We Love Budapest: A Design Hét végén és az Art Moments elején rendezitek meg az “Urban tactics” street art kiállítást. Honnan ered a kezdeményezés?
Nádudvari Noémi - Art Moments: Az Art Moments idén kapcsolódott be a Design Hét programjába. Ennek eredményeként jött létre ez a street art-os megmozdulás, ahol nem egy szokásos graffiti jam rendezvényt szerettünk volna létrehozni, hanem sokkal inkább a külföldi trendeket akartuk megmutatni a közönségnek, akiknek nincs lehetőségük utazni kiállításokra, hanem csak interneten követik a street art művészek munkásságát. Így talán közelebb hozzuk a kettőt egymáshoz, no meg nem titkolt szándékunk, hogy a graffitiről kialakult téves eszméket is kicsit szeretnénk eloszlatni, illetve megmutatni, hogy mennyi lehetőséget tud magában hordozni az utca művészete.WLB: Alapvetően rendet szeretnétek tenni az emberek fejében, hogy az urban art nem egyenlő az utcai vandalizmussal?
Breakone: A legfontosabb az, hogy most lesz egy olyan kiállítás, amely olyan embereket fog összefogni, akiknek a közös gyökerük a graffiti. Amit graffitinek nevezünk, az sok ember fejében a rongálást jelenti, és mi azt szeretnénk megmutatni, hogy ebbe a műfajba mennyivel több minden fér bele. Aki eljön ide, az láthat valami mást. Eleve az urban art egy következmény, egy olyan dolog, ami sok minden másból nőtte ki magát pl.: képregények, rajzfilmek. A graffiti önmagában annyit kommunikál, hogy “hello, itt vagyok, én vagyok, csá”, a street art pedig sokkal inkább üzenni szeretne valamit, ami lehet szociális-politikai üzenet, vagy csak szimplán egy kedves kis megszólítás, de mindenképpen szeretne szólni a közönségéhez. Éppen ezért, azok a művek, amelyeket kiállítunk, azok nem “klasszikus graffitik”. Lehet erős kifejezés, de ez valamiféle “post-graffiti”.
NN: Alapvető különbség ugye, hogy az eredeti környezetéből ki vannak szakítva ezek a darabok, már vászonalapúak. Nehéz meghatározni ezt a műfajt és ilyenkor nyilván felmerül a kérdés, hogy lehet-e a négy fal közé betenni az utca művészetét. Ez mind a mai napig vitatott, hogy egy fehér térben hiteles-e ilyen dolgot bemutatni.
Breakone: Ami ott van bent, az már egy más típusú művészet. Ehhez már nem kellett kerítést vágni, mászkálni a tetőn, mégis mindkettő graffitit ugyanaz az ember csinálja, és ez a lényegi különbség. Az a legviccesebb, hogy én például mind a mai napig csinálom ezt is azt is. Ha érdekel, amit látsz tőlem ott, akkor gyere el, és nézd meg, hogy mit tudok csinálni itt.
Fat Heat: Számomra a kiállítás esszenciája az az, hogy a graffiti ezzel a 40 évével mögöttünk olyan fogalommá vált, amely ontja ki magából a tehetséges embereket. Mostanában a graffitire leginkább úgy szeretek gondolni, mint egy táptalajra. Ha kicsit körbenéz az ember láthatja, hogy milyen szakembereket nevelt ki ez a dolog: a tipográfusoktól kezdve, a rajzfilmesekig számtalan tehetséget. A graffiti az egy egyszerű szó, de sokkal többről szól, mint amit először gondolunk róla.
WLB: A kiállítás hat külföldi vendéget is felsorakoztat, akik a street art kultúra kiemelkedő arcai, s szerte a világból Budapestre érkeznek a hétvégére. Milyen szempontok szerint választottátok ki őket?Breakone: Legfontosabb szempont az volt, hogy minél szélesebb spektrumát mutassuk meg a műfajnak, s így a markánsabb művészeket hívtuk meg a legegyszerűbbtől a legelvetemültebbig. Különböző egyéniségek, mindegyikőjüknek nagy rajongója vagyok.
NN:
Pont ez volt a lényeg, hogy ne egy egysíkú képet kapjon a látogató, amivel egyetlen prekoncepciót erősítünk, sokkal inkább azt szerettük volna megmutatni, hogy ez a műfaj mit hordoz magában. Természetesen nem tudtuk az összeset bemutatni, meg igazából felesleges is lenne. Ezek nem kategóriák, inkább példák, hogy mennyi irányba el lehet menni. Akik elkötelezettjei ennek a kultúrának, annak érdekesek lehetnek a különböző technikák, de mondjuk az “utca emberének” lehet, hogy csak egy alkotó fog tetszeni.
