We Love Budapest: Vágjunk is a közepébe: hogyan zajlik egy ilyen KEXP-s felvétel? Kötött menetrend szerint, vagy azért laza a dolog?

Boros Levente: Egy nap alatt két sessiont vesznek fel, és mivel mi délutánra voltunk kiírva, délelőtt szerettünk volna odamenni, megnézni a helyszínt, beállni, de közölték velünk, hogy erre sajnos nincs lehetőség, mert a terem foglalt. A felvétel délután 2-kor volt, és mi egy órával korábban mehettünk csak be. Bepakoltuk a cuccot, közben finomhangolták a kamerákat, a fényeket, a mikrofonokat. Utána volt egy gyors beállás, és már kezdődött is. A stáb nagyon kedves és türelmes volt velünk. 

Van egy jól bejáratott forgatókönyve az egésznek. Nagyjából félórás a műsor, amit élőben közvetítenek, a számok között pedig rövid beszélgetések vannak a műsorvezetővel. Ami nem látszik a videón, hogy egy üvegfal mögött van egy 30-40 fős közönség is, akik a zenei részek alatt sötétben élvezik a műsort, viszont a számok után mindig kapnak némi fényt – mi is akkor vettük észre őket –, ettől pedig kicsit olyan, mint egy rendes koncert. Hangszereket nem mertünk vinni, mert a különböző légitársaságoknál nagyon változó a bánásmód, ezért inkább inkább béreltünk. Egyedül Hunor hozta el a saját gitárját, én a cintányérjaimat, a többiek meg az effektjeiket. Dobszerkó és erősítő pedig a rendelkezésünkre állt a stúdióban. 

WLB: Biztos nagyon para lehet idegen hangszerekkel játszani. Vagy azért így is ment a felszabadult játék? A videón legalábbis ez látszik.

Szőke Barna: Két nappal a felvétel előtt már kibéreltük a hangszereket, ismerkedtünk velük, sőt egy próbaterembe is elmentünk, ahol rákészültünk a sessionre. Nekem kicsit nehezebb volt balkezes gitárt találni, de aztán egy egész jót sikerült, és bár eleinte volt bennem feszültség, egy ponton elmúlt magától. A gitár jó volt, és szépen is szólt. A többieknek nagyobb szerencséjük volt, mert pont ugyanolyan hangszereket sikerült bérelniük, mint amiket egyébként is használnak. A dobok is korrektek voltak, bár kicsit azért leharcolt állapotban voltak. Gondolj bele, évek óta, aki ott fellépett, mindenki azokat használta. 

WLB: A rádióműsor még márciusban volt, a videó viszont csak most került fel a YouTube-ra. Mi ennek az oka?

B. L.: Évi 300 sessiont vesznek fel, általában napi egy-kettőt, és mindenkinek ki kell várni a sorát. 

Sz. B.: Ráadásul sokat utaznak a világban, kitelepülnek és ott is vesznek fel anyagokat: Mexikóban, Izlandon, Párizsban például. Amerikában a legtöbb esetben a helyi erők lépnek fel a KEXP-ben, meg időnként az arrafelé turnézó zenekarok. De egyre inkább az a tendencia, hogy a külföldi előadók sessionjeit igyekeznek saját terepen felvenni, ott, ahol élnek és zenélnek.

WLB: Ti mikor láttátok először a felvételeket?

B. L.: Amikor kijött. Nem küldik át előtte, hogy csekkoljuk le. 

Sz. B.: Pontosabban a képet nem kaptuk meg, csak a hanganyagot, amit a barátaink, a Jazzbois két tagja itthon szépen kikevertek. Nagyon jó lett a végeredmény, de szerencsére jól is játszottunk, úgyhogy nagy hibát nem követtünk el közben, amit aztán a keveréssel ki kellett volna javítani. Az élő hangzásra erősítettek rá, mert egy rádiós adás elég nyersen szól. De azért az sem volt para – akik itthon hallgatták élőben, nem panaszkodtak rá. Összességében elégedettek vagyunk. Óriási, örök élmény, ami a zenekar portfóliójában is jól mutat. 

WLB: Hogyan jött a lehetőség? Köze volt az egy évvel korábbi SXSW-s fellépéshez?

Sz. B.: Teljesen független volt attól. Amikor felléptünk az SXSW-n, már kapcsolatban álltunk Kevin Cole-lal a KEXP-től. Ő látható a sessionben is, mint műsorvezető-riporter.

B. L.: Ő a KEXP rádió programigazgatója, legfőbb szerkesztője, és egyben utazó nagykövete is, aki viszi a rádió hírét a világban mindenfelé.

