Jókor jön az éhség, ha éppen a nagymamához tartunk vasárnapi ebédre, vagy barátainkkal péntek este a kedvenc éttermünkbe, viszont nem szeretjük a korgó gyomorot amikor épp kijövünk a metróbol, lekésünk egy villamost, vagy futnunk kellene a gyors 7-es után. Budapesten komoly probémát jelent, hogy hol együnk és mit, főleg, ha szorít az idő és a költségvetés. Szerencsére épp van nálunk egy pár jó tanács arra az esetre, ha a valaki a két nagy budai közlekedési csomópont valamelyikén jár. Ezúttal a Széll Kálmán teret és a Móricz Zsigmond körteret vizsgáltuk meg közelebbről!
Móricz Zsigmond körtér
A Körtérben az a legjobb, hogy mindenből sok van, az ember csak gondol valamire, mondjuk egy villamosra, vagy egy reménytelennek tűnő metróépítésre és máris ott terem. Mikor az éhség jeleket küld az agyba, szerencsénk van, ha éppen erre járunk, mert itt egymást érik a jobbnál jobb illatok.
A környék egyik népszerű helye a Wikinger, ami egy félig-meddig önkiszolgáló ételbár, gigantikus hamburgerekkel, nagy adag tésztákkal, gyros-szal és szinte bármivel, amit ember megkívánhat. Árak tekintetében hasonló, mint a néhány lépésnyire található Főzelékfaló, ami leginkább egy jobb magániskola menzájára hasonlít; nagyjából ezer forinttal kell rendelkeznünk, ha jól szeretnénk ezen a két helyen lakni.
A környéken az ázsiai vonalat a jól ismert Subway szendvicsező és egy pizzázó melletti aprócska kínaibüfé képviseli kivételesen finom levesekkel, valamint az éjjel-nappal nyitva tartó Istambul Kebab a jól megszokott választékkal: gyrostál, falafelpitába és a többiek. Itt egy kósza mosoly után a szendvicsünkre kanalazott csípős szósz alap, annak ellenére, hogy ez ellen korábban tiltakoztunk, persze végül sosem bánjuk.
Akinek ez a választék nem lenne elég, az ellátogathat a néhány méterre lévő Mangalica Húspatikába, ahol kézműves ételeket, szendvicseket és persze húsokat ehetünk hatalmas mennyiségekben.Széll Kálmán térA sztereotípiákkal ellentétben igenis vannak éhes emberek a második kerületben is, főleg amiatt, hogy aki erre jár, annak esetleg meg kell másznia a város leghosszabb mozgólépcsőjét. Ők beugorhatnak az Á Table nevű prémium pékségbe, ahol minőségi alapanyagokból készült szendvicsekkel, péksütikkel, bagettekkel lakhatnak jól. Aki siet, annak még csak le sem kell ülnie, adnak papírzacskót és a pohártetőt, így biztonságban érezhetjük magunkat a buszon is.
Ennél kicsit tartlamasabb megoldást kínál a DyJar Török Étterem, ahol nincs kiszáradva a pita, jól átsült a falafel, csak azt kapunk az ételünkre, amit kérünk és tányért is kaphatunk hozzá, ha le szeretnénk ülni. Nem nyújt ez a hely többet, mint más hasonló éttermek a városban, de ez itt van, és akire itt jön rá az ehetnék, az igenis hálával tartozik neki.
Az Arribá Tequeria, ami hasonló koncepcióra, viszont egy távoli ország (Mexikó) gasztronómiájára épült. Sajnos tényleg csak épül rá, mert autentikusnak csak nagyon nagy jóidndulattal nevezhető, viszont jó árban van és finom. Ez szintén egy olyan hely, ahol leülhetünk, de alufóliába is csavartathatjuk a burrito-szerű tekercseket, amikhez akár tequilát is kérhetünk.
A környékbeli éjjelnappali étkezdék egyik gyöngyszeme a Hattyúház mellett lévő Nagyi palacsintázója, ahol ehetünk édeset, sósat, vagy csípőset, kedvességre viszont éjfél után ne is számítsunk.