Fat Heat:
Az “Urban Tactics” is pontosan erre utal, hogy ezeket a különböző “taktikákat” szerettük volna bemutatni, hogy milyen sokrétű, színes lehet ez a műfaj.WLB: Ezek alapján be tudnátok mutatni egy-egy mondatban a külföldi alkotókat, hogy mit kell róluk tudni, és miért külünleges az, amit csinálnak?Fat Heat & NN & Break One:
Mad C egy német leányzó, nagyon régóta fest. Amiket ő fog hozni, azok abszolút betűorientáltak, a leglényegesebb pont nála a szín és a betűforma. A graffitinek végülis ő képviseli a klasszikus vonalát, ha lehet ilyet mondani.
Robert Proch Lengyelországból érkezik, ami azért is érdekes, mert izgalmas kapcsolódási pont, hogy a következő EU soros elnökséget ugye ők rendezik. A világát illetően abszolút hatásokra épít, a legfestőibb a hét alkotó közül. Alapvetően animátor, ami érződik is a munkáin, gyorsan rakja össze a dolgait, s az ecsetet is nagyon érdekesen tudja használni.
Jana und Js képviselik a street-art vonalat, ők egy francia-osztrák páros. Ez leginkább abban merül ki, hogy stencileket használnak, ami röviden annyi, hogy fogsz egy papírt/fóliát/bármit és egy sablonon keresztül fújsz rá. Van egy ilyen játékuk, hogy az utca emberéből csinálnak objektumot, nagyon érdekes.
R.A.M. képes bármikor felgyújtani vagy leönteni a vásznat, erősen hatással van rá a trance hullám. Nagyon lendületesen fest, és teljesen absztarkt dolgokat csinál.
Julian Kimmings az abszolút közönség kedvenc. A portréi nagyon érdekesek, könnyen szerethetőek. Egy ilyen igazi “keserédes trash”, ami azért mélyebb sztori, ha az ember eltölt a képei előtt egy kis időt.
WLB: Azért azt se felejtsük el, hogy Ti szervezők is kiállítók vagytok. Hogyan jött az életetekbe a graffiti?
Fat Heat: Én 1998 óta festek, általános iskolai osztálytársam lemásolta a “No fear” logót, ami nem tudtam, hogy még micsoda, és kihez tartozik, mindenesetre el kezdett érdekelni a dolog. Nem sokkal utána pofátlan helyekre kezdtem el graffitizni, majd egyre inkább a legális dolgokra fókuszáltam, amelyek teljesen más lehetőségeket biztosítottak. Számomra a graffiti hozadéka volt például, hogy elkezdtem grafikusként dolgozni. Én összességében nagyon örülök, hogy ebbe az egészbe belefogtam, és sikerült A-ból B-be jutni, meg, hogy megalakítottuk a csapatunkat. Szerintem egész változatosan festek, a klasszikus graffititől, 3D-be átalakított betűkön át a karakterekig. Gyakorlatilag az egyikből jött a másik. Folyamatosan alakul az, amit csinálok, mindig változik az út. Erősen befolyásol a képregény világ, színes, illusztratív dolgokat festek. Van olyan kép, amit egy nap alatt megfestek, de van olyan, amiket hetekig piszkálok.
Breakone: 10 éve automatikusan kezdett el érdekelni ez a dolog, s azon kaptam magam, hogy firkálgatok. Majd egy könyv is hatással volt rám, amiben amerikai graffitik voltak. Később a rajziskolán át a művészeti egyetemekig fejlesztettem magam, hogy mindig újabb szintekre léphessek. Figuratív vonalon mentem tovább, a részletekre koncentráltam. Amint rájöttem, hogy lehet figurákat rajzolni, rajta maradtam, és csak azokat csináltam. Mindigis kommunikálni akartam a rajzaimmal, ezért sose voltam igazi graffitis.
A képregényes világ elkezdett vegyülni pillanatnyi tudatállapottal, talán ez az, ami rám a legjobban jellemző. Első ránézésre kaotikusnak tűnik, de nagyon részletgazdag dolgokat csinálok, kis sztorikat szövök bele egy képbe, ami egy “vizuális napló” végülis. Ezek fiktív, vagy nem fiktív montázsok. Valamikor előbb van a név, mint maga a graffiti, nálam számítanak a címek. Tőlem egy kiállított kép lesz, ami a mostani állapotomhoz köthető. Kicsit kaotikus, mert most költöztem haza Portugáliából, s ezek az impulzusok áradnak belőlem, illetve a képen is, ami a “Time is the enemy” címet viseli.WLB: Mikor nyitjátok meg hivatalosan a kiállítást, és milyen programokra készültük a debütáláskor?
NN: Október 8-án, szombaton nyit a kiállítás a Design Terminálban, s egészen október 30-ig lehet majd megtekinteni, ameddig az Art Moments rendezvény is tart. A nyitó napon a kiállítás élőfestéssel lesz egybekötve, ahol mindegyik művész a helyszínen fog festeni. Illetve a program előfutáraként a meghívott külföldi és magyar urbanart művészek város szerte megfestenek majd egy-egy óriásplakátot, így megéri nyitott szemmel járni a városban.
