kultúra

szerkesztés

"Nem gondolom, hogy az önismétlésnek haszna lenne." - Interjú Nic Offerrel (!!!)

Szerzők

  • We Love Budapest

2013. 08. 11. 0:00

Hat év után újra a Szigeten lépett fel a nemrégiben új lemezzel jelentkező, sacramentói !!! zenekar. Koncertjük előtt Nic Offer, az agyas-táncos dance punk kollektíva énekesével dumáltunk; tudd meg, ki szerint seggfej Damon Albarn!

Nagy Dániel: Hogy ízlett a beállás?
Nic Offer: Meglepően sokan voltak rajta, ennyi ember előtt talán még sosem próbáltunk, de azért nem jöttünk zavarba.

Nagy Dániel: Hat évvel ezelőtt léptetek fel utoljára a Szigeten. Emlékszel még rá?
Nic Offer: Fejben megvan a téma, az viszont homályos, hogy mennyire voltunk rajta a szeren. Az biztos, hogy nem voltunk ellenállhatatlanok, inkább csak egyszerűen a helyén volt minden. A backstage-ben különösen jól éreztem magam, viszont az nem volt túl jó, hogy nem nézhettük közelebbről, a színpad sarkából a Tool koncertjét.
Nagy Dániel: Hogyhogy?
Nic Offer: Nincs ötletem. Néha el kell fogadni, ha valaki nem szereti a közelséget. Más kérdés, hogy ezt többnyire nem a zenekarok érzik így, hanem a menedzsmentjük…

Fotó: Szemerey Bence

Nagy Dániel: Most is tervezitek, hogy a koncertetek után beveszitek a fesztivált?
Nic Offer: Nem kérdés, a Blur koncertjén biztos ott leszünk, ők nagy kedvenceink!

Nagy Dániel: Budapestre mennyi időtök marad?
Nic Offer: Kétlem, hogy sok, mert reggel hatkor már Londonba repülünk.
Nagy Dániel: Ott mi vár rátok?
Nic Offer: Természetesen egy koncert. A helyszín miatt minden sokkal kisebb lesz és meghittebb, mint itt, persze sok múlik azon, hogyan szólalnak meg a számok.

Nagy Dániel: Melyik műfajt bírod jobban? A klubkoncerteket vagy a fesztiválos fellépéseket?
Nic Offer: Mindkettő fekszik, de a klubkoncertek közelebb áll hozzám. A legjobb ingázni a két világ között, csípem a változatosságot.

Nagy Dániel: Örültök annak, hogy egyre népszerűbb és népszerűbb manapság a klasszikus diszkózene?
Nic Offer: Helyes megállapítás, én is felfigyeltem erre. A legérdekesebb, hogy ez nem volt megjósolható, pedig a popkultúra az esetek többségében a kiszámíthatóságról szól. Mindenesetre jó, hogy van ilyen is.
Nagy Dániel: Miért szerettek klasszikus diszkó témákat beépíteni a számaitokba?
Nic Offer: A válasz egyszerű; mert imádjuk a diszkót! Ez különösen rám igaz, már csak a korom miatt is. Diszkózenéket hallgattam először kitartóan, mert szerelmes voltam beléjük, most is hatással vannak rám, nem tudok nekik ellenállni. Gondolj bele, milyen komoly idők voltak azok a soultól és tánczenéktől hangos, pumpálós hatvanas-hetvenes évek!

Nagy Dániel: Sokat változott a zenei ízlésed azóta?
Nic Offer: Persze, eleinte az elektronikára voltam rákattanva, aztán amikor elkezdtünk bandázni a funk dominált, James Brown és a Funkdelic volt meghatározó. Most már ritkán hallgatom azokat a lemezeket, amiket az induláskor, inkább poposabb, no meg house-osabb technósabb ügyeket pörgetek a playlistemen. Nagyon bejön Schoolboy Q új száma, a Collard Games, amit pont tegnap hallottam először, és Mickey Moonlight, valamint Pearson Sound is bejön, hogy csak pár nevet említsek.

Nagy Dániel: Más ügy: miért a Thr!!!er címet kapta az új lemez?
Nic Offer: Sokat hülyültünk a lemez felvétele közben, nagyon kellett ez, főleg a kreatív energiák kiélése miatt. Azon röhögtünk, hogy minden zenekarnak, pontosabban minden műfajnak van thrilleres megfejtése, a rocktól kezdve a metálon át a diszkóig, ha érted mire gondolok. Mi most jutottunk el idáig, vicces volt és jól passzolt az album hangzásvilágához.
Nagy Dániel: Hogy érzed, sokáig készült a lemez?


Nic Offer: Igen, viszonylag hosszú ideig. 2011 elején kezdtünk el dolgozni rajta, és az év végen kezdődtek a felvételek, ami több hónapig tartott,de a memóriám sokat kopott közben.

Nagy Dániel: Dinamikáját tekintve érezhetően ez a legkevésbé tempós albumotok. Szándékosan fogtátok vissza magatokat?
Nic Offer: Így van, a THR!!!ER nem egy pörgős lemez, de mi ezzel akkor szembesültünk csak, amikor elkészültünk vele. Nem állt szándékunkban direkt módon visszavenni a tempóból, mégis így alakult. Pedig eredeti szándékaink szerint egy klubosabb-táncosabb anyaggal akartunk előállni.

Nagy Dániel: Milyen visszajelzések érkeztek a rajongóktól?
Nic Offer: A legfontosabb, hogy a rajongóink részéről egyértelműen pozitív fogadtatása volt, nem is gondoltam rá, hogy ennyire jól csúszik majd nekik.
Nagy Dániel: Alapvetően jól viseled a kritikát?
Nic Offer: Jobban, mint átlag pályatársaim. Miért? Van különvélemény?

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Nagy Dániel: Nincs, de legyen?
Nic Offer: Ha építő jellegű jöhet, de a szimpla savazásból nem kérnék, főleg Google-os tapasztalataimból kiindulva; a keresőrendszerben ugyanúgy lehet találni megfejtéseket arra a hívószóra, hogy Nic Offer köcsög, mint arra, hogy Damon Albarn egy seggfej. Ezekkel aztán tényleg nem érdemes foglalkozni.

Nagy Dániel: Egyfajta művészi aura lengi körül az együttest, amin semmit sem változtat az, ha bármennyire is kihívóan viselkedtek a színpadon, sokat káromkodtok vagy drogos utalásokat használtok dalszövegeitekben. Te is így látod?
Nic Offer: Van benne valami. Főleg, ha a korai korszakunkat nézzük; akkor tényleg dolgozott bennünk valamilyen művészi, önkifejezési, megfelelési kényszer, ami egyfajta punk attitűddel párosult.
Nagy Dániel: Csinálnátok még egy olyan remixlemezt, mint a Jamie, My Intentions Are Bass?
Nic Offer: Nem gondolom, hogy az önismétlésnek haszna lenne. Addig erős a zenekar, amíg előre tekint és nem hátra.

Hasonló tartalmak

Admin mode