Először a LEVES. nyitása után pár héttel találkoztunk Zolival és Ádámmal; és már akkor kihívásként éltük meg, hogy soron kívül tehessük fel a levesező műfajra, motivációra, célokra és barátságra vonatkozó kérdéseinket. Mi történt azóta a fiúkkal? Még hosszabb lett a sor a LEVES. előtt, felvettek legalább nyolc új munkatársat, lassan nyitják a PASTA.-ot, és sokkal gyakorlottabb interjúalannyá váltak, mint tavaly ilyenkor voltak.Azt viszont még az elején érdemes tisztázni, hogy a celeb státuszt Sztyopa bácsival és a Klassz pincérekkel összhangban, továbbra is kikérik maguknak.
Mi a legjobb abban, amit csináltok?
Ádám: A saját hely üzemeltetése nagyon sok mindent összehoz, amit szeretünk csinálni: főzés, vendéglátás, enteriőr, a dizájn kialakítása minden a mi asztalunkhoz tartozik. Sőt, én sokáig akartam színész lenni, illetve bohóc – na itt ez is maximálisan megvan.
Zoli: Minden nap bejön minimum kilencszáz ember, így folyamatosan alakulnak ki az emberi kapcsolataink, rengeteg ismerőst szerzünk a munka során. Plusz jó érzés, hogy a finom ízekkel örömet okozunk a vendégeknek.
Hogyan éltétek meg, hogy ilyen gyorsan népszerűek lettetek?
Ádám: Gyorsan? Minimum egy hónapig szinte senki nem jött be! Jó ez relatív, de az, hogy már nagyjából ismertek vagyunk abszolút pozitívan hat rám.
Zoli: Nincs nagyon szabadidőnk kihasználni a népszerűséget..
Melyik részfeladatot szeretitek leginkább? Kettőtök között hogyan oszlik el a munka?
Ádám: Mi már nagyon nem főzünk. Leginább a kiszolgálás az, amire nehezen találunk megfelelő embert, így ezt szeretem legalább csúcsidőben, 11 és 16 óra között én magam csinálni.
Zoli: Eleinte úgy oszlott meg, hogy én főztem, Ádám pedig kiszolgált. Ma leginkább a háttérmunkával, a pénzügyekkel szeretek foglalkozni.
Mi a legfontosabb a munkátokat tekintve?
Zoli: A kedves, egyenletes színvonalú kiszolgálás.
Milyen az idegesítő vendég?
Ádám: Mi a legjobb helyen vagyunk, a legjobb vendégekkel: fiatal, elégedett, egyetemista lányok-fiúk jönnek hozzánk, akiket nem nehéz boldoggá tenni. Teljesen jó a hangulat. Egyébként jellegzetes zavaró típus például az, aki hosszú percekig tétovázik; vagy az, aki nem beszéli egyik nyelvet sem, amit megértenénk.
Zoli: Még sorbanállás közben is jól érzik magukat a vendégeink. Előttük, mögöttük is állnak ismerősök, leendő barátok, random beszélgetésekre is gyakran van példa.
Melyik a kedvenc levesetek?
Ádám: A Burmai, a Katalán és Panamai. Olyat egyébként nem főzünk, ami nekünk nem ízlik.
Zoli: Nekem a Hideg gyümölcsleves. Imádok egyébként enni, régen mikor szendvicsekkel dolgoztam, fel is szaladt rám több, mint tíz kiló. A LEVES. kezdetekor is híztam legalább ennyit, aztán egy fogadás kedvéért le is adtam.
Mi a legnagyobb pozitívuma annak, hogy együtt dolgoztok?
Zoli: Egy csomó olyan dolog történik, amit egyedül egyszerűen nem tudnánk elviselni, ketten meg csak sírunk a röhögéstől, ha elbénázunk valamit, vagy nehézségekbe ütközünk.
Kedvenc helyeitek Budapesten?
Ádám: Telep, Kispiac, My Little Melbourne, KINO, Púder,Castro Bistro. A szakállas pincér a Castro-ban a legjobb vendéglátós a városban, eszméletlen jó fej!
Zoli: Panini, SzendZso, Filozófusok kertje.
Hogy áll a PASTA.? Mikor lesz nyitás?
Ádám: A dobozokra várunk, mert Kínából érkeznek, és ott most senki nem dolgozik az Újév miatt. A márcuius 4. az reális dátumnak tűnik a nyitásra.
Milyen tésztákat képzeljünk el a pult mögé?
Zoli: Olyanokat, amik ízlenek nekünk, többnek a receptjét mi fogjuk kitalálni. Kizárólag tészták lesznek egyébként, semmi más. A LEVES.-ban is csak azért van szendvics, hogy jól lehessen lakni nálunk.
A PASTA. nyitásig hol van a legjobb tészta a városban?
Zoli: Én szeretem a Vapianot.
Mi nem jó Budapestben?
Ádám: Én nem emelnék ki semmit, az örök mumus BKV-val sincs bajom. A 15-ös buszt például ki kell próbálnia mindenkinek!
Sokat éltetek külföldön. Hosszútávra itthon terveztek?
Ádám: Annak ellenére igen, hogy a vendéglátás terén Budapesten annyira el vagyunk maradva a Nyugattól, hogy nem is látjuk azt reálisan, maximum egy jó irányt. Mindegy, törekedni kell a színvonal emelkedésére a szolgáltatói oldalról. Az emberek szokásrendjét nehezebb megváltoztatni, de reméljük majd ez is alakul, mert ez kulcsfontosságú lenne.
Zoli: Szeretnénk valami új színt vinni Budapestre a vendéglátás terén - ez a feladat.
Egyébként meg szeretünk ebben a városban élni. Máshol sosem voltunk igazán otthon.
