Gasztró

Egy igazi legenda feltámadása – az újraindult csepeli Szabó Marcipán üzemében jártunk

Fotó : Csudai Sándor / WLB

Ki emlékszik még a régi karácsonyok sztaniolpapíros, hatalmas szaloncukraira? Vagy gyerekkorunk marcipánfiguráira – újévre malac vagy kéményseprő, szülinapra mesefigura, esküvőre gerlepár? A Szabó Marcipán mai napig családias hangulatú és abszolút autentikus üzemében most megtudhattuk, kik és hogyan is készítik ezek a hagyományos édességeket.

Soha nem gondoltuk volna, hogy Csepel családi házas környékén egy ilyen, a múlt apró darabkáját hűen őrző üzem működik, ahol a marcipános édességeket már 30 éve változatlan recept szerint készítik. A kényszerű rövid szünet után újrainduló üzemről az új tulajdonossal, Istvánnal beszélgettünk, aki a találó „Isten görbe útja is egyenes” portugál mondással jellemezte az újranyitás történetét.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Hiszen az elég messziről, szingapúri utazásból indult, ekkor ébredtek rá arra, hogy mennyi minőségi magyar terméknek nincs színvonalas nemzetközi PR-ja és magas minőségű, méltó „tálalása”. Ebből a felismerésből jött létre a Hungarian Heritage márka, amely ma már forgalmaz hazai szarvasgombás termékeket (a különleges isztriai fehér szarvasgomba (magnatum) termőterülete kúszik fel északra a globális felmelegedés miatt – már Pécs környékén is megtalálható), mézeket, libamájat. Az általunk már korábban bemutatott Triffla is hozzájuk tartozik, de ezt a hazai piacra optimalizálták, kevésbé díszes csomagolásával.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

A márka története végül idén ősszel fonódott össze a Szabó Marcipán sorsával – éppen olyan új helyet kerestek, aminek megvan a speciális élelmiszeripari működési engedélye, és elég nagy is –, így botlottak bele a bár bezárt, de teljesen épen maradt csepeli üzemre, még a kötények is ott lógtak a fogason.

Fotó: Csudai Sándor / WLB
Fotó: Csudai Sándor / WLB

Az épület megvásárlásával együtt megvették a céget is, a korábbi résztulajdonos, Rózsika ekkor ajánlotta fel, hogy szívesen viszi tovább a marcipánüzemet, ha segítenek neki eladni a termékeket.

A Szabó Marcipán története itthon 1989-ben indult, ekkor költözött haza a kalandos életű Szabó Károly cukrászmester, aki a világhírű libanoni Massoud cukrászatban tanulta még meg mestersége alapjait, majd az ausztriai Puchbergben dolgozott. Itt nyitotta meg marcipánmúzeumát is, amelyet szintén hazaköltöztetett Szentendrére a rendszerváltás után. Az itt dolgozók által csak Karcsi bácsiként emlegetett volt tulajdonos 2017-es halálig vezette az üzemet, a receptjeit a mai napig változatlanul őrzik.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Az üzemben teljes mértékben megtartották a kézi munkát, nincsenek automatizált gépsorok, a marcipán kikeverésétől (a legjobb minőségű 0-ás és 1-es marcipánnal dolgoznak) kezdve a csomagolásig mindent az itt dolgozó hölgyek végeznek, évtizedes rend és rendszer szerint.

Fotó: Csudai Sándor / WLB
Fotó: Csudai Sándor / WLB

Most főként szaloncukrok készültek, majd jönnek a konyakmeggyek és Valentin-napra készülve a szíves desszertek, de egy vitrinben még láthatóak az egykori legendás marcipánfigurák is.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

A mesefigurák például nagyon népszerűek voltak a 90-es években is, ezek közül is láthatunk nem egyet – Maja, a méhecske, Thomas, a gőzmozdony – de Rózsikáék meséltek a különleges megrendelésről is, amikor több száz pulikutyát kellett elkészíteniük – egész éjjel csinálták az állat apró bundáját a fokhagymanyomóval. Egy ilyen figura elkészítése általában 3-4 nap volt, ahogy rétegenként felépítik, de cserébe a speciális konzerválásának hála évekig nem romlik meg.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

A helyiek is jól emlékeznek a Szabó Marcipánra, kedves emlékeik vannak róla, a piacon is lehetett kapni, sokan onnan ismerik őket, de az üzembe is gyakran bejártak vásárolni, „úgy elkapkodták mint a csoda, cekkerekkel citték haza, főleg karácsonykor” – emlékezik vissza Rózsika.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Az üzemben a retró hangulata mellett nagyon előremutató elveket vallanak, a ma divatos kézműves/kisüzemi hagyományokat megőrizve dolgoznak, és fontosnak tartják a fenntarthatóságot is és a műanyagmentességet is, a szaloncukrok a kézileg csomagolt sztaniolpapír mellett nosztalgikus papírdobozban érkeznek.

Fotó: Csudai Sándor / WLB