2011. június 3. és 5. között ismét koccinthattunk, s nyalakodhattunk a Sziget Kft. és a Dining Guide étteremkalauz közös rendezvényén, a Budai Gourmet fesztiválon.Különös várakozás előzte meg a budai ínyencek hétvégéjét, hiszen a szervező, Gerendai Károly „mindenből a legjobbat” jelszóval vágott neki a rendezvénynek, s bővített a kiállítók névsorán, illetve többet és többfélét ígért mindenből.Hogy ebből mi az, ami megvalósult, s mi az, ami nem? Mi elmondjuk!
Mit kaphatunk 2900 Ft-ért cserébe?A gourmet esemény egyik legsarkalatosabb pontja volt a jegy ár-érték aránya. A napijegyeket 2900 Ft-ért lehetett megvásárolni, a szakmai napra pedig 1500 Ft-ért lehetett belépőt váltani.
Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a kordonon való bejutáson kívül mit kaphatunk a pénzünkért cserébe?
A rendezvény előre tisztázta a választ, hogy ezért az összegért egy kóstoló poharat, s egy Fesztivál kártyát kapunk kézhez, amely az egyetlen lehetséges fizetőeszköze a gasztrófesztiválnak. No meg a felejthetetlen élmény is benne van az árban.
Ha egy pillanatra kitekintünk más bor- és pálinkafesztiválokra tudhatjuk, hogy 2000 Ft felett nem igen kell költenünk a belépőkre, sőt elővételben, vagy különböző kuponos akciók keretében még olcsóbban juthatunk be a rendezvényre.
Arról nem is beszélve, hogy helyenként akár le is fogyaszthatjuk a belépő árának bizonyos részét, s ilyenkor kevésbé fájó a költekezés.
A Gourmet esetében nem találkoztunk elővételes jegyekkel, sőt 4 napos, kedvezményes bérletet tudtunkkal nem is lehetett váltani, az csak a dolgozóknak és a sajtónak járt.
Az szintén meglepetés számba ment, hogy a Dining Guide Show-ra nem volt érvényes a Gourmet jegye, az plusz 1000 Ft-ot jelentett. Ezt végképp nem értettük, hiszen az étterem kalauz közösen hirdette az eseményt a Sziget Kft.-val, sőt a Miele főzőstand végig Mautner Zsófia vezénylésével futott, s azt pedig a Gourmat területére tették.
Másik érdekessége a jegyvásárlásnak, hogy bankkártyával nem lehetett fizetni, holott a Fesztivál kártyára nemcsak készpénzt tölthettünk fel.
Röviden megválaszolva a kérdést, a Millenáris Park látogatói ezért az összegért semmiféle kóstolókupont nem kaptak kézhez, s a jegyet semmilyen formában nem lehetett lefogyasztani.
A látogatók –ahogy mi is- azt feltételezték, hogy cserébe azért lesz bőségesen kóstoló, s megszalad a kiállítók keze a bormérésnél, s a sajtvágásnál. Sajnos ez egy téves hipotézis volt, hiszen helyenként a legapróbb kóstolóért is 750 Ft-ot fizettünk, miután ügyes vendéglátós módjára odacsalogattak minket a pulthoz. Amikor szánkba vettük a finom falatokat, már kérték is a „kóstoló” árát.
A borok esetében is hasonló volt a tapasztalat, nagyon kevés borász adott lehetőséget arra, hogy ingyen beleszagolhassunk, ízleljünk a borokba, szinte mindenhol ki kellett fizetni a ½ dl-t.
Azért értek pozitív csalódások, leginkább a termelői piacon, s a WAMP csarnokban, ahol szívvel-lélekkel árulták a termékeket, s szívesen adtak mindenből, amiből lehetett ezúttal ingyen. A tapasztalat azt mutatta, hogy inkább ilyen helyen vásároltak az érdeklődők, s aki csak a sajttálait árusította hoppon maradt azokkal szemben, akik a legfinomabb sajtfalatokat kínálták körbe (ilyen volt a szilvalekváros kecskesajt kóstoló a Magda sajt standjánál, ahol egy tündéri házaspárnál csemegéztünk).
Fesztivál kártyaNem újdonság, hogy a különböző előre váltott kuponok, s rendezvények kártyás megoldásai után a Sziget Kft. egységesítette a fizetési rendszert, s létrehozta a Fesztivál kártyát, amely az egyetlen fizetőeszközzé lépett elő a fesztivál területén.
