Nem először és nem is utoljára írunk a Városligetről, pontosabban a nagyszabású fejlesztési tervekről, amelynek eredményeképp Európa egyik legnagyobb kulturális negyede jöhet létre. A terv nagy vitákat kavart, ezért most röviden bemutatjuk a terület történetét, a pályázatokon részt vevő építészirodákat és természetesen az ellenzők érveit is.

Kettős funkcióA mai Városliget kialakítására 1794-ben tett javaslatot Boráros János városbíró, a városligeti mocsárból a tó és a szigetek kialakítását néhány évvel később megkezdték, de a világ első köztulajdonban álló, nyilvános közparkjára csak 1813-ban írtak ki pályázatot. Az akkor még bőven a város területén kívül fekvő, erdős területet Henrik Nebbien német mérnök tervei szerint alakították ki, aki angol tájképi stílusú népkertet tervezett a területre.

A következő évtizedekben megnyílt az állatkert, a korcsolyapálya és a vurstli, vagyis a későbbi Vidámpark elődje. Később különböző vásárokat rendeztek a területen, így 1885-ben megépült a második világháborúban lerombolt Iparcsarnok és a mai Olof Palme ház, az 1896-os millenniumi kiállításra pedig a Vajdahunyadvára - először fából, később kőből. Szintén ekkor készült el a Közlekedési Múzeum, a Műcsarnok, egy évtizeddel később pedig a Szépművészeti Múzeum épülete.

Világosan látszik tehát, hogy a Városliget a kezdetektől fogva egyszerre sétautakkal tarkított közpark, valamint a szórakozást és a művelődést szolgáló "kulturális negyed".A közelmúlt Az első pofont a világháború rombolása, majd az ötvenes években a Felvonulási tér kialakítása jelentette. A park mintegy tizedét kitevő zöldterületet elpusztították, hogy a macskaköveknek, a szovjet haditechnika vívmányainak és a tányérsapkás tábornokoknak adja át helyét. Az intézmények egy részét fölszámolták, az Angolparkból Vidámpark lett, ahol Bástya elvtárs majd' halálra ijedt saját képmásától a Tanú című klasszikus híres

jelenetében.

A Kádár-korszakban a Budapesti Nemzetközi Vásár kapta meg kezelésbe parkot, akik kisebb bódévárost telepítettek a területre, a tömegrendezvények nyomán pedig egyre csak pusztult a zöldterület.TervekAbban talán minden budapesti egyetért, hogy a Liget felújítása, sőt fejlesztéseelengedhetetlen. Mint közpark igencsak elhasználódott, a területet tucatjával borítják elhanyagolt épületek, a parkot pedig túlméretezett, feleslegesen széles aszfaltcsíkok szabdalják darabokra. Mindez a legkevésbé sem esztétikus és rendezett.

A Szépművészeti Múzeum igazgatója, az - oldalunkon korábban már bemutatott - Baán László vezetésével indított Liget Budapest-projekt célja egy modern, 21. századi kulturális negyed megvalósítása. Tény, hogy a nemzetközi összehasonlításban is alulhasznosított terület bőven rejt még magában fejlesztési lehetőséget és világos az is, hogy a közös brand alatt eladható kulturális negyed ötlete sem légből kapott. A világ számos pontján ismerünk hasonló kulturális negyedet, elég, ha csak a bécsi MuseumsQuartier-t vagy a berlini Museuminselt és a Kulturforumot említjük. (Éppen mai hír, hogy a berliniek ráadásul továbbfejlesztik az amúgy is sikeres projekteket.)

Az első terv, amely a Felvonulási térre és a Dózsa György út tengelyére felhúzott öt múzeumi épületről szólt, hamar kivívta sokak ellenérzését, ami nem is csoda. A múzeumépületek gyakorlatilag izoláltan jelentek volna meg a város szövetében, elválasztva a belvárost és a Városligetet. Szerencsére a projekt kiötlői hallgattak az - igen heves - kritikákra és átdolgozták a terveket.

Az új látványtervek egy sokkal oldottabb, "pavilonszerű" elhelyezésről szólnak, de az ellenzők szerint még így is túl sok zöldfelületet kellene beáldozni. A szakmai zsűri által elbírált nemzetközi építészeti tervpályázatra egyébként valódi nagyágyúk is elfogadták a meghívást: Renzo Piano, Jean Nouvel és David Chipperfield valóban a legnagyobb építész sztárok közé tartoznak, akiknek munkáira az egész világon figyelnek. Kis túlzással bárhol és bármit csinálnak, abból jó eséllyel emblematikus épület lesz, ami útikönyvek és magazinok címlapjain szerepelhet.

Néhány múzeum, mint például a magyar fotográfia klasszikusait bemutató intézmény Kecskemétről a fővárosba költöztetése, ezáltal a világszerte ismert André Kertész, Brassaï és a Capa-fivérek fotói hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Budapest tovább erősödjön a régiós versenyben. A hiánypótló építészeti múzeum megteremtésével szintén óriási adósságot törlesztene a főváros.

A beépítési százalékok, magasságok és egyéb szakmai részletek ismertetésétől most mindenkit megkímélnénk, a lényeg, hogy a népes ellenző tábor szerint fölösleges öt új múzeumot, illetve kulturális intézményt elhelyezni a területen. A projektet koordináló iroda szerint azonban - meglepő módon - egyszerre nő a zöldterület és a beépítettség, mivel számos fölösleges épületet és betonfelületet elbontanak. Ettől függetlenül nem érezzük teljesen alaptalannak a zöld területért érzett aggódást.

A fejlesztés elengedhetetlen, ugyanakkor meg kell hallgatni az ellenzők érveit is. A kultúrára áldozni mindig kifizetődő, a Városliget pedig sok szempontból alkalmas egy ilyen léptékű kulturális negyed létrehozására, azonban érdemes elgondolkozni, hogy valóban szükséges-e mind az öt múzeumot itt koncentrálni. Sokak szerint érdemes lenne a Ligetet is fejleszteni, de egy-két intézményt az Andrássy út környékén vagy a szintén felújítandó Budai Várban elhelyezni, így a zöldterület tovább bővülhetne és a kulturális negyed is teljes értékű maradna. Az biztos, hogy a fejlesztésekkel az egész város nyer, de a részleteket még tisztázni kell. Az az érzésünk, hogy nem utoljára írtunk a témáról.