Hajdauer és karszalag
Az egészségtudatosságukról híres szigetlakók mindig is szerették a budapesti fürdőket, a főváros és fesztivál szervezői most ráadásul egy elég jól használható citypasst alkottak ingyenes tömegközlekedéssel és egyszeri fürdőbelépővel. Nem csoda, hogy nehéz beférni a méltán híres Szecska előcsarnokába, de Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma még ennél nagyobb tömeget is fogadni tudna, ráadásul az említett jegy miatt most gördülékenyebb a bejutás is.
A törzsvendégek sem elégedetlenek, itt mindenki jól megfér egymással - állítják egybehangzóan a fürdő "backstage"-ében, a mindig foglalt sakktábláknál.
A rutinos budapestiek egyébként is a reggeli órákban járnak inkább fürdeni, amikor a szigeten talán még véget sem ért az utolsó goaparty.
A dolgozókat is megkérdeztük: azt mondják, a fröcskölés és a medencébe ugrálás nem fér bele, de egyébként itt tényleg a vendég az első, ők örülnek, ha mindenki jól érzi magát.A Szimplában semmi sem változikA belvárosi romkocsmákban a sok karszalagon, a mezítlábas arcokon és a szigetes, rikító színű egyenpólókon kívül nagyjából a normális mederben folyik az élet. A Nagydiófa utcai Grandio udvarán mindössze két asztalnál ülnek a kora délutáni órában - igaz, mindkét társaság a Szigetre érkezett.
A Szimpla csaposaival beszélgetve arra jutottunk, hogy már jóval a fesztivál előtt megjelentek a külföldi fiatalok a városban, de a viselkedésükben semmi extra nincs. "Ugyanúgy ordítoznak, ebben nincs változás, csak most többen vannak. Hozzánk egy kulturáltabb közönség jár, de a londoniak azért itt is elengedik magukat" - mondja egyikük nevetve.
"Természetesen van kint sátrunk, de a délutáni órákban kellemesebb itt pihenni" - mondja egybehangzóan a három srác, akik egyenesen Írországból érkeztek hozzánk. A sör azért most is fogy rendesen, de tény, hogy az árnyékos udvaron sokkal jobb és relaxálóbb, mint egy levegőtlen sátorban.
Pantomim a jegypénztárnál
Az estéhez és a Batthyány térhez közeledve egy
segítőkész ellenőrt kérdezünk a szigetlakók jegyvásárlási moráljáról. Állítása szerint semmi extra probléma nincs velük. Szavait kissé árnyalják az ellenőri karszalagok felhelyezését követően a hungarikum-gyanús piros jegylyukasztó felé hirtelen meginduló csapatok, de végtére is mindenki érvényes, kezelt jeggyel utazik.
"Elmondom magának, semmi gond nincs velük, nagyon rendesek. Mindenki jeggyel jön, ha pedig nem, vesz egyet mellettünk" - erősíti meg a Margit hídnál egy kedves kalauz néni. Ő egyébként a HÉV-en dolgozik, de a fesztivál alatt itt ellenőrzi a jegyeket társaival évek óta, így nincs okunk kételkedni a szavaiban.
Úgy látszik, a Sziget közönsége is cserélődik, a bakancsos, kunsági kannás aszút fogyasztó punkok helyett más közönség látogatja a fesztivált, akik sokszor csilliárdokat szórnak el egy este alatt, így egy BKV-jegy is belefér. Ami viszont örök, az a jegypénztáraknál megfigyelhető, borzalmasan szórakoztató pantomim. A pénztárosok ugyan manapság beszélnek valamennyit angolul, de amikor egy nyelvileg közepesen képzett turistacsapat érkezik, nehéz elmagyarázni a metrószakaszjegy hasznosságát.A pályaudvarokon is ugyanezt a konszolidált hangulatot tapasztaljuk: mindenki sörözik, látunk egy-két rögtönzött kempinget, de egy átlagos, jelmezes angol legénybúcsú a Manchester-külsőről érkezett félmeztelen srácokkal nagyobb felfordulást kelt a városban, mint a vonatokról a városba özönlő több száz hátizsákos. Kár tagadni, a város így vagy úgy megérzi a fesztivál jelenlétét, de ha ezeket megpróbáljuk örkényi módon kiröhögni, mindannyian jobban járunk. És talán nem a búskomor lesz az első jelző, ami a külföldiek eszébe jut rólunk.
