Milyen a Ti Budapestetek, mi benne a Kollektiva?
Popbitch: A magyar party színtér nem kiemelkedő, de megüti a nemzetközi átlag színvonalat. Van egy csomó olyan dolog, ami kell, hogy legyen 2012-ben, de akadnak bőven lefedetlen területek is. Ha felnyitsz egy programmagazint, nincs olyan hétvége, amikor ne találnál valami izgalmasat, vagy olyat, ami most éppen menő. Azt gondolom, a Kollektiva benne van abban az öt brigádban, amelyik konstansan naprakész.
TMX: Nem értek teljesen egyet veled, szerintem zeneileg lehet, hogy hozzuk az átlagot, de a bulik színvonalában tekintve sajnos nem.
Popbitch:
Jó, de vonatkoztassunk el a helyi sajátosságoktól. Rengeteg külföldi fiatal jön Budapestre az olcsó szórakozás reményében, amit a város nagyon jól kiszolgál. A romkocsma-turizmus iszonyatosan pörög, ami visszahat a DJ-kultúrára is. Olcsó romkocsma, olcsó DJ. Rengeteg a probléma, de zeneileg mindenképpen fejlődünk.
TMX: Én inkább azt gondolom, hogy ha valaki nagyot akar álmodni, itthon sajnos túl sok a gát, hogy ezt véghezvigye...Van egy pesszimista énem is sajnos.
Miért, mikor, hogyan kezdtétek?
TMX: 2007. március 14-ét tekintjük a megalakulásnak. Egyébként már előtte, 2004-ben Székesfehérváron voltak Kollektiva bulik, majd itt Budapesten, olyan helyeken, mint a Sark. És aztán jött a nagy elképzelés, hogy külföldi vendégekkel csináljunk valami komolyabbat, amilyet itthon még előttünk senki, bár a Lollipoppal és a Gumipoppal volt némi átfedés.
Popbitch: Ha egy cimkét ránk kéne ragasztani erről a nagyon kezdeti időszakról, akkor az talán az electroclash.
TMX: Azt a bizonyos 2007-es bulit viszont már a francia elektro határozta meg; kijelenthetjük, hogy a francia elektrot mi hoztuk be az országba. És attól a bulitól kezdve nyomtuk így hárman.
Mesélnétek a helyekről?
TMX: A Trafóban kezdtük, eleinte nem is havi rendszerességgel. Aztán összehoztuk az első nagy bulinkat a Merlinben.
Popbitch: Utána kvázi beállt a rendszer, hogy a kis bulik a Trafóban, a nagy, külföldi vendégeket bemutató bulik, a Kollektiva Nights-ok pedig a Merlinben. Ezek a merlines partik ütöttek igazán nagyot. A környező országok hasonszőrű DJ-it felsorakoztató trafós Kollektivákat meghagytuk a egy minden szempontból kötetlenebb sorozatnak.
TMX: Amikor beálltunk a Trafóban a havi szintű klubestre, akkor elszabadult a pokol. Nem egyszer kint többen álltak, mint ahányan épp bent voltak, mert nem fértek be.
Popbitch: Volt olyan, hogy ásványvizet kellett osztogatni a sorban állóknak, mert ájuldoztak a tinilányok. Meg ment a telefonálás haza, hogy “Anyu, anyu, had’ maradjak még tovább”.
TMX: Igyekeztünk azért már akkor is korra szűrni, de nem mindig lehetett.
Popbitch: Megpróbáltuk egyszer az angolszász gyakorlatot, hogy van egy host, aki kvázi ‘face control-t’ vagy ‘look control-t’ is gyakorol, ez az ember egyébként Steiner Kristóf volt.
TMX: Szerintem a legviccesebb az volt, amikor megjelent egy csapat, akiket Kristófék nem találtak kifejezetten megfelelő öltözetűnek, mire a csapat hazautazott autóval átöltözni és visszajöttek olyan három óra múlva - mondhatjuk, hogy lelkesek voltak.
Popbitch: Volt olyan is, akinek Kristóf szájfényt rakott fel, hogy bemehessen. Jellemző módon azonnal letörölte, ahogy megvette a jegyet. Sajnos ezt a host-rendszert nem sikerült meghonosítanunk.
TMX: Visszatérve a bulik alakulására, a következő lépcsőben átálltunk havi szinten a Merlines partikra is, mert annyira nagy volt rá az igény. Ezeken már esetenként két külföldi is játszott és LED-falak adták a látványt. Közben nyáron futtattuk az A38 tetőteraszos bulikat, amik dupla teltházzal mentek. Az akkor azt jelentette, hogy 1200 fő megfordult alkalmanként
Popbitch: Aztán jött a Noise Night Life. Ők elég rendesen átrajzolták Budapest partytérképét.
TMX: És az nem lett egy szép kézrajz...
Popbitch: Eleve benne volt a levegőben, hogy valamerre váltanunk kellene, de nem volt rá időnk és energiánk a napi rutin mellett.
TMX: Az elejétől kezdve elhatárolódtunk a Kecskéséktől (‘A Noise Night Life főszervezője’ a szerk.). Ez egy olyan pofon volt, amit nekünk kellett volna egymás közt kiosztani a szakmában. A tragédia után majd egy évig nem szerveztünk semmilyen bulit. Fellépni persze ugyanúgy felléptünk. Majd 2011 nyarán kezdtük a Corvintetőt.
Popbitch: Kilenc hónap alatt kihordtunk egy új gyereket, ami a mostani heti klubest lett. Most lesz ez az egyetlen Merlines nagy buli, amit szervezünk, március 10-én az öt éves születésnapunk alkalmából.
TMX: Miután a Merlin sanszos, hogy végleg bezár és az épületet is el fogják bontani, még egy utolsó nagy bulit mindenképp szerettünk volna csinálni.
És mi lesz szombaton?
TMX: Nem egy bulival készülünk, inkább egy eseménnyel. Lesz egy egyedi formátumú fotóinstalláció az előtérben, a nagyteremben ránk szabott visual mapping. Zeneileg pedig egyrészt igyekszünk a Kollektiva minden arcát megmutatni, másrészt a vendégünk, Little Boots hatására el fog tolódni kicsit a szélesebb réteg számára is fogyasztható elektrópop irányába. Hogyan képzelitek el a jövőtöket?
Popbitch: Szerintem a rock and rollt a fiatalok csinálják. A DJ-zést is a fiataloknak kell. Biztos, hogy jelen leszünk és reméljük, hogy a Kollektiva egy olyan szereplő marad a budapesti partyéletben, ami pörgeti és viszi előre a dolgokat. Mindenkit ambicionál a brand fenntartása és építése. A DJ-zés szerintem ennek egy része, ami majd meglátjuk, hogy hová fordul.