Nem először és nem is utoljára írunk a Városligetről, pontosabban a nagyszabású fejlesztési tervekről, amelynek eredményeképp Európa egyik legnagyobb kulturális negyede jöhet létre. A terv nagy vitákat kavart, ezért most röviden bemutatjuk a terület történetét, a pályázatokon részt vevő építészirodákat és természetesen az ellenzők érveit is.

Fotó: Bódis Krisztián
Kettős funkcióA mai Városliget kialakítására 1794-ben tett javaslatot Boráros János városbíró, a városligeti mocsárból a tó és a szigetek kialakítását néhány évvel később megkezdték, de a világ első köztulajdonban álló, nyilvános közparkjára csak 1813-ban írtak ki pályázatot. Az akkor még bőven a város területén kívül fekvő, erdős területet Henrik Nebbien német mérnök tervei szerint alakították ki, aki angol tájképi stílusú népkertet tervezett a területre.

A következő évtizedekben megnyílt az állatkert, a korcsolyapálya és a vurstli, vagyis a későbbi Vidámpark elődje. Később különböző vásárokat rendeztek a területen, így 1885-ben megépült a második világháborúban lerombolt Iparcsarnok és a mai Olof Palme ház, az 1896-os millenniumi kiállításra pedig a Vajdahunyadvára - először fából, később kőből. Szintén ekkor készült el a Közlekedési Múzeum, a Műcsarnok, egy évtizeddel később pedig a Szépművészeti Múzeum épülete.

Világosan látszik tehát, hogy a Városliget a kezdetektől fogva egyszerre sétautakkal tarkított közpark, valamint a szórakozást és a művelődést szolgáló "kulturális negyed".A közelmúlt Az első pofont a világháború rombolása, majd az ötvenes években a Felvonulási tér kialakítása jelentette. A park mintegy tizedét kitevő zöldterületet elpusztították, hogy a macskaköveknek, a szovjet haditechnika vívmányainak és a tányérsapkás tábornokoknak adja át helyét. Az intézmények egy részét fölszámolták, az Angolparkból Vidámpark lett, ahol Bástya elvtárs majd' halálra ijedt saját képmásától a Tanú című klasszikus híres
jelenetében.

A Kádár-korszakban a Budapesti Nemzetközi Vásár kapta meg kezelésbe parkot, akik kisebb bódévárost telepítettek a területre, a tömegrendezvények nyomán pedig egyre csak pusztult a zöldterület.TervekAbban talán minden budapesti egyetért, hogy a Liget felújítása, sőt fejlesztéseelengedhetetlen. Mint közpark igencsak elhasználódott, a területet tucatjával borítják elhanyagolt épületek, a parkot pedig túlméretezett, feleslegesen széles aszfaltcsíkok szabdalják darabokra. Mindez a legkevésbé sem esztétikus és rendezett.

Fotó: Dénes Józsa
A Szépművészeti Múzeum igazgatója, az - oldalunkon korábban már bemutatott - Baán László vezetésével indított Liget Budapest-projekt célja egy modern, 21. századi kulturális negyed megvalósítása. Tény, hogy a nemzetközi összehasonlításban is alulhasznosított terület bőven rejt még magában fejlesztési lehetőséget és világos az is, hogy a közös brand alatt eladható kulturális negyed ötlete sem légből kapott. A világ számos pontján ismerünk hasonló kulturális negyedet, elég, ha csak a bécsi MuseumsQuartier-t vagy a berlini Museuminselt és a Kulturforumot említjük. (Éppen mai hír, hogy a berliniek ráadásul továbbfejlesztik az amúgy is sikeres projekteket.)

Az első terv, amely a Felvonulási térre és a Dózsa György út tengelyére felhúzott öt múzeumi épületről szólt, hamar kivívta sokak ellenérzését, ami nem is csoda. A múzeumépületek gyakorlatilag izoláltan jelentek volna meg a város szövetében, elválasztva a belvárost és a Városligetet. Szerencsére a projekt kiötlői hallgattak az - igen heves - kritikákra és átdolgozták a terveket.

Fotó: The Initial Idea
Az új látványtervek egy sokkal oldottabb, "pavilonszerű" elhelyezésről szólnak, de az ellenzők szerint még így is túl sok zöldfelületet kellene beáldozni. A szakmai zsűri által elbírált nemzetközi építészeti tervpályázatra egyébként valódi nagyágyúk is elfogadták a meghívást: Renzo Piano, Jean Nouvel és David Chipperfield valóban a legnagyobb építész sztárok közé tartoznak, akiknek munkáira az egész világon figyelnek. Kis túlzással bárhol és bármit csinálnak, abból jó eséllyel emblematikus épület lesz, ami útikönyvek és magazinok címlapjain szerepelhet.

Fotó: Dénes Józsa
Néhány múzeum, mint például a magyar fotográfia klasszikusait bemutató intézmény Kecskemétről a fővárosba költöztetése, ezáltal a világszerte ismert André Kertész, Brassaï és a Capa-fivérek fotói hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Budapest tovább erősödjön a régiós versenyben. A hiánypótló építészeti múzeum megteremtésével szintén óriási adósságot törlesztene a főváros.

Fotó: Dénes Józsa
A beépítési százalékok, magasságok és egyéb szakmai részletek ismertetésétől most mindenkit megkímélnénk, a lényeg, hogy a népes ellenző tábor szerint fölösleges öt új múzeumot, illetve kulturális intézményt elhelyezni a területen. A projektet koordináló iroda szerint azonban - meglepő módon - egyszerre nő a zöldterület és a beépítettség, mivel számos fölösleges épületet és betonfelületet elbontanak. Ettől függetlenül nem érezzük teljesen alaptalannak a zöld területért érzett aggódást.

A fejlesztés elengedhetetlen, ugyanakkor meg kell hallgatni az ellenzők érveit is. A kultúrára áldozni mindig kifizetődő, a Városliget pedig sok szempontból alkalmas egy ilyen léptékű kulturális negyed létrehozására, azonban érdemes elgondolkozni, hogy valóban szükséges-e mind az öt múzeumot itt koncentrálni. Sokak szerint érdemes lenne a Ligetet is fejleszteni, de egy-két intézményt az Andrássy út környékén vagy a szintén felújítandó Budai Várban elhelyezni, így a zöldterület tovább bővülhetne és a kulturális negyed is teljes értékű maradna. Az biztos, hogy a fejlesztésekkel az egész város nyer, de a részleteket még tisztázni kell. Az az érzésünk, hogy nem utoljára írtunk a témáról.