WLB: Mivel foglalkozol?
Elisabeth:
Újságíró vagyok, és imádom a munkámat. Főleg politikáról és kultúráról írok, meg szerkesztem az újságunkat, a BudapesterZeitungot. Szerintem ez a világ legjobb dolga, mert egyrészt meg lehet belőle élni, másrészt pedig tudom úgy időzíteni a munkámat, hogy legyen szabadidőm.
WLB: Hogyan kerültél Budapestre?
Elisabeth:
Én kint születtem Észak-Németországban, és majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy nem tudok ott élni tovább. Fogtam a macskámat, és idejöttem.
WLB: Miért Budapest?
Elisabeth:
Úgy, hogy anyukám magyar, tehát egyértelmű volt.
WLB: Tudtad, hogy hová jössz?
Elisabeth:
Amikor idejöttem, azt hittem tudom, de aztán rájöttem, hogy mégsem.
WLB: Mit vártál, és mi az, ami esetleg nem úgy lett?
Elisabeth:
Hát, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok ember nagyon szegény Magyarországon. Rengeteg család van, akik például az iskolai cuccokat sem tudják megvenni a gyerekeiknek. Sok esetben pedig a napi ennivaló sem megoldható. Ez az, ami borzalmas számomra. Furcsa, hogy a gyerekek úgy tanulnak meg közlekedni, hogy bliccelnek, és kegyetlen dolog az is, hogy tisztességes munkából nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megélni. Kint ilyen szinten nincs ez.
WLB: Mi az oka annak, hogy mégis itt vagy még?
Elisabeth:
Furcsa, de itt találtam meg a boldogságot. Rengeteg dolog van, ami kiakaszt, de ennek ellenére jobb itt az élet. Úgy érzem, hogy nagyon sok dolog van még, amit meg kell tennem. Igen, zavar, hogy a hajléktalanok az utcán alszanak, de hát akkor megyek utcázni, és önkénteskedek. Szeretek minden nap tenni valami apróságot, amitől valakinek jobb lesz az élete. Egy mosoly, vagy egy “Jó napot” nem tett még rosszat senkinek. Nem szoktam elmenni az emberek mellett, anélkül, hogy megkérdezném, hogy tudok-e segíteni valamit.
WLB: Még mik akasztanak ki?
Elisabeth:
Hát, nagyon bennem van a német vér: pontosan érek oda, precíz vagyok, és ezért nem tudom megszokni, hogy amikor időpontra megyek valahova, akkor várnom kell. Azért is járok biciklivel, mert nem tudom megszokni, hogy a kiírt időpontban nem jön a busz.WLB: És mit szeretsz a legjobban Budapesten?
Elisabeth:
Először is a levegőt. Nem is akarok nyaralni menni sehova, mert ez a legjobb hely a világon. Van egy sajátos illata, vagy inkább néha bűze, de én szeretem. Sokan panaszkodnak, hogy a budapestiek nem mosolyognak, de ez nem igaz. Ha én mosolygok, igenis mosolyognak, és ez jó. Meg itt sokkal közvetlenebbek az emberek. Elfogadnak úgy, ahogy vagy már az elején. Emellett pedig imádom, hogy soha nem alszik a város. Annyi program van, hogy nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak általában. Jah, és az is, hogy mindenhova el tudok menni bringával, mert renegeteg helyen van biciklitároló.
WLB: Min változtatnál először, ha szuperhős lennél?
Elisabeth:
Hogy legyenek boldogabbak, és ne azt nézzék, hogy mi van a másiknak, hanem örüljenek annak, amijük nekik van. Szerintem ha ez így lenne, akkor minden sokkal jobb lenne.
WLB: Kedvenc helyeid?
Elisabeth:
Recikli, Instant, a Kék és a Piros Yuk, a Filter és az .
WLB: Mi a véleményed a többi itt élő külföldiről?
Elisabeth:
Sajnálom, hogy nagyon sokan csak elvannak a saját köreikben, és nem lépnek kapcsolatba az itt élő magyarokkal. Persze értem, hogy aki csak pár évig él itt, az nem tanulja meg a nyelvet, de akkor is lehetne azért többet barátkozni a helyiekkel.
