A Krakkói Massolit könyvesbolt budapesti kávézó-kistestvére tavaly decemberben nyitotta meg kapuit a zsódónegyedben, s különleges politikai-, történelmi- és irodalmi témájú könyvei mellett a szezonális eszpresszótól egészen a spenótos quiche-ig kényeztethetjük magunkat.
A kávézó baristája az Egyesült Államokban cseperedett fel, ám magyar szüleinek, s családjának köszönhetően nem is volt kérdés, hogy az egyetem irodalom szaka után Budapestet válassza lakhelyéül. A fiatal fiú napi hat eszpresszót fogyaszt, s ha nem éppen issza a kávét, akkor olvassa. Mindemellett amerikai édességeket süt, télen pedig répatortát.

Hogy hogyan találkozik az irodalom a kávéval, s miért lettek legjobb barátok? A WeLoveBudapest a Massolitban fagatta a fiatal kávészerelmest.

We Love Budapest:

A szüleid magyarok, mégis az USÁ-ban nőttél fel velük. Miért döntöttél úgy, hogy Budapesten fogsz élni?


Pallai Zoltán: Először a nővérem lakott itt, aki itt végezte az egyetemet, s mindig jöttem ide látogatni, és egyszerűen nagyon megtetszett a város. A magyar kultúra, a nyelv, no meg a sörözők, a romkocsmák. Budapest nagyon barátságos, nem úgy mintha elmentem volna Amerikába egy nagyvárosba, ami egyrészt drága, másrészt nagyon nehéz munkát találni. Budapest sokkal kisebb, minden a város közepén van. Minden kisebb szinten van, rengeteg érdekes dologgal, mind kulturális, mind kulináris szinten. Amint befejeztem az egyetemen az irodalom szakot, rögtön idejöttem. Először az A38-on voltam szakács, majd idén februárban a Massolitban kezdtem el dolgozni.

WLB: A bölcsészszak és a szakácskodás önmagában 2 külön pálya. Ehhez akkor hogyan társult még a kávé is?PZ: Mindig is imádtam a kávét, amit leginkább apukámtól örököltem. Ő állandóan kutatta a jó eszpresszót Amerikában, ami valljuk be nem egy könnyű műfaj, az ottani híg kávékra mindig azt mondta, hogy „lötty”. Aztán amikor idejöttem Budapestre, 2 évvel ezelőtt el kezdtem keresni a lehetőségeket. És persze nem utolsó sorban rengeteget olvastam róla, amely könyvek azóta a Bibliáim.WLB: Milyen Budapest kávé szemmel nézve?PZ: Itt a a kávézók 95%-ának van valamilyen szerződése egy olasz céggel, amely megállapodásban az áll, hogy el kell adnod bizonyos mennyiségű kávét ahhoz, hogy jó kávégéped legyen. Emiatt a helyek nagy része meg van kötve, s a legkevésbé sem izgalmas a történet. A minőség korrekt, de mindenhol ugyanazt kapod.

WLB: Ezzel szemben Te miben láttad az izgalmat?
PZ: Én egy különleges kávét akartam behozni egy jó pörkölőtől, így el kezdtem levelezni egy prágai pörkölővel a Printa Kávézón keresztül. Amikor februárban felvettek ide, mint kávézó managert, tudtam, hogy egy jó kávégéppel, s direkt trade kávékkal nagyon jó dolgokat lehetne itt csinálni.
WLB: Miben másak a direkt trade kávék, mit kell róluk tudni?
PZ: A folyamat úgy néz ki, hogy a pörkölők kimennek a farmerhez és kóstolják a kávét, ami egy nagyon új dolog a kávé világban. Afrikában, vagy Közép-Amerikában három generáción át készítik a kávét anélkül, hogy megkóstolták volna a saját termésük eredményét. Ez nem olyan, mint egy alma, vagy a kukorica. Erre a pörkölők nagyon ügyesen ráéreztek. Ráébredtek arra, hogy sokkal többet ki lehetne hozni ebből a történetből, ha a farmer is tudná, hogy milyen kávéra van szükség. Így egy pörkölő nem csinál mást, mint kimegy Kolumbiába, Panamába vagy Etiópiába egy kis pörkölőgéppel és kóstolnak, majd kifejtik a farmernek, hogy mit változtasson. Ez még mindenhol nagyon új, 5-10 éve működik, a világon csak 25 ilyen direkt trade pörkölő van jelen pillanatban.

