A Nagymező utca Király utcához közelebbi szegletében frissiben megnyitott Bordó Bisztró a pár perccel arrébb található Most! csapásvonalát követi: háromfogásos menü, à la carte étlap, méretes borválaszték, esténként pedig koncertek és DJ-k. A két nem annyira távoli testvér közötti különbségek a menün és az épület történetében keresendők: előbbi thai és vietnami fogásokkal (főszerepben a pho), valamint nemzetközi klasszikusokkal gazdagodott, míg utóbbi pont idén lett százéves, és egykor nyomda üzemelt a falai között.
A pontosság kedvéért: a nyomda a Bordó felségterületét képező első két szinten ontotta magából a különféle kiadványokat, a felsőbb szinteken szerkesztőségek zsibongtak, a sort – a hierarchia szimbólumaként – a nyomdatulajdonos lakása zárta.
A múlt előtti tisztelgés a bejárattal farkasszemet néző fal betűszedő táblára emlékeztető dekorációjával valósul meg, de a bordó, műgyantaszerű padló is a régi idők relikviája – maga a hely is erről kapta a nevét. Apropó név: a kommunikációban központi szerepet kapott Mr. Bordó, aki egyszerre kabala és szóvivő, és aki minden Bordóval kapcsolatos történést közvetít és kommentál.
A belső tér szellős, anyag- és színhasználat terén az egyszerűség dominál, nincs bordótúladagolás, a matuzsálemi korú padlót leszámítva a névadó szín máshol nem jelenik meg. Szerencsére a felújítás nem kergette el a hely szellemét, a plasztikázás ellenére az összhatás egyáltalán nem művi, és bujkál benne némi régies mellékíz.
Bár nem szeretnénk megbántani a földszintet, a lényeg mégiscsak az emeleten történik, ott kapott ugyanis helyet a nyolcvan magyar palackot haptákba vágó borbár és a nyitott konyha, ahol nemzetközi klasszikusok (értsd: hamburgerek, a budapesti gasztronómia szent tehenei), ázsiai ételek (pontosabban thai és vietnami fogások autentikus szakácsok tálalásában), valamint a Most!-ból ismerős, jól bejáratott slágerek landolnak a tányérokon.
A megszokás ösvényét választva egy sütőtök krémleves-szűzérme-sajttorta kombóra szavaztunk, ám a kísérletezési kedv hiánya ezúttal nem vezetett unalomhoz vagy elégedetlenséghez. Olyannyira nem, hogy már a bemelegítésnél elfáradtunk, a kisebb kondérnyi leves önmagában felért egy teljes ebéddel.
Az adagok hatalmasak, az árak belvárosiak, a minőség mostosan megbízható, a közönségkedvenc pedig borítékolhatóan a háromfogásos menü lesz, ami ebédidőben a környék legjobb befektetése. Ha már menü: van még brunch menü, illetve egy öttől hétig rendelhető, könnyed felvonásokból komponált színházi menü, amelynek zárójelenete a pezsgővel tálalt desszert. Aki szereti a Mostot, Mr. Bordóval is jóban lesz.
Update: Bezárt
