Házfoglaló séta betörés, punkok és rendőrség nélkül; csupa olyan részlettel, ami elsőre nem feltétlenül ugrik be a Squatted Budapest kifejezés hallatán. A várost is egyre élénkebben jellemzik a Nyugat-Európában már hagyományokkal bíró házfoglaló akciók, a Hosszúlépés. Járunk? pedig megmutatja nekünk, miként lehetséges mindez. A legújabb alternatív túrákat szervező csoport már hetek óta izgatta a fantáziánkat, vasárnap pedig rájöttünk, hogy nem hiába. Sőt, közben még olyan helyekre is bejutottunk, ahová egyedül eddig nem volt bátorságunk (se plusz kilincs a zsebben).
Ahány ház, annyi szokásA séta a Király utca és a Nagymező utca kereszteződésénél található templomtól indul, ahol az első alkalomhoz mérten nagy létszámú résztvevőkön túl, meglepetés lehet az is, hogy nem az aktuálisan foglalás alatt álló házakra készítenek fel minket lelkiekben. Senkit nem fogunk megzavarni, sehová nem fogunk klasszikus értelemben véve betörni. Lehet, hogy porosak leszünk és biztos, hogy olyan dimenziók tárulnak majd fel a szemünk előtt Budapestet tekintve, amelyek eddig rejtve voltak, de nem kell drámára számítani annak ellenére, hogy illegális jelenségek nyomába eredünk. A hetedik kerületet csupán egyszer, a séta zárásaként hagyjuk majd el a nyócker kedvéért.
Az is tisztába kerül rögtön a legelején, hogy körülbelül annyi féle házfoglalási típus van, mint ahány féleképpen egy lakásban legálisan tartózkodni lehet. Majdnem mindenre látunk majd példát is, de csak akkor érezzük át ennek a súlyát, mikor arról lesz szó, hogy melyiket miért bántották hatóságilag, ergó: jelenleg miért üresek, épülnek át, üzemel bennük Kőleves, stb.
Rövid táv kontextusbanAz alternatív városnézések fontos jellemzője itt is jól érvényesül: a séta résztvevői – akik egyébként a Város Mindenkié mozgalom tagjai, a hajléktalanok házfoglalókat támogató civil aktivisták, más városnéző túrák szervezői, illetve jópár "laikus" – aktívan hozzájárulnak Balázs Anna, urbanista kommentárjához.
A séta legalább annyira történeti, mint amennyire például a budapesti a hajléktalan-helyzet miatti házfoglaló akciók aktuálissá teszik. A Fogasháznál kezdünk, ami ezt rögtön elég világossá teszi. A Fogas-bővítés előtt ugyanis az Akácfának ezen a pontján művészek vették birtokba a terepet.
Olyan házba is megyünk, ami most éppen üres, nemrég kiállítás volt benne, egykor viszont zsidó kaszinón lehetett a csillagoktól függően meggazdagodni vagy épp jó sok pénzt veszíteni. Nem hagyjuk ki a Sirály egykori épületét, a szomszédban található néhai punk-lakot, és a szintén Király utcai saroklakás egykori squat-funkcióit is megvitatjuk. A Kazinczy utcai pécsi szálról nem is beszélve, ahol az alter-koli egészen jól tudott működni. Legalább is hosszabb ideig, mint azok a bizonyos hajléktalan problémára kihegyzett aktivista beköltözések tartottak.
A végső állomás egy meglepetés. Meg is hagyjuk annak, de azért annyit elárulunk, hogy romkocsmák után a foglalt hostel lehet a legmegfelelőbb folytatás!
