gasztró

szerkesztés

A jó sörnek még kell a cégér!

Szerzők

  • We Love Budapest

2011. 08. 29. 2:00

Vegyes élményekkel távoztuk az Első Budavári Sörfesztiválról. Bár voltak hibák, a rendezvény összességében sikeresnek mondható, ugyanis rengetegen kilátogattak. Reméljük jövőre is megrendezésre kerül és kiköszörülik azt a kis csorbát is, amit egyelőre a debütáló fesztivál számlájára írhatunk.

A helyszínt, gondolom senkinek nem kell bemutatnunk, a Budai Borfesztiválok és ezernyi más rendezvény kapcsán már minden zugukban ismert palotaudvarok ezúttal a sörfőzdéket fogadták be.

A Hunyadi udvarban álltak a magyar kézműves sörfőzdék standjai (sajnos elég kevesen, de erről később), a várfalnál a fesztiválos és kommerszebb sörök teraszai és pavilonjai fogadták az érkezőket, míg az Oroszlános udvarban főleg a belgák, a csehek és 1-2 mainstream márka állított pultot. Sörre fel! Irány a kasszákhoz!

Elsőre egész barátinak tűnik az 1700 Ft-os napijegy, de ha hozzáadjuk a 600 Ft-os betéti díjú korsót, amit a kígyózó sorokat látva szerintem még azok közül is sokan inkább hazavittek, akik amúgy leadták volna, már kijön egy 2200 Ft-os indítás. Na jó, ebből leihattunk egy sört, így a szemfülesek akár 800 Ft-tot is visszanyerhettek, úgyhogy az árakra mondhatjuk, hogy korrektek. A söröket egyébként 400-800 Ft között mérték, az alapegység pedig minden esetben a 4 decis korsó volt, bár sokan örültek volna ha fél-korsót is lehetett volna kérni, elvégre főleg kóstolgatni jöttünk, nem?

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest

A társaság elég vegyes volt. Mivel ez volt az első sörfesztivál, pár percig mi is tanakodtunk otthon, hogy ugyan felvegyünk-e egy jobb inget, vagy csak flip-flop papucsban csoszogjunk a bódék között. Végül megadva magunkat a hőségnek, az utóbbi mellett döntöttünk, de nem mondhatni, hogy kilógtunk volna a sorból. Egyfelől jó volt látni, hogy végre van egy olyan gasztronómiai fesztivál, ahol nem csak „budai hegylakókkal” és belvárosi ficsúrokkal lehet találkozni, de így sajnos megjelent a másik véglet is, néhány „félmezkóban” szédelgő kocsmatöltelék képében. Jó volt a hangulat, bár kétségkívül más, mint egy borfesztiválon vagy a Budai Gourmet-n. Korosztály szempontból amúgy teljesen vegyes volt a felhozatal, a kisgyerekes családoktól, az egyetemistákon át a yuppiekig és idősekig mindenki képviseltette magát.

A szervezők különféle programokról is gondoskodtak, délutántól késő estig stand-up comedy és koncertek váltották egymást két színpadon is. A Soproni sörös ligetben felállított színpad kellemes és félreeső volt, de az Oroszlános udvar-béli szörnyen túl volt hangosítva. A koncertek közben alig lehetett hallani a másik szavát és hát valljuk be ide inkább sörözni és beszélgetni jöttünk, mint Ganxstára csápolni… Nem is töltöttünk ezen a helyszínen sok időt, többnyire csak utántölteni és enni jártuk be, de már mentünk is vissza a dunai teraszra vagy a parkba, a VIP se jött szóba, mivel berakták a nagyszínpad mellé, ami így élvezhetetlenné tette és nagyjából üresen állt.

