Ritka az, amikor farkaséhesen kajákról beszélgetünk és a húsleves-cordon bleu-palacsinta és további megkívánós szereplők mellett valaki a “szendvicset” említi. Ez a teória változni látszik. Az első Meat & Sauce-os látogatás után, tokától-bokáig szószban úszva kijelenthetjük, hogy szendvics és szendvics között legalább akkora lehet a különbség, mint amikor egyhetes sátrazás után először alszunk a saját ágyunkban.
Kevesen tudják, s nekünk magyaroknak talán meglepő adat, de a világ legtöbb egységével rendelkező gyorsétterem nem a bohócos ikon, hanem egy szendvicses. Mágenheim Julcsi visszasírja a City Grillt, és mi is nosztalgiázva gondolunk az uszoda büféjében megvásárolható, celofánba öltöztetett rághatatlan “rántott husisra”. És itt körülbelül be is fejeződik a történet, hiszen a hájpolt hamburgerek nem számítanak szendvicsnek, a a pho leves meg pláne nem. Egy igazán finom és laktató, minőségi alapanyagokból összeállított szendó elkészítéséhez pedig ildomos piacra menni tejtermékért, zöldségért, hentestől beszerezni a felvágottat. Ha pedig itt tartunk, akkor miért vacakolnánk szendviccsel?
A street food Budapesten leginkább a nemzeti eledeleket karolja fel, sok a mexikói, a távol-keleti, az amerikai faloda, de kifejezetten szendvicskészítőkkel ritkán találkozunk. A Meat & Sauce mögött álló négy úriember is ezen a vonalon indult el, aztán a sokéves vendéglátós tapasztalat, a külföldi munkák és Budapest kihozta belőlük a legjobbat: egy helyet, ami szendvicsező, de bőven túllép ezen.
Álmaik manifesztálódását a Nagymező utcában találjuk, srégen szemben a kedvenc pizzásunkkal. Falatnyit üzlethelyiség, teljesen egyszerű dizájnnal, utcai könyöklővel, fali mosdóval. Eddig stimmel, bármely divatos street food helyre illene a leírás. Még a munkapult fölött elhelyezett menüt átolvasva sem visítanánk fel, hogy "heuréka!" Viszont már amikor a srácok elkezdtek mesélni az ízekről, a hosszas kísérletezési munkáról, az öt általuk megálmodott szendvics összetevőiről és sandán a készülő marhás verzióra pillantottunk, ami éppen egy speciális szószban fürdőzött - egészben! - akkor már úgy éreztük magunkat, mint a türelmetlen gyerekek az IKEA játszóház előtt sorban állva, figyelve a gömbök között ugráló többieket.
Az öt, előre összeállított ízeket felvonultató szendvics fontos témának bizonyult, hiszen hónapok munkája van a kompozíciókban, arányokban, fűszerezésben. Vagyis, kevés rá az esély, hogy éhesen érkezve - minden olyan feltétet kiválogatva, amit szeretünk - jobbat tudnánk alkotni a meglévőknél. Kísérletezni persze szabad, csak a bőség zavara könnyen hebrenccsé tesz és így sokszor kiolthatjuk egymással az ízeket. Ez biztosan ismerős effektus más “összeállítós” helyekről. Ezért mi is úgy döntöttünk ,hogy nem innovátorkodunk, a Meat & Sauce saját kreációinál maradunk.Megérkezett a marhás szendvics (1590 forint), gusztusosan egy fa deszkán, papírba csomagolva, ami jó szolgálatot tett a későbbiekben. Ez az egyetlen, amit az eleve szuperszaftos, sous vide marhahús belehalmozásán és a citromos mustáros szósz hozzáadásán kívül még pluszban, teljes valójában meg is mártanak az M&S szószban. Megfogod és csöpög, viszont a ciabatta jellegű pékáru mégis roppan, amikor beleharapsz. Aztán amíg az első falaton hüledezel a húsok potyognak, mivel elég tisztességes mennyiséget pakolnak bele. Most már tudjuk, hogy a “sauce” nem csak a 15 féle mártást jelöli.
A kacsás verzió (1490 forint) konfitált kacsacombot vegyít pecsenye kacsamájjal és, mivel a máj nagyon jól működik a csemege uborkával, az is került bele, a bazsalikomos fetakrémen kívül. Bársonyos, kevésbé “macsós”, mint a marhahúsos. A disznóhúsos szendvics (1590 forint) kiötlése okozta a legnagyobb fejtörést, mert a szintén konfitált malaccsászár és a narancsos vörös curry mellé még hiányzott valami pikánsabb íz…aztán az egyik sokat látott ötletgazda alfa állapotban hozzáképzelte a koriandert. Milyen jól tette! A friss fűszernövény odaszúr az egyébként is ütős szendvicsnek, ami szintén annyira szaftos, hogy minden harapás után le kell ellenőrizni a ruházatot, nem kínálta-e meg a harapnivaló egy kis szósszal, vagy zsiradékkal. Apropó, pont ezért terveztek mosdót a vevőtérbe.
Akiket kevésbé izgat a húsos mámor, azok kedvéért friss, szintén a szószokkal megküldött salátákkal (490-990 forint) is készülnek, ezekre is lehet húst kérni, mi így kóstoltuk meg a tőkehal-lazac-rák kombóból gyúrt halpogácsát is, egy halas saláta formájában. Továbbá sült hagymakarika (390 forint) , rusztikusra sütött hasábburgonya (390 forint), napi sütemény (490 forint) és leves (490 forint) is kapható. Hiszen gondoltak az ebédidőre, s arra is, ha valaki nem “csak” szendviccsel szeretne jóllakni. 1200 és 1500 forintért fél szendvics, krumpli, süti és/vagy leves is kapható.
Aki az árakon csattanna fel, hogy mi kerül adott esetben 1600 forintba egy szendvicsen, csak vessen egy pár pillantást a gyors éttermek “cseppet” túlárazott menüire, melyek még nyomokban sem tartalmaznak húst és a pillanatnyi telítettség-érzet után egészen hamar rájön a becsapott szervezet, hogy valami nem kerek. Itt viszont színhúst kapunk, nagyszerű pékáruban, ötletes szószokkal, élményszerűen. Első randis helyszínnek azért meggondolandó, mert ugyan nincs bent kajaszag, de a legtöbb nő berzenkedne, ha férfi előtt kéne ennie, ilyen elánnal, ennyire szaftosat. Pedig elég vagány kezdet lenne.