Sz. B.: A KEXP a 70-es években indult, egyetemi rádió volt, és Kevin Cole majdnem a kezdetektől ott dolgozik. Nonprofit rádió a mai napig, nem hallani rajta reklámot, nincsenek bevételeik, hanem az egész kizárólag hallgatói adományokból működik. Úgy kerültünk a képbe, hogy az egyik barátunk, Misota Dani (Zanzinger) bő három évvel ezelőtt részt vett Ljubljanában egy showcase fesztiválon, és ott ismerkedett össze Kevinnel. Volt nála pár magyar lemez, és azokat odaadta neki. Nem sokkal később kaptam Kevintől egy e-mailt azzal, hogy nagyon bírja a zenénket, és hogy játszhat-e a lemezről pár számot a rádióban. Így kezdődött a mi kis románcunk, a jó kapcsolat pedig azóta is megvan.

Amikor mentünk a SXSW-re, küldtünk neki az új lemezből is, ami pedig már komolyabb karriert futott be a rádióban: voltunk Song of the Day, Artist of the Day meg hasonlók. Innen vezetett az út a KEXP sessionhöz. Hogy ki tudtunk utazni, ahhoz kellett a HOTS is: a magyar zenei exportiroda minden évben kiválaszt négy előadót, akiknek ad ötmillió forintot azért, hogy a nemzetközi karrierjüket egyengessék. Idén mi voltunk az egyik ilyen zenekar, ebből a pénzből finanszíroztuk meg az utat. 

WLB: Barna egy korábbi interjúban azt mondta, hogy arra mindenképpen jó volt a KEXP, hogy Amerikán keresztül ismertséget szerezzetek Európában is, ami elég furán hangzik. Tényleg egy másik földrészre kell elutazni ahhoz, hogy a saját földrészünkön is megismerjenek benneteket? 

Sz.B.: A legtöbb online zenei csatorna amerikai. Európában ilyen masszívan meghatározó zenei platform, ahol élőben meg tudod magad mutatni, nem létezik. Talán az angoloknál és a németeknél van, de azok meg nem annyira ismertek, mint az amerikaiak, amiket az egész világon nézik a Távol-Kelettől kezdve Európán át Ausztráliáig, ezért sokkal nagyobb közönséget tudsz elérni. A világra pedig még mindig az amerikai zeneipar gyakorolja a legnagyobb hatást. 

WLB: Egyébként érezhető már bármi pozitív hatása a sessionnek? 

B.L.: Érkeznek a visszajelzések a videó alatti komment mezőben, nagyon pozitív a fogadtatás, a nézettség jelenleg 50 ezer fölött jár. De a Spotify-on meg az Instagramon is megduplázódott a követőink száma, és a Bandcampen is szépen megugrottak az eladások, még egy oklevélszerűséget is kaptunk tőlük emiatt. Ősszel megyünk cseh-lengyel turnéra, és reméljük, ezen már érezhető lesz a KEXP jótékony hatása. A videót természetesen a sajtós anyagunkba is betettük. 

;t=269s

WLB: A műsor egy feldolgozással, a Kex zenekar Zöld-sárga című számával indul. A rádió nevének hasonlósága (Kex – KEXP) miatt született ez a döntés? 

B. L.: Talán Barna ötlete volt, hogy dolgozzunk fel valamit a Kextől, de ez még a KEXP előtt volt. Szeretjük a Kex zenekart. Tervezünk is őszre egy feldolgozás lemezt, a Zöld-sárga lett az első dal, amivel foglalkozni kezdtünk. Készült belőle rövid, rádióbarát, a pszichedelikus részeket elhagyó verzió, de a KEXP-n a lemezre is felkerülő, hosszú változatot játszottuk el. Valahogy logikus volt, hogy ezzel kezdünk, és a magyar nyelvű verzióval, mert létezik belőle angol nyelvű változat is. 

Sz. B.: A legutóbbi A38 hajós koncertünkön is előadtuk a dalt, a magyar verziót. Volt a nézőtéren egy ausztrál lány, ő mesélte nekünk a koncert után, hogy bent állt a tömeg közepén, és fantasztikus élmény volt a számára, hogy amikor elkezdtük magyarul énekelni a dalt, teljesen megváltozott a közönség hangulata. Mintha mindenki kinyílt volna, mint egy virág.

WLB: Végezetül egy kis nyár: hogyan telik?

B. L: Elég jól. Főleg fesztiválozunk. Itthon lesz még pár fellépésünk, meg egy Erdélyben is. De a legnagyobb meglepetés, hogy meghívtak bennünket Ozorára. A goások révülhetnek majd egy jót a mi kis pszichedelikus rockzenénkre. Izgatottan várjuk.

A zenekarral élőben legközelebb a Kobuci Kertben találkozhattok augusztus 22-én.

Címkék