A különböző kártyafeltöltő pontokon készpénzzel, vagy bankkártyával tölthettük fel az általunk meghatározott összeget, s vígan költekezhettünk, amíg volt keretünk. ( A bankkártyás verzió kicsit trükkös, +100 Ft-ba került!)
Az ötlet egyelőre jónak bizonyul, hiszen kártyánkat majd felhasználhatjuk a Sziget további rendezvényén, azzal a pici csavarral, hogy minden fesztivál végén vissza kell kérnünk a kártyán maradt összeget, különben azt szépen lenullázzák.
A 4 napos kinttartózkodásunk alatt meg kell jegyezni, hogy a kártyás rendszer működött a legprofibb módon. Elegendő feltöltő pont volt, ahol egyszer sem kellett sorba állnunk, illetve a dolgozók is kézségesen segítettek egyenlegünk lekérdezésében, és elmondták, hogy mi a teendő, ha úgy beborozunk, hogy elveszítjük a kártyánkat.
A pultoknál pedig csak odaérintettük a leolvasóhoz a kártyát, s már mehettünk is utunkra. A rendszer a mi esetünkben 100%-an működött!
Kostolópohár fantázia nélkülA kostolópoharakat különösen szereti az ember, mert valamely személyes élményt tud hozzá kötni, amikor kinyitja otthon a konyhaszekrényt, és a felirat eszébe juttatja mondjuk a Budai Vár romantikus életérzésű borfesztiváljának egyikét. Igazi gyűjteményünk lehet belőle, s lehet villongani a különböző évek darabjaival!
A Gourmet-tól semmi ilyet ne várjunk, merthogy az ember egy szűz poharat kap a kezébe mindenféle felirat, évszám nélkül. Hol marad az ingyenreklám és a fantázia? Leginkább sehol.
A másik szervezési baki, hogy bár percenként kaphatunk tiszta poharat, arra nem igazán gondoltak, hogy mitévő legyen az a szerencsétlen, aki nem akarja hazahurcolni, majd visszahozni másnap a rendezvényre poharát.
Négy napon keresztül ezzel utazni a metrón nem volt igazán kényelmes, arról nem is beszélve, hogy ha további programunk akad a fesztivál estéjén mit kezdjünk egy boros pohárral a kezünkben?
Jó lett volna otthagyni, letéti pénzt fizetni érte, csak ne kellett volna állandóan hurcolni!
A boros poharakat egyébként be lehetett váltani pálinkás verzióra is, ha annak rendje s módja szerint szerettünk volna inni a magyar rövidital valamelyikéből. De még véletlenül se lehetett két poharunk egyszerre! Ezt sem értjük.
A közeg és a hangulatA Millenáris Park tökéletes helyszínnek bizonyult, hiszen megfelelő az elosztása, tágas és a tavas-füves park hangulat is nagyon kellemes volt.
A rendezvényen meglepően kevesen voltak, a bejáratnál található pálinkaszekció előtti terület délután általában üresen pangott, s mindig válogathattunk az asztalok között.
A közönség nagy részét a harmincas-negyvenes közeg tette ki, elvétve találkoztunk a fiatalabb korosztállyal.
Feltűnően sok család látogatott el a rendezvényre, s a gyerekek rendszerint megmártóztak a tavak, s szökőkutak egyikében. Kutyákat azonban nem engedtek be a rendezvényre (sokak bánatára), ami valljuk be racionális döntésnek bizonyult a finom húsételek jelenlétét tekintve.
A fesztivál látogatói között egyértelműen a jólkereső, jobbmódú emberek voltak fellelhetők, akik amellett, hogy szeretnek enni, szeretnek a minőségre költeni.
HelyszínekA WAMP-csarnok lehetett volna kicsit koncepciózusabb, hiszen a design csomagolások mellett megjelent egy-egy sajtos, meg halas stand is, ami nem igazán illett a képbe, arról nem is beszélve, hogy sok ember azt hitte, a mosdón kívül nincs is semmi azon a részen.
Másik „mostohagyereke” lett a fesztiválnak a termelői piac, ami egy remek kigondolás, viszont sajnos messze esett az események központjától, így mi is véletlenül tévedtük el oda. Igazi piachangulatot képzeljünk el, számtalan földi jóval, reális árakon.
Reméljük jövőre kicsit nagyobb figyelmet kap majd a helyszín, nekünk különösen tetszett a kezdeményezés!
Nem messze a piactól látogathattuk a Miele főzőstandját, ahol valamit mindig éppen főztek vagy sütöttek, s különböző előadások, workshopok keretében lehetett finomakat falatozni. Wok ételek, ehető virágok, borkostólás és számos más program várta az érdeklődőket, sőt esténként gasztronómiai témájú filmeket is vetítettek.
