WLB:Kizárólag fotózással keresed a kenyered?Mag Veronika: A foglalkozásomat illetően ügyintéző vagyok az egyik kormányhivatalnál. Idén nyáron végzem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, közgazdászként. Az egyetemi évek alatt a tanulás mellett fotóztam, most munka előtt vagy után készülnek a képeim. Egész kicsi korom óta mindig kattintgattam valamit, aztán egyre jobb gépeim lettek és most három éve van már egy elég profi “partnerem”, egy Nikon. Vele járom a várost. Ez már több, mint sima hobbi. A jövőt még nem tudom, de szeretnék egyszer a fotózásból megélni.
WLB:Iskolában tanultad meg az alapokat?M.V.:Nem. A kíváncsiság, a különleges hangulatok, a fotózás művészetének szeretete vezényelt és irányított. Rengeteget olvastam, figyeltem fotósok munkáit, kísérleteztem az éppen aktuális gépeimmel. Aztán, mikor elszegődhettem volna tanulónak fotós mellé, úgy döntöttem, inkább a saját kis utamat járom tovább. Nem tudom ez jó döntés volt-e, de úgy éreztem, hogy a valamennyire kialakult stílusomat nagyban befolyásolta volna, ha szabályok szerint haladok tovább és kicsit “standardabb” módon fotózom. Végzettségemet tekintve inkább reál beállítottságúnak kellene lennem, de nálam valahogy egyensúlyban van a racionalitás és az elvontabb, művészi gondolatok.
WLB:Mikor döntöttél úgy, hogy a nagyközönségnek is elérhetővé teszed a képeid?
M.V.:2012 novemberében hoztam létre a Facebook oldalamat, ahol azóta több, mint 5000 ember láthatja nap, mint nap a fotóimat. Elképesztő ereje van a Facebooknak, erre sokszor rácsodálkozom. Általa olyan emberekhez, sőt cégekhez is eljutnak a képek, akik alapból sosem ismernék meg a munkásságomat. Általában minden egy megosztással kezdődik, de sokan kerestek már meg munkával a Facebook “közvetítésével”. Hírportálok, magazinok, sőt, időjárás-jelentéssel foglalkozó cég is megtalált már. Az időjárás, a különleges világítások, nagy esőzések, áradások hálás fotótémák.
WLB:Melyek azok a budapesti helyszínek, amelyeket a legszívesebben fotózol?M.V.:Salgótarjáni vagyok és az egyetem miatt költöztem Budapestre, 2010-ben. Bár előtte is sokat jártam itt, igazán akkor ismertem meg minden kis zugot, amikor már itt éltem. Mindig kérdezik ,hogy vannak-e kedvenc spotjaim, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az egész várost szeretem és fotók szempontjából ugyan ez igaz. Sokszor utazás közben találok rá az új kedvencekre: ülök a villamoson egy olyan útvonalon, ahol ritkábban szoktam és, ha kiszúrok egy pontot, már rögtön párosítom hozzá, hogy milyen fényviszonyokban fotóznám meg. Sosem tudom kikapcsolni az agyamat, egy teljesen más szemüveggel járom a várost.
WLB:Azért biztos van olyan helyed, amit különösen a szívedbe zártál már?M.V.:Rendben, a pesti oldalon imádok a Bazilika tetejéről nézelődni és fotózni, de a Városliget is kedvenc. Budai oldalon a Mansfeld Péter tér és az egész 11. kerület a favoritom. A Mansfeld térről van is egy mókás történetem: egyszer egyedül lopóztam fel egy ház tetejére, figyelmetlen voltam és véletlenül felzártam magamat. Ez napközben volt, senkit nem tudtam volna riasztani, hogy mentsenek meg, annál is inkább nem, mert a telefonom töltöttsége már csak pár százalékon volt. Szemben észrevettem fiatalokat, integettem. Először csak visszaintegettek, de aztán rájöttek, hogy ki kellene szabadítaniuk.
WLB:Előfordult már, hogy szükség volt a meggyőző képességedre, hogy bejuss egy-egy extrémebbnek mondható helyre? M.V.:Sokan úgy szereznek népszerűséget, hogy minél magasabbról, átlag embernek nehezebben megközelíthető helyekről fotóznak. Nem tagadom egyszer-egyszer én is felmegyek háztetőkre, de alapvetően sokkal inkább szeretem Budapest valódi életét, ami nem a háztetők felett zajlik. Ennek ellenére nem értek még atrocitások. Igaz, néha nehéz feljutni 1-1 helyre. Leginkább attól függ, hogy milyen kedve van a gondnoknak. Volt egy olyan eset, mikor a házba beengedtek, becsöngettem közvetlenül a gondnokhoz, aki megkért, hogy várjak 10-15 percet, mert a férjével éppen vacsoráznak, utána felkísérnek a tetőre.WLB:Mi az akkor, amivel te mást mutatsz mint a többi menő városi fotós?
M.V.:Valahogy úgy alakult, hogy a budapesti fotósok java férfi. Bármennyire is közhely, nőként sok mindent másképpen látok, másképp értelmezek, másképp dolgozom fel, másképp kezelem a színeket.
WLB:Mely képeid voltak eddig a legsikeresebbek?
M.V.:A legsikeresebbek között egy reggeli Vajdahunyad várat ábrázoló, egy három reggeli képből összeollózott és egy szintén reggeli Szabadság-hidas kép van. Ezek kapták a legtöbb like-ot, így tudom mérni a fotók népszerűségét. Persze nekem is megvannak a személyes kedvenceim, de sokszor ez nem vág egybe a közvéleménnyel. Van, hogy azért szeretek egy fotót, mert nagyon jó hangulatban készült: többen voltunk, alapból beszélgetni, sétálni, kikapcsolódni mentünk el egy-egy helyre és közben lőttem párat. Ilyenkor nekem mást jelent a kép, mint egy külső szemlélőnek. Szubjektív műfaj a fotózás, és ez a legizgalmasabb benne.
Veronika Mag Photography Facebook www.magveronika.com Instagram: magveronika