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest

Apropó étkezés, meg kell említenünk, hogy ezen a fronton múlta alá legjobban a várakozásainkat a fesztivál. Két nagy „kajás pult” volt, amit vélhetően ugyanaz a cég töltött meg sült kolbásszal, csülökkel, rablóhússal és egyéb vásári étkekkel. 2000 Ft alatt lehetetlen volt megúszni, és finoman szólva sem gourmet minőséget kaptunk. Persze lehetett isteni helyben sült chipset meg spanyol sonkát is kapni, de ezekkel sajnos nem lehet jól lakni... Két értékelhető gasztronómiai szereplője volt a fesztiválnak, az egyik a lángosos, ahol 350-800 Ft-ért lehetett óriási és finom lángost kapni, a másik pedig a Montenegrói Gurmanstandja, ahol a Blahás büféjükből már ismerős isteni csevapcsicsákat és pljeskavicákat fogyaszthattuk 1300-ért.

Na de ha egyszer sörfesztivál, akkor nézzük a söröket is! Azt kellett tapasztalnunk, hogy a fesztivál legnagyobb részét a kommersz sörmárkák adták. A Heineken a várba varázsolt egy szeletke Balaton Soundot a hatalmas lounge-ával, a Gösser, Soproni, Edelweiss, Carlsberg, Tuborg és ezekhez hasonló nagy márkák pedig a legnagyobb pavilonokat befoglalták. A cseh és belga söröket 2-2 gyűjtőpultnál mérték, de a Belgák közül is csak a legismertebb Delirium, Floris, Kwak, La Trappe, Corsendonk és hasonló márkákat forgalmazták. (Csak emlékeztetőül, az őszi Belga Sörfesztiválon legalább 40 termelőnek volt saját standja, így ennél mindenképp többre számítottunk a Budavári Sörfesztiválon) A cseh sörökről sajnos ugyanezt mondhattuk el, a Krusovice égisze alatt működtetett pultnál megismerkedtünk a kevésbé ismert Postrizinske és Pernsteji márkákkal, de a kellemes kesernyés ízen kívül egyik sem volt egy átütő élmény, a többit pedig már nagyrészt a magyar kocsmákból is ismertük. A Hunyadi udvarban viszont a kézműves sörfőzdék kínálatában találtunk pár magyar gyöngyszemet is.

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest

A Rotburger szűretlen maláta söre kiváló indításnak bizonyult. A pilisvörösvári sörfőzde nagyon intenzív, sűrű maláta ízt teremtett, a világosat is kóstoltuk, de ez kevésbé tett ránk mély benyomást.

Eggyel arrébb, a Madách téri

Public Pub kirendeltsége a ház sörét, a Guinness-t kínálta. Megosztó sör, ugyan mi a fekete ír nedű kedvelői közé tartozunk, de úgy láttuk néhányan sutyiban a másik korsójába löttyintették inkább.

A kézműves soron befürödtünk a Litovel márkájú cseh itallal. Nem tudjuk mi lehetett az oka, talán egy rossz sörcsap vagy hordó, mindenesetre mi ezt elkönyveltük „a kilincs-ízű sörnek” a bántóan erős vastartalma miatt.

Másnap újult erővel kanyarodtunk vissza a magyar sörökhöz. A Jászdózsai köles-sör átvette a vezetést, kifejezetten harmonikus és egyedi ízvilágot produkált. Akik nem voltak teljesen tisztában a köles mibenlétével, azok pedig végre találkozhattak ezzel az alapvető sörtermő növénnyel. (Tudtátok, hogy naponta akár 30 centit is nőhet?!)

A Magyarok Söre politikai felhangú pultjához is odamerészkedtünk, de a Palóc sör és társai csavarós műanyagpalackja elbizonytalanított minket a hazafias termékcsaláddal kapcsolatban, szerencsére eggyel arrébb egy igazi kuriózumra találtunk, az Indian Pale Ale kisbuszára, amiből a „Keserű méz” fantázianevű extra-sűrű sörcsodát csapolták. A Scooby-Doo rajzfilm ikonikus mikrobuszára hajazó pult és személyzete az egyik legszürreálisabb élményt nyújtotta a fesztiválon, de mélyen belopták magukat a szívünkbe, a fóti sörkülönlegesség pedig hiába került 800 forintba, az utolsó fillérig megérte az árát.

