„Ez a fesztivál elvitte a magyar söröket a világba” – a Budapest Beer Week szervezőivel beszélgettünk

We Love Budapest: Egy év távlatából hogy érzitek, mennyire váltotta be a Budapest Beer Week debütálása a hozzá fűzött reményeket, sikerült megfelelnetek a saját elvárásaitoknak?

Sefcsik Márton (a Budapest Beer Week egyik szervezője, a Mad Scientist üzletfejlesztési részlegének vezetője): Maximálisan beváltotta. Amikor elkezdtük szervezni a fesztivált, még 2017 őszén, akkor még nagyon távolinak tűnt az egész, de aztán a legnagyobb megrökönyödésünkre valóra vált. Ott voltak a sörök, ott voltak az emberek, ott voltak a sörfőzők, és azt gondolom, hogy a Budapest Beer Week elérte a célját, mert egy olyan régiós fesztivált tudtunk szervezni, ami ha még nem is hivatkozási alap, de jó úton van abba az irányba. Már nem csak a régió sörfőzői tartják számon tényezőként a rendezvényt, hanem nemzetközi szinten is elkezdtek jegyezni minket. Emberileg és szakmailag tehát maximálisan megérte, az anyagi része pedig nem érdekelt minket soha.

Nyaras Tamás (a Balkezes alapító-sörfőzője): Szerintem a Budapest Beer Week már elsőre is nemzetközire lett pozicionálva; a regionális inkább a Kraft Sörfesztivál. De az, hogy elsőre sikerült behoznunk olyan neveket – főleg Európából, de voltak azért Amerikából is –, amilyeneket, az szerintem egy óriási teljesítmény. Ugyanezt mondjuk elmondhatnám az idei felvonásról is, nem tudom, mennyire mentek most könnyebben a meghívások...

S. F.: Sokkal. Itt volt Jim Mannion a Pipeworks Brewing Company-tól és Drew Fox az 18th Street Brewery-től, ők pedig elég sok ajtót megnyitottak előttünk. Már nem az volt, hogy egy magyar srác ír egy e-mailt, hanem ők azt mondják a főzdéknek, hogy „ezek a srácok tudják, mit csinálnak”, ráadásul abban a városban, amiről ők még jó eséllyel nem is hallottak. Ezek tényleg olyan ajtókat nyitottak meg, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek.

Szalai Tamás (a Horizont Brewing fun & marketing menedzsere): Én azt gondolom, hogy ez a fesztivál elhozta a világot ide tavaly, és most újra ezt teszi, emellett elvitte a magyar söröket a világba. Ez persze egy hosszabb folyamat, de én azt gondolom, hogy a tavalyi debütálásnak az elmúlt egy évben már abszolút érezhető volt a hatása, például a hazai főzdék sokkal könnyebben meg tudták mutatni magukat nemzetközi fronton. A 2019-es BPBW után talán pedig még egyszerűbb lesz, hiszen ismét elkezdődik majd a barátkozás, az ismerkedés, látják, hogy milyen minőséget képviselünk. Ez a fajta személyes kapcsolat, mondhatni „trúság” pedig elengedhetetlen ebben a színtérben. De ehhez persze kellett az is, hogy jól sikerüljön a tavalyi rendezvény, és olyan hangulata legyen, amilyen. Én azért voltam már több külföldi fesztiválon is, és soknál sokkal jobb hangulat uralkodott itt.

WLB: Mennyire más közegbe érkezik az idei felvonás, ez alatt azt értve, hogy mennyiben változott akár itthon, akár a régióban a közeg, a trendek és minden más?

S. M.: Én a nyomást érzem. Tavaly még el lehetett bújni amögé, hogy mindannyiunknak ez az első próbálkozása ebben a műfajban, így lehet, hogy lesznek hibák, de azt a fajta „profizmust” idén már mindenki készpénznek veszi. 2018-ban azt éreztük, hogy a teljes hazai színtér egy emberként szorít ezért a fesztiválért, most meg már mindenki egyértelműnek gondolja, hogy lesz, és minden körülmény ideális lesz, ami nem probléma, csak kihívás. De persze most már valamennyivel könyebb dolgunk is volt, nem csak a „know how” miatt, hanem mert volt egy hivatkozási alapunk, és voltak bizonyítékaink is, amivel alá tudtuk támasztani, hogy ez egy létező valami. Ennyiben más az idei év; nagyobb kihívás. Mind közül talán az a legnagyobb feladat egyébként, hogy elsősorban magunknak, másodsorban mindenki másnak bebizonyítsuk, hogy nem csak szerencsénk volt 2018-ban, hanem ez olyan jól ki van találva, hogy ez működni fog nem csak 2019-ben, de 2020-ban és 21-ben is. Bár szűk egy héttel a fesztivál kezdete előtt szerintem mindannyian elmondhatjuk, hogy annak is örülünk, ha sikerül túlélni az egészet. (nevet)

