A világhírűvé lett magyar fényképészek sorában, Robert Capa, Kepes György, Munkácsi Márton után most Moholy-Nagy László (1895−1946) munkáit mutatja be a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. A kiállítás egyben régi adósságot is törleszt, hiszen ilyen igényű Moholy-Nagy bemutató Magyarországon 1975 óta nem volt, még 1995-ben, a művész születésének 100. évfordulóján sem.

Moholy-Nagy a 20. század első felében, huszonévesen Kassák Lajos aktivista köréből indult, a magyar avantgárd egyik legfiatalabb művészeként. 1919-ben Bécs érintésével Berlinbe ment, ahol a dadaizmus, majd a konstruktivizmus hatása alá került, amelyeket azután egyéni módon továbbfejlesztett. Walter Gropius igazgató meghívására 1923-ban a weimari Bauhaus, az akkori legprogresszívebb művészeti iskola tanára lett, ahol a Fémműhely mellett az új művészeti nevelést meghatározó Alaptanfolyamot vezette. A Bauhaus több volt, mint iskola: a művészet, az élet, a tudomány egységét megvalósító életformát jelentett. Moholy-Nagy érdeklődése a kísérletező, újító iskolán belül a festészet, a fémműhely vezetése, könyvek írása és szerkesztése és az új tipográfia alkalmazása mellett az új művészi lehetőséget kínáló fényképészet és a film felé fordult. A fényképészet, és még inkább a film nemcsak technikailag jelentett újat, hanem jellegénél fogva alapvetően megkérdőjelezte a művészet hagyományos elveit, köztük a műalkotás egyediségét és a művész személyes közreműködésének jelentőségét.Moholy-Nagy sokoldalú tevékenységében a fény volt az a központi rendezőelv, amely festményeit, szobrait, kollázsait, fényképeit, filmjeit, tipográfiai munkáit, színházi díszletterveit egyaránt meghatározta. A fényképészetben nem a valóság tökéletes leképezésének eszközét látta; meggyőződése volt, hogy a fényképezőgép és a filmfelvevő feltárásra váró, új lehetőségeket tartogat a modern ember számára, és végre felszabadít az ábrázolás, a valóságutánzás kényszere alól. A Bauhaus egész életét meghatározó élménynek bizonyult. Amikor Weimar, Dessau, Berlin és London után 1937-ben Chicagóban telepedett le, megalapította az „Új Bauhaust”, és haláláig kísérletező, újító művész és teoretikus maradt. Az élet teljességét átfogó, hierarchiától mentes, minden ember számára elérhető és művelhető tevékenységnek tekintette a művészetet, és mélyen hitt a művészet pedagógiai szerepében.

A Ludwig Múzeum kiállítása 1922-től tekinti át a sokoldalú életművet, Moholy-Nagy fényképeit, fotogramjait, filmjeit, „fénnyel készült” munkáit állítva a középpontba. A fényről mint médiumról 1923-ban jelent meg az első írása a New York-i Broom folyóiratban. A kiállítás egyik legizgalmasabb része az az összeállítás, amely Moholy csaknem összes filmjét a művész eredeti elképzelése szerint helyreállított formában, ebben a teljességében először mutatja be. Moholy-Nagy életművét tekintve szinte természetes, hogy egy ilyen igényű és léptékű kiállítást csak nemzetközi együttműködésben lehet megvalósítani. A világ több mint húsz múzeumából (Tate, Whitney, Tokyo Metropolitan stb.) és magángyűjteményekből származó, mintegy 200 műtárgyat és dokumentumot felvonultató kiállítás a madridi la Fábrica igazgatója, Oliva Maria Rubio kurátori koncepciója alapján jött létre a berlini Martin-Gropius-Bau és a hágai Gemeentemuseum közös munkájának eredményeként. Az európai kiállítássorozat korábbi helyszínei, Madrid, Berlin és Hága után a budapesti bemutató szeptember végéig várja a közönséget.

Moholy-Nagy gazdag életműve azt is lehetővé teszi, hogy az egyes helyszíneken kissé eltérő hangsúlyok érvényesüljenek. Berlinben kiemelt szerepet kapott az általa szervezett legendás 1929-es Film und Foto (FiFo) kiállítás és pedagógiai munkássága, Hágában pedig a Hollandiában 1933 és 1935 között eltöltött évek. A budapesti kiállítás az életmű két nemzetközileg elismert magyar kutatója, Passuth Krisztina és Bajkay Éva művészettörténész közreműködésének eredményeként fényképekkel, a hazai gyűjteményekben őrzött kiadványokkal egészül ki. Moholy-Nagy László családjának köszönhetően olyan értékes dokumentumokkal tudjuk teljesebbé tenni a kiállítást, amelyeket a korábbi helyszínek közönsége nem láthatott.
A kiállítás megnyitásának napján részt vett többek között a művész lánya, Hattula Moholy-Nagy, Olivia Maria Rubio kurátor asszony, Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója, Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős helyettes államtitkára és Balatoni Mónika, a Hungarofest Kht. kreatív igazgatója.
A művész Michiganben élő lányának elmondása szerint, noha Moholy-Nagy László számos országban élt és alkotott, "szíve mélyén mindig magyar volt, és az is maradt".

Mit? Moholy-Nagy László. The Art of Light
Mikor? 2011. június 09. - 2011. szeptember 25.
Mennyi? 1200 Ft További info itt!