WLB: Gratulálok a szép ajándékhoz, amit az országnak és Budapestnek adtál. Mesélnél egy kicsit arról, hogy mit is csináltál?
Kiss Miklós:
Egy új arculatot terveztem, amely szerintem megfelel a kor elvárásainak. Nagyon fontos volt, hogy az ötletet mindenki augusztus 20-án lássa, és egy kvázi "születésnapi ajándék" legyen az országnak.
Egy olyan abszolút pozitív dolgot akartam összehozni, amiben nincs mögöttes rosszindulat. Szerettem volna olyan arculatot tervezni, ami lehetővé teszi az egyszerű, mégis esztétikus használatot.
WLB: Miért csináltad ezt az egészet?
Kiss Miklós:
A szigetországban is mostanában váltották le a brit kormány weboldalának designját, és emlékezzünk csak, nemrégiben Melbourne is új arculatot kapott, amit nagyon jól kommunikált a világban, hiszen számos cikk foglalkozott vele. Vagy például New Yorknak is megvan a maga arca. Nyilván az nem annyira jellemző, hogy egy egész országnak csináljanak ilyet, de érdekes lenne, ha lenne.
Budapest ebből a szempontból különösen fontos, mert az utóbbi években nagyon komoly fejlődésnek indult a város. Sok helyen Budapest már igencsak pozitívnak, "cool"-nak számít. Nemrég például Londonban beszélgettem egy brand managerrel, és kiderült, hogy Budapest a jelenlegi köztudatban komoly brandértékkel bír. Persze, ahogy sok más területen, egy városban vagy egy országban is számos tényező hozzájárulhat a megítélésünkhöz, de egy jó design kordában tudja tartani a rendszereket, és termékként felerősítheti az érdeklődést, kialakíthat egy esetleges "márkahűséget". Erről szólt Melbourne arculata is.
WLB: Milyen kritikák értek?
Kiss Miklós:
Amikor a legtöbb ember kritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, akkor az a heraldikai szabályokra vonatkozott. Sokszor jelezték például, hogy ez nem úgy működik, hogy hozzányúlok egy címerhez. Hát szerintem pedig igen, pont így működik, és egyébként az erre vonatkozó alaptörvényt idéztem a weboldalamon is a koncepció leirásánál. Felmerült az is, hogy ne kezeljem az országot úgy, mint egy "corporatedesignt". Miért ne kezeljük corporate designként, az orszég is egy brand, és miért ne lehetne egy jó brand? Elég sok minden lefedheti a brand fogalmát, Picasso is egy brand. Vagy egy film, egy műalkotás. Még a lányok a Facebookon is tudják, melyik oldalról néznek ki jól, és azt az oldalukat fotóztatják, a szépségüket domborítják ki. Ez mind "corporatedesign". Minden erről szól. Még az öltözködés, az illat is branding.
Egy csomó ember arra gondol, hogy azért csináltam, mert nem értek egyet ilyen vagy olyan politikai döntésekkel vagy vizuális kérdésekkel. Pedig tényleg csak egy pozitív dolgot akartam csinálni. Sokan azzal támadtak, hogy egy szent dologhoz nyúltam hozzá, pedig ezt is csak egyszerű törvények védik. Nincsenek alapszabályai, csak az alaptörvényben foglalt szerkezet, ami annyit említ, hogy mit foglal magába. Ha felmegyünk az ország honlapjára, vagy nyolcféle címer van fent, a nagyítás-kicsinyítés problematikája miatt. Mivel az emberek nagy részének nincs ideje arra, hogy megfigyelje, melyik verziót mekkora méretben használhatja, fontosnak éreztem elkészíteni egy olyan verziót, amely minden állapotában működőképes lehet.
Az is érdekes, hogy amit most használunk címerként, az például teli koronát ábrázol, pedig a korna tudtommal abroncs korona, és ezt igen egyszerűen megtekinthetjük a Parlamentben. A jelenlegi címert 1867-ben, a kiegyezés után kezdtük el használni, a világháborúkig is számos változata készült. Régi állami okiratokon, pénzeken, hivatalok épületein, állami intézményekben fellelhető díszeken, értékpapírokon számos formai változata létezik. Az általam készített sem egyedülálló, ugyanis ez egy papírpénzen hasonló arányokkal fellelhető. A szecesszióban például készült szecessziós címer is.
