Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

szabadidő

szerkesztés

Hűsölés a csepeli légoltalmi bunkerben

Szerzők

  • We Love Budapest

2011. 07. 20. 2:00

Tudjuk nagyon jól, hogy egy jó nyárestét milyen könnyedén el lehet tölteni egy nagyvárosban, jelen esetben Budapesten. Mi azonban mégis egy szétesés határán lévő ipartelep kevésbé esztétikus vasbeton bunkerébe tartunk. A programot a BudapestScenes szervezi, aminek háttérmunkáit Somogyi Levi szervezi.

A HÉV Szent Imre téri megállójától közeledve a bisztró mellett elhaladva gyorsan megpillantottuk a hatalmas bejárati kaput a stílusos Csepel Művek felirattal. Míg vártunk, szermevételeztük az 1900-as évek elején létrehozott egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területét. Az ipartelep már önmagában hátborzongató és zseniális. Hatalmas kémények és tégla csarnokok hirdetik az egykori kemény munkavégzést. A terület szerencsére ma is üzemel, például a magyar és külföldre exportált kerékpárok nagy részét is itt szerelik össze. Miközben épp a gyár környékén kalandoztunk megérkezett az 5 főből álló csapat többi tagja és Levi is.

Gyors bemutatkozás után elindultunk a bunker felé, közben a több ezer, valaha több mint 30 000 alkalmazottat foglalkoztató telep történetét ismerhettük meg Levitől.

1944-ben a német megszálláskor az SS vette át a gyár üzemeltetését. Néhány évvel korábban túránk célpontját, a 9-es számú légoltalmi bunkert is német tervek alapján építették. A Duna közelsége lehetett az egyik ok, amiért az 5 szintes kocka a föld felett épült meg. Levi ismertette az 1500-2000 főt befogadó bunker vasbeton szerkezetét és azokat a technikákat, amelyek az emberek életét voltak hivatottak védelmezni. Érdekesség, hogy a tetejét másfél méteres vasbeton, majd plusz 2 méter magas tiszta vas fedi. Ez minden komolyabb bombatámadást túlélt, maximum egy-két repedés keletkezett rajta. 1944. április 3-án, az első bombázáskor használták először élesben az épületet.

A tömör vasajtón áthaladva a sugármentesítő terembe érkeztünk, majd megnéztük a 2 db 2000 literes víztartályt és a 15-20 nm-es termeket, ahol eredeti feliratok hirdetik a különbőző utasításokat, óvntézkedéseket. Itt 20 nm-en sokszor 25-30 ember várta összezsúfolva a repülők távozását és a bombázás végét. A bunker fénypontja a 4. emeleten található ma is működő 70 éves légcserélő berendezés, melyet be is indíthattunk. Ezt a berendezést a rendszerváltásig minden héten működtették, hogy szárazon tartsa a bunker levegőjét. A teremben Levi egy kiállítást rendezett be gázálarcokkal, sugárszintmérőkkel, orvosi felszerelésekkel, vízfertőtlenítő tablettákkal, radioaktív por elleni felszerelésekkel, korabeli oktatótáblákkal. Céltudatos utánajárásának köszönhetően láthattunk egy kisfilmet a különböző vadászrepülőkről és a keserves bombázásokról. Sikerült megszólaltatni Rezső bácsit is, aki a bombázások alatt 14 évesen ipari tanulóként dolgozott a Weiss Manfréd művekben, így hiteles beszámolót hallhattunk a bombázások pillanatairól. Levi ötletessége azon a ponton tetőzött, amikor leoltotta a villanyt, bekapcsolta a hangszórókat és megpróbálta elképzeltetni velünk, milyen ’reménytelen élmény’ volt a sötétben ülni és hallgatni a bombák süvítését, a detonációkat és a repülők moraját.

Levi 6 éve vezet csoportokat Budapesten, feltárva a város érdekes helyeit és momentumait. Csak ajánlani tudjuk a BudapestScenes programjait, garantáltan rendkivüli élményben lesz részetek! További érdekes fotókért kattints ide!

Hasonló tartalmak

Admin mode