Az 1993-ban írt regény és a belőle készült kultfilm sajnos még ma is aktuális mondanivalókat tartalmaz, így van helye a Thália új stúdiójában, a Télikert színpadán.

Irvine Welsh 1993-as regénye a 90-es évek kultuszkönyve lett, azóta folytatásai is születtek. A lerobbant Edinburgh-ben tengődő heroinfüggő fiatalok kilátástalan mindennapjait bemutató könyv súlyos társadalmi problémákat tár az olvasó elé, mégis csak azután lett igazán népszerű, hogy Danny Boyle 1996-ban korszakalkotó filmet készített belőle. Talán még kevésbé ismert tény, hogy még a film megszületése előtt színpadra alkalmazta a könyvet Harry Gibson. Ezt a darabot mutatja be nemrég megnyitott, kísérletezőbb alkotásoknak szánt stúdiószínpadán a Thália Színház.

A legtöbbeknek ma is a Ewan McGregor főszereplésével készült alkotás jut eszébe a Trainspottingról, de annak sodró, energikus világával szemben a színpadi változat egy lassabb, elvontabb hangvételt üt meg, és a szereplők belső világába vezeti a nézőt. Négy színész játszik el 12 szerepet, de főleg Mark Renton (Mózes András) szemszögéből és narrálásával látjuk kibontakozni a cselekményt. Bán Bálint többek között Tommy és Beteg Fiú, Szabó Győző az erőszakos stílusáról hírhedt Francis „Franco” Begbie, Szabó Erika pedig June, Lizzie és Alison szerepében tűnik fel.

Mellettük kitüntetett szerep jut a díszletnek: mozgatható, habszivacsból készült geometriai formákból áll össze, amelyekről elsőre a színes cukorkáknak tűnő dizájnerdrogok jutnak eszünkbe. Összetett szimbolika rejtőzik mögöttük: puhák, lágyak, jó beléjük zuhanni, akárcsak a heroin bódulatába, ugyanakkor falként köréjük is zárul. A színészek az adott jelenetnek megfelelő funkciót is találnak nekik: ágy, asztal, vécé, terheshas, kiságy vagy épp a belövés rítusa.

Nagyon fontos, hogy a rendező, Horváth Csaba koreográfus, a Forte Társulat alapítója-vezetője eredetileg a táncművészet világából jön. Az előadásban látható mozdulatok majdhogynem egyenrangúak a kimondott szöveggel, és a rendező ezt a mozgásszínházra jellemző stílust remekül illeszti a belső monológok, füzérszerűen összefűzött jelenetek, érzelmi állapotok árnyalására. Különösen jól leírhatóak vele a kábítószerek által előidézett szélsőségek, a vágyakozás feszültsége, az elernyedés megnyugvása vagy épp a tragikus következmények.

Amilyen minimalista a színpadi környezet, annyira bővelkedik a részletekben a szövegkönyv, amely hű az eredeti regény stílusához, vulgáris nyelvezetéhez. Így elég naturalista módon tárulnak fel junkie hőseink brutális „kalandjai” (és a film rajongóinak is minden bizonyára ismerős emblematikus jelenetek), amelyekben a függőség szomorú szabályainak megfelelően mindennél, de mindennél fontosabb, hogy minél hamarabb cucchoz jusson az ember.

Aki ismeri az eredeti regényt vagy a filmet, annak nagyon érdekes lehet a kultikus sztori kísérleti, formabontó megközelítése, ami ugyanakkor arra is alkalmas, hogy általánosabb érvényű megállapításokat is tegyen a drogok világáról.

Trainspotting

  • október 12., 13., 18., 19., november 9., 10., 21.

  • Thália Télikert
  • 1065 Budapest, Nagymező u. 22-24.

  • Részletek