Zugló egyik részén, amit az Egressy út, a Vezér, a Szugló és a Miskolci utca határol, szinte mindent Paskálnak hívnak: strandot, patikát, közértet, lakóparkot, sőt többek között még egy bőrgyógyászati klinikát is. Hogy miért? Ennek jártunk utána, és egészen a belváros szívéig jutottunk.
Ha Zuglóban élsz, vagy sokat jársz-kelsz Budapest XIV. kerületében, biztosan belefutottál már valamilyen Paskál nevű helybe a bevezetőben említett utcák határolta területen. Joggal merül fel az emberben a se szeri, se száma Paskállal szembesülve, hogy de miért? Honnan a név, és mi a köze Zuglóhoz, legalábbis ehhez a részéhez? Na és a Wittmann-bérházhoz?
Mielőtt elárulnánk, ne menjünk el egy közkeletű vélemény mellett, amit többen is vallanak, annak ellenére, hogy nem igaz. Sokan meg vannak arról győződve, talán a Paszkál név franciás hangzása miatt, hogy a névadó bizony nem más, mint az 1623 és 1662 között élt, neves francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus és moralista, Blaise Pascal. Pedig neki semmi köze nem volt se Magyarországhoz, se Budapesthez, nem hogy Zuglóhoz vagy az Egressy út környékéhez. Ennek ellenére a Paskál szót egész sokan sz betűvel ejtik, sőt van, hogy így is írják (gyógyszertár és kisbolt is létezik Paszkál név alatt). Persze ettől még a városrész vezetői simán dönthettek úgy annak idején, egy álmos és unalmas reggelen, hogy akkor mostantól a kerület, random módon, megtiszteli a híres franciát, de a dolog nem így esett. Hát akkor hogyan, merülhet fel bennünk az újabb, jogos kérdés? Most eláruljuk.
A Paskál elnevezésnek nem a franciákhoz van köze, hanem egy másik nációhoz, a göröghöz, pontosabban annak egyik magyarországi famíliájához, a cseppet sem görögös hangzású névvel bíró Paschgallokhoz. (Hogy mi volt a család eredeti, görög neve, amit első körben németesítettek, azt már jótékony homály fedi.) A család Tokaj környékéről származik, ide érkezett az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején egy görög kontingens (15 kereskedő és családja), melynek egyik oszlopa volt Paschgall Pál, bár a hivatalos iratokon már ekkor a név magyarított verzióját, a Paskált használták. Az ő fia volt György, aki pékmesterként boldogult, és aki 1745 környékén (legalábbis ekkor tesz említést róla először egy pesti tanácsülési jegyzőkönyv) malmot épített a Rákos-patak partjára. Bár több malom is állt itt ekkoriban, híressé egyedül ez vált, de annyira, hogy a család tiszteletére, valamint a malom emlékére az egyik közeli utcát 1931-ben Paskál névre keresztelték. Ez volt a környék elpaskálosodásának kezdete.
De ne ugorjunk még ennyit előre, maradjunk csak Paskál Györgynél és a fiainál, akik azért is tették érdemessé a család nevét a tiszteletteljes emlékezetre, mert aktívan kivették a részüket a város életéből, azon belül is a városirányításból. Paskál György nemcsak módos pékvállalkozó és földbirtokos volt, hanem Pest város külső tanácsának tagja is. Fia, Antal már a jogi egyetemet végezte el, így az 1750-es évek közepétől pesti tanácsosként tette a dolgát, sőt hivatalos képviselőként a mészáros, a szappanfőző, a gyertyamártó és a faggyas céhek ügyeiben is eljárt. Ő olyan jól tehette a dolgát, hogy Mária Teréziától később még nemesi oklevelet is kapott. Paskál György másik fia, ifjabb György sem adta alább, ő szintén a városi tanács tagjaként tevékenykedett és tett a közjóért.
Paskál Györgynek rajtuk kívül volt egy lánya is, Mária, aki nem máshoz ment férjhez, mint Bene Ferenc sebészprofesszor-orvoshoz, aki a himlőoltás magyarországi bevezetője volt. Ekkor már a Paskál család birtokában volt a mostani V. kerület Petőfi Sándor utca 11, Párizsi utca 5-7-9. és Városház utca 16. által határolt terület (ahol most a Wittmann-bérház áll), ahova id. Paskál György egy gigantikus méretű emeletes házat álmodott. Itt élt Mária, aki hozományként megkapta az épületet is, ami aztán a férje nem más, mint Pollack Mihály terve alapján átépíttetett.
Az 1800-as évek második felében az épület kikerült a család birtokából, az új tulajdonos pedig, hogy minél többet tudjon rajta anyagilag nyerni, három részre osztotta fel az emeletes házat és így adta azt tovább, három különböző új tulajdonosnak.
A saroktelek a századforduló tájékán került a Wittmann család birtokába, akik a Jónás testvéreket, Dávidot és Zsigmondot bízták meg azzal, hogy egy emeletes házat húzzanak fel oda. Ez lett a bécsi szecesszió jegyeit a mai napig magán viselő, szemrevaló Wittmann-bérház.