WLB: Milyen kávéra számíthatunk akkor a Massolitban?PZ: Szezonális kávéink vannak, mindig onnan szerzi be a mi pörkölőnk, (Doubleshot) az aktuálisat, ahol épp a legfrissebb a zöld kávé. Így négyszer változik egy évben a kínálat. Most a nyárikat lehet kóstolni, ami egy Etióp kávé, a filterkávék pedig Kenyából, Bolíviából, Kolumbiából és El Salvadorból érkeznek. Minden évszakban egy eszpresszó és kétféle filter kávénk van.WLB: Mennyire nyitott a közönség Budapesten ezekre az ínyencségekre?PZ: Szerintem most kezdenek el belelendülni, és vannak nagyon pozitív visszajelzések. A baristáknak ez egy kihívás, hiszen míg az étteremben nem találkozol a szakáccsal, addig itt van lehetőségem arra, hogy a vendégnek elmondjam a kávé történetét, mint a bor esetében egy sommelier. Ide a könyvek miatt nagy részben külföldiek jönnek, de magyarok is előfordulnak, sőt van, aki már csak a kávéért tér be. Ha szeretnének kávét vásárolni az is lehetséges, ha pedig itt fogyasztanak egy capuccino 400 Ft-ba, egy eszpresszó pedig 300 Ft-ba kerül. Azt akartam megmutatni, hogy így is lehet gondolkodni a kávéról.

WLB: A kávék mellett azonban sütsz is, ez igaz?
PZ: Igen, én sütöm a kávézóba a cookie-kat, brownie-kat, spenótos quiche-t, télen pedig répatortát.
WLB: Érdekes fintora a sorsnak, hogy irodalmat tanultál, majd egy könyvesboltban kötöttél ki, mint kávészakértő. Megmaradt a könyvekkel való kapcsolatod, mit olvasol épp?
PZ: Igen, ez a sors legkedvesebb dobása. Amerikában rengeteg ilyen helyre jártam az egyetemvárosokban, s mind a mai napi imádok olvasni.

Szeretem a szépirodalmat (regényeket), a non-fiction-t. Főleg angol és amerikai irodalmat olvasok, most épp a Ford Madox Ford-tól a „The Good Soldier”-t. A könyvesboltban szerencsére ki tudom élni ezt a szenvedélyemet is, hiszen itt angol, lengyel, német, francia nyelvű könyvek vannak, amelyek a „nehéz irodalom” legjobb darabjai. Vannak használt és új könyveink is, sőt bárki behozhat könyvet, amiért készpénzt, vagy kreditet adunk, amit levásárolhat.

WLB: Hány darab könyv van nálatok? Ide bárki bejöhet akár csak olvasni is?

PZ: Ezt így nehéz megmondani, 19-20 000 könyv mindig van, de a krakkói bolt állományából folyamatosan kapunk plusz darabokat. A könyvesbolt pont arra lett kitalálva a kávézóval, meg a kis kerttel s asztalokkal, hogy ide bárki betérhet olvasni, tanulni, vagy csak beszélgetni.

Pont most szeretnénk létrehozni egy tanulós szekciót is, ahova diákokat várunk. Van Wi-Fi is, így minden adott ahhoz, hogy az egyetemisták itt készüljenek fel a vizsgákra, vagy csak szimplán tanuljanak.

WLB: Úgy hallottam, hogy néha szerveztek eseményeket is… Mik a tervek a jövőre nézve?

PZ: Igen, szoktak lenni felolvasások, kisebb koncertek is, mindig kitalálunk valami izgalmasat a vendégeknek. Szeptember 13-án is rendezünk egy felolvasást, ahol egy ausztrál költőnő Jennifer Harrison és Imreh András fog előadni.

Címkék