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest

A magyar standok közül még kiemelnénk a Hámori Sörfőzdét, ahol tökös, meggyes és banános söröket kóstoltunk. A töksör itatta magát legjobban a fesztiválon kóstoltak közül, észre sem vettük és már el is tűnt a korsóból, a banánosnál ízlelőbimbókat próbáló küldetés volt, megtalálnunk a banán ízt, de ha odaképzeltük, akkor meglett az is! A Hámori meggysörrel szemben komoly várakozásaink voltak, de a magyar meggy sem volt elég ahhoz, hogy felülmúlják a népszerű belga márkák söreit.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, a belga standnál végigkóstoltuk a Delirium, a Floris Kriek és a Kastell Rouge meggysöreit is, sajnos mindegyik veri a Hámori sört, de dicséretes, hogy legalább már elindult valami Magyarországon is. Meggysör fronton amúgy továbbra is a Floris Kriek a befutó, aztán a Delirium és a Kastell végzett a mi értékelésünk szerint.

A sörök végén még be kell számolnunk a Manufaktura nevű cseh cég sörös kozmetikumairól, ami szinte az egyetlen igazi kuriózum élményt nyújtotta a fesztiválon, kár hogy pont itt nem volt mit kóstolgatni… Láthattunk Karlovy Vary fürdősót, Staropramen kivonatot tartalmazó sampont, szappant és testápolót, amik a sör jótékony hatását ígérik. Akit jobban érdekel, nyomozzon utána, nekünk is eléggé leesett az állunk!

A beszámoló végéhez közeledve szeretnénk leszögezni, hogy azért nekünk is tetszett a sörfesztivál, még ha kritikus szemmel is álltunk a hozzá. Péter Anna, a fesztivál szóvivője, akit a Malackaraj blogról már minden gasztro-geek jól ismerhet a négy napos rendezvény előtt egy nyilatkozatában kifejtette, hogy szeretnének a söröknek is egy olyan rendezvényt végre, mint a bor vagy pálinkafesztivál, hogy ezt az italt is felemeljék a magyar gasztronómiai piramis tetejére. Nagyon dicséretes törekvés ez és az első lépést mindenképp megtették azzal, hogy a várba hozták a debütáló fesztivált. Jövőre több kistermelőt, önálló sörfőzdét, külföldi képviseletet és kevesebb kommersz sört szeretnénk látni. Világos, hogy a Heineken többet fizet, mint a kis fóti sörfőzde, de kicsit pityókásan azért ne kelljen azon gondolkodnunk, hogy a várban vagy zamárdiban vagyunk-e! Jó lenne elmozdulni a minőségi ételek felé is. Nem várjuk a Budai Gourmet választékát, de egy karácsonyi vásáros felhozatal ide már nem biztos, hogy elég. Az utolsó tanácsunk pedig a vár helyszíneinek jobb kihasználása, gondolunk itt a színpadok kevésbé zavaró elhelyezésére és a Dunai terasz bevonására a fesztivál területébe. Összességében rengetegen látogattak ki, látszott hogy telitalálat a fesztivál, zabálja a közönség. Ha jövőre kijavítják a hibákat, akkor kellemesből egyenesen fantasztikus fesztivállá avanzsálhatnak, reméljük a legjobbakat és biztosra vehetitek, hogy jövőre is találkozunk!
Búcsúzóul egy toplista a kedvenc söreinkről:
1.

Keserű Méz – Indian Pale Ale, Fót
2.

Hámori Töksör
3.

Jászdózsai Köles-sör
4.

Rotburger Szűretlen Malátasör
5.

Floris Kriek
6.

Kwak
7.

Public Beer (Guinness)
8.

Delirium Red
9.

Kastell
10.

Hámori Meggysör

Hasonló tartalmak

Admin mode