Sokadjára kérdezzük: tényleg olyan a mi Magyarországunk és Budapestünk, mint ahogyan a legtipikusabb szuveníreket vásárló turisták hazaviszik egy-egy kevésbé sikerült lenyomat által? Tényleg érdemes pirospaprikával, kolbásszal és pálinkával megtömni a fapados mércével minimalizált csomagokat ahelyett, hogy inkább apró, igényes, szellemes és - nem utolsó sorban - az országra jellemző ajándékot vásárolnánk? Az idelátogatók sokaságának ajánlanánk egy erős nemet, na meg a Szabó Zsófival készített interjúnkat, aki egyelőre még csak a szakmát ajándékozta meg Kis Hungaikumhatározóival! Persze mindez azoknak is szól, akiknek nem kell szuvenír.
Honnan származik a Kis Hungarikumhatározó projekt ötlete?Szabó Zsófi: A bachelor-diplomámból táplálkozik az egész, de az ötlet maga újra lett gombolva. A Kis Kolbászhatározó volt az első, amatőr változata ennek, ahol összeollózott szövegekkel dolgoztam. Mikor a Master diplomára készültem újra feljött az egész, mert úgy éreztem, hogy ha folytatnám a sorozatot, azzal egy jelentős piaci rést lehetne betömni. Elkezdtem utánanézni design boltokban, szuvenírboltokban, hogy van-e valami hasonló, és azt találtam, hogy könyv formátumban nem igazán lehet találni semmit. Nincsen nagyon olyan termék, amely design szemlélettel, lokális megközelítés mentén közelít a hungarikum fogalmához.
Te hogyan definiálnád a hungarikum fogalmát?Szabó Zsófi: Kicsit máshogyan, mint ahogyan az a köztudatban él. Azt szoktuk meg, hogy a híres nagy magyar márkák vannak népszerűsítve, amelyek szerintem már közhelyszerűek, agyon ismételtek. Ezek őszintén szólva nem tudom mennyit mondanak az országról, azon kívül, hogy büszkék vagyunk ezekre a dolgokra. Tulajdonképpen szerintem bármi lehet hungarikum, ami valamilyen módon kapcsolódik az országhoz. Lehet akár a piac, mert a magyar piacokról szól, lehet a Balaton, mint fontos tájegység, vagy lehet egy olyan konkrét dolog is, mint a pálinka.
A három rész ezek szerint ezeknek a kategóriáknak is a lenyomata?
Szabó Zsófi: Igen, mind a három egy teljesen más megközelítést takar. Tulajdonképpen egyetlen dolog maradt meg a Kis Kolbászhatározóból apróbb módosításokkal: a zsinóros varrást és a végtelenséget tükröző logó, amit ha pedig elforgatsz, akkor egy H betűt is látsz.
Azért gondolkodtam ilyen élénk színekben a könyvek esetében, hogy ne legyen meg ez a szokványos hangulat, ahol csak a trikolórt használjuk, hanem pontosan a kultúránk sokszínűségét szerettem volna kifejezni.
És a méret?Szabó Zsófi: Nagyon sokat utazom, főleg fapadossal megyek mindenhová, úgyhogy a szuvenír, illetve saját magamnak vásárolt emlékek esetében is szempont a méret. Persze az fontosabb cél, hogy valami olyan szellemi terméket szeretnék hazahozni, ami picit bemutatja, hogy a helyiek hogyan gondolkodnak saját magukról. Ilyesmi szempontok vezéreltek engem is. A méretről még annyit, hogy a jövőben, ha kész lesznek a sorozat következő részei, akkor csomagban is szeretnénk árusítani őket, de még azt is teljesen bőrönd-kompatibilisnek tartom.
Kik írják a szövegeket? Hogyan történik az írókkal közös alkotás?
Szabó Zsófi: A Kis Kolbászhatározó egy vegyesfelvágott volt, összeollózott szövegekkel, illetve én is írtam bele. A mostani sorozat esetében már úgy gondoltam, a cipész maradjon a kaptafánál, én grafikus vagyok ehhez értek, illetve tudok egységben gondolkozni. Első körben ismertebb írókat kerestem meg, akik egyébként nagyon lelkesen fogadták a kérést, de végül időhiány miatt nem sikerült a közös munka.
Aztán olyan fiatal, kortárs írókhoz fordultam, akik saját pályájukat tekintve körülbelül ott tartanak, mint én, és jó kiugrási lehetőséget láthatnak a projektben. Hanula Zsolt, Ughy Szabina és Áldozó Krisztián igazából magáért a munka érdekességéért vállalták el a dolgot, és innentől kezdve simulékonyan ment minden. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni annak ellenére, hogy ez egy furcsa felállás, hiszen általában az írók keresik meg a grafikusokat.
Az tudatos döntés volt, hogy minden könyvhöz más szerzőt kértél meg?Szabó Zsófi: Igen, szerettem volna, ha minden könyvnek kicsit más íze van. Azt, hogy legyen minden példány annyira más, hogy képes legyen tükrözni a lokális adottságokat. Mindenki kicsit másként, mást lát, és különböző formában képes ezeket a benyomásokat visszaadni. A humor, illetve az, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan, az mindegyiknél fontos volt. A fejezetek ötleteit velem közösen állították össze mindannyian: mindegyik tizenkét részt tartalmaz.
Hogyan lesz egy diplomamunkából termék?Szabó Zsófi: Egyelőre odáig jutottunk ezzel kapcsolatban, hogy nagyon jó publicitást kap a projekt, mert beneveztem a Magyar Formatervezési Díjra az írókkal közösen, és különdíjat kaptunk. Ebből pedig látszik, hogy a szakma is elismerte a Kis Határozókat, és nagyon pozitív számomra az, hogy az írók is legalább annyira hisznek a projekt sikerében, mint én. Szerintem kicsit ez is a titok, mindannyian szeretnénk folytatni a dolgot. Tavaszig szeretnénk elkészíteni az első tizenkettő darabot!
Említenél pár új témát, ami határozó formát ölt majd?Szabó Zsófi: Kutya, süti, kocsma, puszta...Magyarul is megjelennek majd a Kis Hungarikumhatározók?Szabó Zsófi: Én magyarul is szeretném, pontosan a szerzői érték miatt. Úgy gondolom, hogy ezek izgalmas ajándékok lehetnek a magyar közönség számára is.
Szerinted az a tendencia, ami jellemzi ma a magyar dizájn vonalat mennyire képes befolyásolni azt a képet, amelyet külföldiek kialakítanak Magyarországról?Szabó Zsófi: Én úgy gondolom, hogy amint ezek a munkák megjelennek az interneten, abszolút könnyű rájuk akadni. Ez pedig kölcsönhatásban van azzal, ahogyan frissül az országimázs is.A projekt nagyon szorosan kapcsolódik az országhoz, itthon szeretnél élni a jövőben is?Szabó Zsófi: Igen. Igazából itt van minden, ami fontos az életemben, úgyhogy nem is élhetnék máshol.
Ti hogyan, milyen termékkel, tájegységgel, szokással határoznátok meg Magyarországot?
