Rengeteg oka lehet annak, hogy egy épület lakatlanná válik. Bármikor beüthet egy gazdasági válság, vagy csődbe mehet egy cég és az ingatlan ilyenkor egyik napról a másikra megüresedik.
Ez nem csak azért jelent problémát, mert egy ilyen szellemház rontja a környék összképét és elértékteleníti a környező ingatlanokat, hanem azért is, mert a hajléktalan-kérdés mellett rengeteg iroda, alkotóműhely van székhely nélkül a magas bérleti díjak miatt.Látván a problémát, a KÉK Kortárs Építészeti Központ által létrejött a Lakatlan közösségi térkép (crowdmap), amely baljósan piros, poszt-apokaliptikus pöttyökkel szeretné felhívni a figyelmet az egyre súlyosbodó probléma mértékére, a használaton kívüli ingatlanok folyamatosan növekvő számára és sokszínűségére. A városvezetés szerint egy ilyen leltárra nincsen pénz, de néhány fiatal úgy gondolja, hogy ezt ingyen is meg lehet csinálni. Úgy tűnik, igazuk van.
A kihasználatlan városi terek nem csak a katasztrófa-turizmus és a cyberpunk bulik, hanem a fenttartható fejlődés és a tudatosság szempontjából is fontosak; elbontásukkal, vagy újrahasznosításukkal rengeteg pénzt, építőanyagot és zöld területet spórolhatna meg Budapest. Fontos, hogy a közeljövőben elkezdődjön egy folyamat, melynek eredményeként a használaton kívüli helyek ismét használatba kerülnek, akár alkotóműhelyként, önképzőkörként, vagy lakóhelyként. A lehetőségek száma végtelen, hiszen sokan keresnek ideiglenesen, vagy hosszú távra olcsónkibérelhető helyeket a legkülönbfélébb célokra.
A kereslet és kínálat találkozásának helyszínét a Lakatlan esetében Ushahidi biztosítja, amely egy bárki által szabadon felhasználható és szerkeszthető nyílt forráskódú program. A koncepció crowdsourcing alapú, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy problémamegoldáshoz szükséges információt a felhasználók töltik fel, és a beérkező adatok bárki számára nyilvánosak. Ezt a rendszert gyakran használják katasztrófa sújtotta övezetekben, például tiszta ivóvíz, vagy élelemforrások feltérképezésére, hiszen a legjobb információforrás mindig a lakosság. A budapesti ingatlanok esetében sincs ez másként, biztosak lehetünk benne, hogy a vékony falakon pohárral hallgatózó szomszédok szinte mindent tudni fognak a mellettük lévő üresen álló ingatlanról, annak tulajdonosainak magánéletéről és remélhetőleg hajlandóak is megosztani ezt a sok értékes információt az egész várossal a Lakatlan térképén.Hasonló kezdeményezés egyébként létezik a világ több nagyvárosában is, például Berlinben és New Yorkban, ahol hasonló problémával kell szembesülniük a lakóknak nap, mint nap. Sajnos az önkormányzatok rendkívül gyorsan reagálnak, ha házfoglaló hippikről, vagy menedéket kereső, árva kiskutyákról van szó, de az ingatlanok újrahasznosítása terén már sajnos nem ennyire aktívak. A kifogás ebben az esetben is természetesen a pénzhiány, pedig egy jól működő hálózaton keresztül, mint például a Lakatlan, rengeteg gazdaságos és kreatívmegoldást lehetne találni, amelyek megvalósításában a lakosság is biztosan szívesen segítene.
