Legutóbb a néhány budapesti romkocsma mosdójában kutattuk a street artot, most viszont a turisztikailag überfrekventált, és az aranyozott hiperluxusban bővelkedő Andrássy utat sétáltuk végig. Bebizonyosodott, hogy egy nagyvárosban szinte mindehol találunk érdekes dolgokat, és hogy az Il Bacio és a Louis Vuitton árnyéka sincs biztonságban, ha gerilla-önkifejezésről, vagy self-brandingről van szó. Jelige: a Champs-Élysées ovisoknak való.
Megnyugtató, ahogy a híres budapesti sugárút luxusüzletei mellett szép nyugodtan eléldegélnek a különböző utcaművészeti termékek, amelyek egy krokodilbőr cipő eleganciájával simulnak bele a különböző táblák és forgalmi lámpák felületeibe. Mivel ez kiemelt turisztikai célpont, ezért a világ minden tájáról láthatunk különböző "ittfelejtett" nyomokat, de a street art erős jelenléte azzal is magyarázható, hogy a közelben található a Képzőművészeti Egyetemen az egy főre eső ragasztgatási vágy az egyik legmagasabb a városban. A helyi dolgoknak azonban általában nincsen mögöttes tartalma vagy bandaháborús célja, a legtöbb kizárólag a felületek kitöltéséről és az önreklámozásról szól.
Az ego fényezésére már az utunk elején találtunk remek példát egy ismeretlen eredetű 2010-2011-es stílusban készült, az animációs világ karakterisztikáját magán viselő matrica formájában, amely elvileg egy blogot volt hivatott népszerűsíteni. De tovább haladva is a minden eszközt megragadó önsimogatás nyomaira bukkantunk: ilyen volt többek között az igencsak érdekes “Puha” nevű valakinek a szivacsmatricája, aki jól láthatóan a névhez keresett magának médiumot. Megtalálta. A tereket egyébként legnagyobb részben lekopott matricák dominálják, amelyek kulturális időutazásként is felfoghatók, vissza azokba az időkbe, amikor a budapestimatricázás története elkezdődött.
A matricázás egyébként nagyon régi és jól bejáratott médium. A II. világháborút követően a városokban az emberek eltűnt szeretteik képeit ragasztották a villamosok oldalára, annak reményében, hogy valaki felismeri őket.
A ragasztgatás szintén régi formája az itt nagy számban megtalálható mail art, ami egyrészt a dadaizmus egyik fő irányvonala, másrészt pedig remek streetart játék is. A lényege, hogy az emberek kifejlesztenek egy saját figura- és szövegvilágot, és aztán mindenféle üzeneteket írogatnak egymásnak. Ezek tömegesen jelen vannak az Andrássyút lámpáin, tábláin és oszlopain, amelyek elemezgetése és fotózgatása közben sokan gondolták, hogy az egykori “Lipót” (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet) rezidens DJ-i vagyunk.
Ezek mellett persze egy rendkívül színes, és változatos repertoárral találkozhatunk a környéken: van olyan matrica, ami több különböző rétegből épül fel, mégis rendkívül egyszerű; van szitázott matrica, a méltán népszerű Horror Pista alkotásai is jelen vannak, de láthatunk Aned-től családot ábrázoló matricákat és a Kukori Crew jellegzetes rajzaiban is gyönyörködhetünk. Ráadásul egészen új arcok is feltűnnek, például egy HaIr névre hallgató személy matricái, amikből rengeteg akad mostanság a városban.
Természetesen egészen egyedi megoldásokkal is találkoztunk: egy robotfej például stencillel van kifújva, ami egy sokszorosított grafikai eljárás.
Bizonyos jelzőlámpákon olyan izgalmakat is megtapasztalhattunk, mint a műgyantából készített félgömb, amit valószínűleg csak kalapáccsal lehetne innen eltávolítani. A lényegét nem igazán vagyunk képesek megfejteni, viszont azt tudjuk, hogy a készítő hölgy ma már befutott dizájner és táskákat csinál. Úgy látszik, hogy a műgyanta-labda projekt bejön.
De hasonlóan megfejthetetlen üzetet hordoz egy igen érdekes ukrán matrica, ami nagy valószínűséggel menekülésre buzdít a "на виїзді"-vel, ami tulajdonképpen a város végét jelenti.
Természetesen a komoly dolgok mellett az ócska poénkodás sem ritkaság errefelé: ilyen például a “save the whale” matrica, amin a logikus bálna helyett egy szarvas látható, illetve a Trabant. Semmi értelme, viszont l’art pour l’art alapon teljesen befogadható.
Természetesen a világ jelenségei való reflektálások sem maradhatnak le az Andrássyút felületeiről. Egyik ilyen a pixao elnevezésű Sao Paulo-i labirintusbetűkre reagált, amelyek több tipográfiai elemet, és metálzenekarok klasszikus hangulatvilágát ötvözik (ezeket Braziliában egymás vállaira felállva nagyon magasra ragasztják). A másik reagálás az egyik legérdekesebb ilyen jelenség: egy “5 PTS” matrica, amely a híres francia graffitis: Invader munkáira válaszol 5 ponttal. A francia utcaművész 8-bites számítógépes játékok pixeles karaktereit ragasztgatja mindenhová, köztük péládul a híres Space Invaders szereplőit is.
Természetesen a jól ismert DTM csapat matricái is jelen vannak, “Nice to meet you” alkotásuk például a híres magyar képzőművész, Tóth Endre egykori “örülök, hogy itt járhattam” mail artjaira reagál.
Az oszlopokon a hozzáadott önkifejezésen kívül egyébként teljesen legális számozásokat is találtunk, amiknek valószínüleg valamilyen leltári vagy városbürokráciai jelentőségük van. De nem ez az egyetlen “legál akció”, amit ezeken a felületeken elkövettek; nagy számban megjelennek itt a különböző cégek gerilla-reklámai is. Ezt a piacot egyébként már inkább ők uralják a szokásos 7x7-es formátummal, hiszen rájöttek, hogy ők is stílusosan akarják retinánkon át az agyunkba juttatni a fogyasztás ingerét. Ezeket a bennünk egészen más ingereket keltő reklámokat nagy számban láthattuk egy régi piros postaládán, amely az “üzenetek eljuttatása” szimbolikájával lesz egy amúgy tökéletes streetart felület.
