakadémiához, a MÜPA-hoz és a BMC-hez. Egy dologban máris bajnok: a panoráma megér egy misét!
A pesti Duna-korzó közepén álló pesti Vigadó nemcsak elhelyezkedése, hanem építészeti stílusa miatt is egyedülálló. Feszl Frigyes épületét tartjuk az első olyan kísérletnek, amely egy magyaros építészeti stílust kívánt megteremteni. Az 1864-ben átadott Vigadó mór, román és gótikus elemeket keverő épülete a pesti belváros igazi színfoltja lett.
Az eklektikus épület (elődjéhez, a Pollack Mihály-féle klasszicista Redoute-hoz hasonlóan) a pesti polgárság és arisztokrácia fontos kulturális központjává vált.
Rendeztek itt korcsolyabált, Jókai hőseit megelevenítő álarcosbált és a zenei élet legnagyobbjai léptek itt fel az évtizedek alatt: például idősebb és ifjabb Johann Strauss, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, vagy éppen Ferencsik János, Bartók Béla, Dohnányi Ernő és Herbert von Karajan.
A 20. század viharai azonban nem múltak el nyomtalanul: a háborúban megsérült épületet többször toldozták-foldozták és sorcsapásként szocreál megoldásokkal tarkították.
A felújítás elkerülhetetlenné vált, amelynek során számos elfalazott részletet, eredeti elemet találtak, így például a pincében eredeti Feszl-féle vasoszlopokat.
Ottjártunkkor a restaurátorok, mesteremberek, munkások még javában dolgoztak az utolsó simításokon: a padló márványja fényesen csillog, minden frissen festve és lassan a helyére kerül az utolsó felirat, izzó és szőnyeg is.
Az épületbe lépve, a főbejárattól balra találjuk az infópultot, jobbra a Vigadó Galériát, ahol főként kortárs művészek alkotásait láthatjuk majd a jövőben. Az építészek, Fehérváry Rudolf építész tervező és Gothard Erzsébet belsőépítész tervező helyreállították az eredeti történelmi tereket, így régi fényében csillog a bejárattal szemben található főlépcsőház, az előcsarnok, a díszteremsor, a nagyterem és a kamaraterem is.
Az emeleteken két kiállítás nyílik: az egyik Schrammel Imre iparművész, a másik pedig Makovecz Imre építész életművét mutatja be. Az organikus építészet hazai mesterének munkássága nem a jelenlegi nemzetközi trendek fősodrába tartozik, de az invenciózus, gondolatgazdag œuvre mindenképpen méltó arra, hogy Budapesten is bemutassák. A sevillai világkiállításra épült magyar pavilon - aminek a makettjét szintén kiállították itt - például Spanyolországban védett épület.
A tetőteraszról szintén egyedi látvány tárul a szemünk elé, így felülről pillanthatunk a Duna-korzóra, az itteni hotelek tetejére; és ami ennél azért jóval nagyobb esztétikai élmény, a hamarosan elkészülő Várkert Bazár épületegyüttesére.
A nagyterem székei kényelmesek, háttámlájukon kis elektronikus kijelző mutatja az ülésszámot. Mindenütt a legmodernebb technika, balra kitekintve pedig kivételes panoráma tárul elénk, valamint a jövőben a foyer pezsgőző közönségének szeme elé.
Ha már koncertek: az intézmény bekerült a Budapesti Tavaszi Fesztivál programhelyszínei közé, így a legszínvonalasabb események színesítik a Vigadó kínálatát: ennek keretében elsőként Magyar képek címmel rendeznek hangversenyt a magyar zenei élet legnevesebb tagjainak részvételével, majd Liszt hangverseny a Vigadóban címmel tart estet Hegedűs Endre zongoraművész. Később fellép itt Alison Balsom és a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Yuma Aoki, Bogányi Gergely, Zalai Antal, Maxim Risanov, Banda Ádám és más neves művészek. Budapest egy új kulturális központtal gazdagodott.
