Lassan epikus méreteket öltő burgerkörútunk legutóbbi állomása – a korábbi cikkek linkjeit írásunk végén találod – a Budapest Music Centerben fészkelő Opus Jazz Club volt. A Magyarország első fine burger éttermeként aposztrofált Opus a kifinomult, minden gourmet-igényt kielégítő fogásokat szofisztikált zenével vegyíti, ám az összhatás és a hangulat köszönőviszonyban sincsenek a sznobizmussal. Tapasztalatainkat kacsa burgerrel és quinoával tálaljuk.

A párját ritkító koncertteremmel, zenei könyvtárral, illetve zenészálmokba illő technikai felszereltséggel büszkélkedő Budapest Music Center – amelyről bővebben ide kattintva olvashattok – szellemisége eleve meghatározta, hogy a Mátyás utcai komplexum alsó traktusában kizárólag egy minőségi, egyedi, valamint több evőkanálnyi zenével fűszerezett étterem kaphat helyet, és az Opus e kritériumok mindegyikének megfelel.

Mivel a külsőségek az idők kezdete óta megkerülhetetlenek, kezdjük ezúttal is az enteriőrrel. Egy elcsépelt jelzőpárossal élve, az Opus belső tere visszafogottan elegáns. Anyagok és színek terén a feketére pácolt fa, illetve a nyers fa dominál, de a légies hatást erősítő üvegből sincs hiány.

Utóbbi két anyag a tálalásnál is fontos szerepet kap, ugyanis a fogásokat poharakban és gyönyörűen felújított, régi deszkákon szervírozzák, amelyek otthonos, laza légkört teremtenek. Az ébenfekete zongorával ékesített színpad az alsó szinten kapott helyet, és a hely minden szegletéből rálátni, ráadásul – hála a kiváló akusztikának – az aktuális virtuóz játékát bármelyik asztalnál ülve ugyanolyan minőségben élvezhetjük.A quinoa és a kacsa találkoznak a jazz clubbanAz enteriőr alapos feltérképezése után következzék az Opus Jazz Clubban tett látogatásunk húsa, vagyis az burger. Bemelegítés gyanánt quinoát és libamáj brulée-t kapunk. Előbbiről elsőre azt gyanítjuk, hogy valamilyen módon kötődik egy krokodilfejű inka istenhez, ám gyorsan fény derül az igazságra: egy főként Peruban és Bolíviában termesztett, püré formájában pohárba töltött gabonafélével van dolgunk. Ízre kicsit tejbegrízes, állagra kellemesen sűrű, összességében pedig – főleg a kalács grissinivel kiegészített libamáj bruléevel kombinálva – azelőételek non plus ultrája.A burgerek közül hosszas vacillálást követően a budapesti Hamburger Day díjnyertesét, a tejjel puhává tett vajas buciból, darált kacsahúsból, coleslaw salátából és cheddar sajtból készített Kacsa Burgerre csapunk le, amelyhez paradicsom relishbe mártható pirított gnocchi biztosítja a keretet és a köretet.A csöpögésgátló csomagolásban érkező burgerben furcsának tűnhet a némiképp száraz kacsahús, de a saláta, a gnocchi, valamint a házilag készített szószok ezt becsülettel kompenzálják, és páratlan ízharmóniát produkálnak. Már az első falatnál csatlakozunk az Opus-hívők egyre bővülő köréhez, hiszen perdöntő bizonyítékot kapunk arra, hogy a fine burger elnevezés és a dicséretzuhatag a legkevésbé sem a szeszélyes véletlen művei.

Fine helyett perfectAz első osztályú kivitelezés tükrében a belvárosi bisztrókat idéző árak minimum korrektek. A burgerek 2000 forinttól, míg a főételek 1500 forinttól – ha pohár helyett tányéron kérjük, 2500 forinttól – indulnak, a porciókkal pedig a trombitán jeleskedő Lusta Dick is elégedett lenne. Apropó trombita: a színpad csütörtök estétől szombat estéig kel életre, csütörtökönként a populárisabb jazz képviselői, míg pénteken és szombaton a műfaj tradícióihoz hű előadók veszik birtokba a világot jelentő deszkákat. Zárógondolatként egy jó tanács: a fine helyett a perfect jelzőt javasolnánk, hiszen a burgerek – a kacsás mintavétel alapján – tökéletesek, és az összbenyomásban sem találtunk egy hangjegynyi kivetnivalót.