A Blaha Lujza téren álló EMKE az egyik első modern irodaház volt a rendszerváltás után. Az azóta eltelt évek alatt néhány belsőépítészeti megoldás és a gépészet elavulttá vált, így a tulajdonos a Lab5 tervezőcsapatát bízta meg az átalakítással. A csapat egyik építészével barangoltuk be az épületet, ami szerencsére csak nyomokban emlékeztet a kilencvenes évekre.
A Corvinnal szemben álló irodaház a francia Atelier d'Architecture Brenac et Gonzales, valamint a Kruppa Építész Iroda tervei szerint készült. Az ekkori jogszabályok szerint ugyanis külföldi iroda önmagában nem tervezhetett nálunk, ezért egy magyar partnert kellett találnia. A homlokzatot ma már nem találjuk formabontónak, de az akkori tervtanács első körben nem fogadta el a terveket, ezért a tervezők a parapetek magasságában elhelyezett, homokfúvott üvegek segítségével idézték meg a Blaha Lujza teret és az egykor itt állt Nemzeti Színházat.
A tervet ezúttal elfogadták és fölépülhetett ez az építészeti értelemben és - akkor - műszakilag is nívós irodaház. Azóta azonban eltelt néhány év, így a francia tulajdonos a Lab5 tervezőcsapatát bízta meg a 18 ezer négyzetméterre kiterjedő átalakítással. Az iroda korábbi munkái közt jóval kisebb léptékű megbízásokat találunk, mint például az általunk is bemutatott Tamp and Pull új üzletének kialakítása, de természetesen irodák újraálmodásában is volt tapasztalatuk.
"Az egyik legfontosabb döntés a bejárat áthelyezése volt. Amikor ez az irodaház épült, az uralkodó trend az volt, hogy a sarokra helyezték a bejáratot." - mondja a tervezőcsapat nevében Dobos András. Az új bejárattól most egy viszonylag alacsony térbe jutunk, majd néhány lépés múlva a belső udvar tárul föl előttünk. "Egyrészt így a sarki rész jobban kiadható, másrészt a belépés sokkal elegánsabb lesz." - folytatja az építész. Ez a megoldás egészen más térélményt ad, mint a korábbi megoldás, ahol a bejárattól egyenesen egy szűk folyosóig, majd a liftig lehetett eljutni.
A földszint meghatározó eleme a recepciós pult. A munkatársak előtt egymásra fektetett üveglapok láthatóak. Ezek a víz metaforáiként az információk és a forgalom áramlását jelképezik. A pult fölött található "repülő dobozoknak" és a madárformájú lámpáknak szintén fontos szerep jut: mind a lentről fölfelé könnyebbedést jelenítik meg, a lámpák pedig a nappali megvilágításért, a többrétegű üvegfelületekkel burkolt dobozok pedig az esti világítási képért felelősek. A Blaha ezen része korábban elég sötét volt, így az új megvilágítással az városi térrel való kapcsolat szorosabbá vált. A korábban kihasználatlan terekben egy pop-up kávézó kapott helyet.
Az épület eddig jórészt kihasználatlan belső udvarnak fontos szerep jut a térszervezésben. A színvilágot az egész épületben, így itt is a fekete és a fehér határozza meg, csak néhány kiemelt ponton, mint a lift belseje és a híd kapott piros festést. Mindez a nagy üvegfelületekkel és - például a liftek mellett - betonelemekkel egészül ki.
Érdekesség, hogy a kortárs építészeti eszköztárban gyakori látszóbeton az eredeti koncepció része volt, csak néhány fémdíszt távolítottak el róluk az átalakítás során. Az udvarban növények kaptak helyet, az egy szinttel lejjebb található étterem oldalán pedig zöldfal fut végig.
Az épület felső szintjeiről remek kilátás nyílik, a körbejárható szintek nagyobb része pedig sok fényt kap, ami az irodaházak egy részéről nem igazán mondható el. A tervezők a tengelybe helyezték el a gépészetet, hogy a tér minél flexibilisebb legyen: így a megrendelő igényei szerint akár a "cellás", akár az egybenyitott tér megvalósítható a körbejárható szinteken belül.
Mi úgy látjuk, hogy a nagy transzparens terek kialakításával, az átrium újjáélesztésével és a kortárs dizájnelemekkel a tervezőcsapat egy alapvetően jó épületből hozott ki még többet. Az irodaház belső tere így meglepően kellemes és elegáns lett, a városkép pedig - különösen éjszaka - szintén nyert az átalakítással. Csak így tovább Lab5!