Mautner Zsófia és Jókuti Andás házigazdák jó választásnak bizonyultak, s óránkénti nyereményjátékokkal örvendeztették a látogatókat.
A Miele standtól elindulva gourmat boltokat járhattuk körbe, amíg bele nem futottunk a boros szekcióba, onnan pedig a top éttermek finom ételeitől illatozó kis parkrészbe.
Tömeg nem volt, így kényelmesen lehetett korzózni a területen, vagy a napsütésben ejtőzni.
Mivel nincs elég hely az összes kóstolt ital, s étel kielemzésének azt láttuk célravezetőnek, ha a szívünknek legkedvesebb fogásokat, borokat és kiállítókat soroljuk fel.
Legjobb fogások a legjobb éttermekben!
- Anyukám Mondta – Toscán pacal ropogós kenyérrel // Mozzarellás, érlelt sonkás, ruccolás focaccia
- Arany Kaviár – Szása húsos pelmenyije // Szibériai Tokhal Kaviár mini blinire tálalva // Melegen füstölt tokhal fekete kenyéren
- Kistücsök Étterem – Harcsa halászlémártásban kapros darával
- Laci konyha & Laci Pecsenye Bisztró – Mentás bárányburger
- Costes – Házilag sózott lazac, narancs és édeskömény-saláta // Kacsamájas marhaterrine ruccolával és parmezán forgáccsal
- Magda sajtok (szilvalekváros kecskesajt és más ízletes sajtok)
- Batha-porta (különleges őrségi olajak)
- Szántó Tibor csokoládé (kézműves csokoládé)
- Chefparade Chili Corner (chili különlegességek)
- Igazioliva (oliva olajok széles választéka)
- Szega Camambert Kft. (sajt és sonka minden mennyiségben)
- Sarki Fűszeres (különleges kis gourmat bolt)
- etyeki sonkamester sonkái a Húspatika standnál
- Donum Terrae (bor- és balzsamecet, mogyoró- és diókrémek)
- Jam Bori (Villányi borokból készült lekvárkülönlegességek)
Montes Sauvignon Blanc Limited Selection 2010
2.
Béres Naparany Cuvée 2006
3.
Királyudvar - Tokaji 6 puttonyos Lapis Aszú 2006
4.
St. Andrea - Merengő Egri Bikavér Superior 2008
5.
Sauska és Társa - Cuvée Villány 2008
6.
Benedek Mátrai Chardonnay, 2010
7.
Béla és Bandi Sauvignon Blanc 2010
8.
Szent Gaál Szekszárdi Kadarissimo 2008
9.
Dúzsi Kékfrankos Rosé 2010.
10. Oremus Mandolás Furmint 2003 Tokaj
Mint ahogy a lista is mutatja összességében nagyon elégedettek voltunk a kulináris hétvégével, hiszen minden minőségi képviselő tiszteletét tette a fesztiválon, s ritkán futottunk bele csalódásokba.
Az esemény kiváló lehetőséget nyújtott a szakmabelieknek az ismerkedésre, beszélgetésre, azonban véleményünk szerint az átlagközönség nem tudta teljes mértékben kiélvezni a gasztro fesztivál teljes palettáját, hiszen ahhoz kicsivel vastagabb pénztárcával kellett volna érkezni az eseményre.
Körülbelül 800 Ft-tól kezdődtek a legjobb éttermek fogásai, amelyek a tőlük megszokott módon kis adagokban érkeztek, így egy nap folyamán sokszor kellett fordulnunk, hogy jól lakhassunk s végigegyük a sort. A borok fél decije 400 Ft környékéről indultak, amiért termelői szörpökből már kaphattunk egy egész pohárral.
A pálinkákat 600 Ft-tól lehetett kóstolni, míg a sajtok 300 Ft-nál kezdődtek. A sonkaárak változónak mondhatóak, voltak méregdrágák, de 500-600 Ft-ból már lehetett gazdálkodni ezen a téren.
Az édességek legolcsóbb verziói 300 Ft-ot jelentettek, amik viszont már sütemény méretűek voltak, azokért körülbelül 600-700 Ft-ot hagytunk ott.
Szeretnénk jövőre is ellátogatni a rendezvényre, hiszen tényleg mindenből a legjobbat kaptuk, azonban jó lenne az árak miatt nem rossz szájízzel távozni a következő fesztiválon, s kicsit belecsempészni ezt a fajta gasztro luxust a mindennapi ember életébe, mert ilyen árak mellett sokan nem is tudják, hogy miből maradnak ki!