Érdekes, abban az időben nyitottabbak lettek volna az emberek?
Úgy gondolom, vádaskodók, kritikusok mindig lesznek, de meg kell érteni, hogy ez egy kezdeményezés, amiben olyan dolgok vannak, amelyek ráirányíthatják a figyelmet egy komoly brandingre.
Érdekesek voltak számomra a heraldikai szabályokat feszegető kommentek is, például a griffmadár hiányzó farkát már-már a Lánchíd oroszlánjának nyelvéhez hasonlítottam. Ha megnézi valaki az erdeti Budapest-címert, akkor látszik, hogy az dekomponált, amit a griff szárnyának és az oroszlán farkának súlybeli különbsége ad.
Ezt probáltam korrigálni azzal, hogy elhagytam a farkat.
A színeket is érte kritika. De kérdem én, miért ne lehetne ezeket is az adott korszakhoz finomítani? Eleve abszurd gondolkodásra vall, hogy elkezdünk egy színről vitatkozni, amit millióan használnak, és épp ezért nem is nagyon lehet betartatni. És miért ne lehetne folyamatosan, organikusan a korokhoz igazítani a zsászló színeit, megtartva az alapkoncepciót, vagyis a piros-fehér-zöldet?
Amúgy meg számos kommentelő tévedett, hiszen Budapestnek nem kék-sárga-piros a színe, hanem a sárga az igazából arany. Én az aranyat megtartottam. Nehéz megértetni mindekivel, hogy mindez csak egy felvetés.
Sokan lovagoltak az országunk nevének elválasztásán éppúgy, ahogy Budapest elválasztása miatt. De miért ne lehetne? A város logójában eleve el van választva a két városrész, tehát szerintem felesleges ezen ölre menni, és nem is ez a lényege az kiposztolt anyagnak. Azok a képek csak adalékul szolgáltak a két címer mellett.
WLB: Miért lett épp ilyen a dizájn?
Kiss Miklós:
Amit csináltam, az egy konzervatív hozzáállás eredménye, annak ellenére hogy mindenki vagy azért támadja, mert túl progresszívnek tartja, vagy azért védi, mert újítónak értékeli. Csak azt dolgoztam fel, ami ott volt eredetileg is.
Egy diskurzust akartam generálni az emberek között. A végén még azt is felvetettem, hogy a "MadeinHungary" fogalom is branding alá eshet. És ezt akár minden termékre fel lehetne rakni. Aztán ha 10 év múlva nem tetszik nekünk, akkor lehet rajta változtatni és finomítani, mivel egyértelműen haladó szellemiséggel kell az ilyesmihez hozzáállni.
Álljanak ilyenkor előttünk olyan egyszerű példák, mint a nagy márkák folyamatos arculatfrissitései:
Coca-Cola, Nike, Apple... Folyamatos update-ek jellemzik a vizuális megjelenésüket.
WLB: És akkor ez tulajdonképpen lehet hivatalos?
Kiss Miklós:
Jó lenne, ha az lenne, de ez még nincs kidolgozva. Sokan vádaskodtak, hogy az egész nem jó, de a válaszom erre az, hogy ez csak egy felvetés. Ezt ki lehet majd dolgozni, ha van rá igény. De még nincs hivatalos megrendelés, ezt saját magamnak csináltam. De nagyon sokat foglalkoznak vele külföldön is, szerencsére.
WLB: Hogy állsz neki általában egy ilyen munkának?
Kiss Miklós:
Először is utánanézek egy csomó dolognak. Mindent úgy kezelek, mint egy műalkotást és/vagy egy brandet, és mélyebbről építkezem. A dolgok történetét, körülményeit, kulturáját vizsgálgatom. És keresem a koncepcióhoz a null pontot.
WLB: Miken dolgozol még?
Kiss Miklós:
Egy dekorációs stúdió épp elkészülőben van, aminek a belsejét is nagyjából én tervezhettem. Lesz egy pub a Dob utca 3.-ban, amin Szendrő Péter irodájával dolgozom együtt, és egy burgerező, amit Csap Viktorral jegyzek majd, de mesélhetnék prémium kategóriás ivóvízről, Angliában bemutatandó pálinkáról, és még számos más projektről is, amelyek alakulóban vannak, mivel általában 10-12 munkán dolgozom egyszerre.
