André Kertész 1925-ben költözött ki Párizsba, és hamar bekapcsolódott az ottani népes, főként művészekből, értelmiségiekből álló magyar emigráció pezsgő életébe. Az itt élő Bölöni Györggyel közösen készített, Ady Párizsát dokumentáló emlékalbum több képe mellett a társasági élet elkapott pillanatait is láthatjuk az eredeti fotókon, a háttérben pedig mindenütt felbukkan Párizs ezernyi arca: műtermek, kávézók, hotelek, parkok, utcarészletek.

A magyar származású, külföldön nagy karriert befutott fotóművészekből nincs hiány, Robert Capától kezdve Lucien Hervén és Brassaï-n át André Kertészig lehet sorolni a neveket. Ezúttal Kertész születésének 125. évfordulója alkalmából nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás a párizsi évek alatt készült képeiből. 

Kertész 1925-ben költözött ki a francia fővárosba, ahol ekkorra már népes magyar emigráció élt. A társaság lelke Tihanyi Lajos festő volt, de pályatársai közül Czóbel Béla, Uitz Béla, Vértess Marcell, Medgyes László is a társasághoz tartoztak. Akárcsak Csáky József szobrász és Halász Gyula, a később Brassaï néven híressé vált fotós/képzőművész, illetve a bábtervező Blattner Géza, akikkel dolgozott is Kertész. Ennek dokumentációja is feltűnik a kiállításon. De találunk több családi képet Károlyi Mihályról és a „vörös grófnőként” elhíresült feleségéről, Andrássy Katinkáról is.

Kertész kint életében fontos szerepet játszott Bölöni György és felesége, Itóka, együtt készítették el Az igazi Ady című emlékalbumot. Ady Endre és Párizs viszonyát feltehetően nem kell hosszasan taglalni; a költő rengetegszer megfordult a francia fővárosban, vonzotta oda Lédán túl a nyugati szellem és a város miliője is. 

A halála után 15 évvel összeállított emlékalbumban – Az igazy Ady – Bölöni és Kertész a költő által gyakran látogatott helyeket, parkokat, kávézókat, hoteleket örökített meg, még a virágosbódé is feltűnik, ahol Lédának vette a csokrokat, illetve beállított csendéletekkel és hangulatképekkel idézték fel, milyenek lehettek Ady mindennapjai.

A kiállítás 73 vintage felvétele a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeiből származnak, a fotók mellett több levelet, hangzó és írott dokumentumot is bemutatnak, amelyek mind izgalmasan árnyalják, hogy milyen is lehetett a 20-as 30-as évek Párizsában élni magyarként.