Ny. T.: Most hétfőn éreztem először azt, hogy beléptünk abba az időszakba, amikor egyszer majd csak vége lesz valahogy, addig pedig próbálja mindenki egyben tartani az egészet, és bízni abban, hogy a munka, amit az előző Beer Week óta beletettünk ebbe a fesztiválba, megtérül, és végigvisz minket ezen az időszakon.

WLB: Időközben elkezdtetek a fesztivál idején kívül is csapfoglalásokat szervezni, elhoztátok például a Beavertownt és a Northern Monkot is.

S. M.: Rengeteg olyan külföldi főzde volt, akiket megkerestünk, és azt mondták, hogy szívesen eljönnek a Budapest Beer Weekre, de igazából semmilyen stratégiai céljuk nincs, mert nincsen semmilyen itteni disztribúciójuk vagy jelenlétük. Így pedig szép dolog, hogy eljönnek kényeztetni a budapesti színteret, de igazából egy kicsit többet szeretnének. Ezért kitaláltuk, hogy ha már úgyis be kell járatni olyan utakat, amik eddig nem voltak járhatóak, akkor el kellene kezdeni ezzel is foglalkozni, már csak azért is, hogy egész évben pörögjön a fesztivál neve. Szóval nem a fesztivál van az év közbeni csapfoglalásokért, hanem fordítva, a csapfoglalások vannak a fesztiválért. Szóval ha valakinek kételyei vannak, és azt mondja, hogy ő nem szívesen küld ide négy hordó sört meg egy sörfőzőt ezért az egy rendezvényért, annak tudjuk mondani, hogy van más potenciál is. Kicsit szükségszerűen jött tehát, és mi sem gondoltuk, hogy lesz olyan hét, amikor heti négy eseményünk is lesz, de tanulgatjuk a dolgokat.

Sz. T.: Szerintem kifelé jó üzenet volt, hogy meg tudják ezt csinálni, tudják a kapcsolatot tartani a főzdékkel, és fenntartani a hype-ot, de befelé is, hogy a magyar piacnak meg tudták mutatni, hogy ez nem egy egyszeri dolog volt, hanem ez a kapcsolat megvan, a BPBW márkát pedig viszi tovább. Különösen jól sikerültek a „találkozz a sörfőzőkkel”-jellegű események, és hát a mostani sörös zajban ennek van igazán jelentősége, értéke, amikor a személyes találkozások is meg tudnak történni.

Ny. T.: Mi például rögtön úgy nyitottunk, hogy egy külföldi kollaborációval találtak meg minket már a tavalyi Budapest Beer Week előtt, ami egy eléggé menő dolog volt. Tehát megkerestek minket, hogy bent tudjanak lenni az eseményen; kívülről tehát ez az egész baromi jól nézett ki. Elkezdtünk együtt dolgozni, a Heist sörfőzői is jártak nálunk, mi is náluk, végig tartottuk a kapcsolatot, és így született meg a sör, aztán együtt jártuk végig például a Dark City-t (a Northern Monk kifejezetten stoutokra, porterekre és barley wine-okra specializálódott leedsi fesztiválja – a szerk.), és ott is, a legtöbb sörfőző meg a látogatók is mondták, hogy szép póló, és lehetne jövőre is.

Sz. T.: Erre visszatérve, amikor tavaly Bécsben voltunk egy fesztiválon, Beer Weekes pólóban mentem egy kört, és amikor a cseh Zichovec sörfőzde tagjai észrevették, annyire begajdultak tőle, hogy tíz perccel később megjelentek nálunk egy karton 0,75 literes sörrel, mintegy lefizetve minket. De az akció sikeresnek bizonyult, mert május 20-án lesz egy csapfoglalásuk a Hetedik lépcsőben, a BPBW keretében.

S. M.: Régóta szerettünk volna már egy cseh sörfőzdét is bevonni a fesztiválba. Mindig elmondjuk, hogy szeretnénk, ha a régiós sörfőzdék is megfelelően lennének képviselve, mert nem célunk egyfajta elitklubbá válni. Ezért volt az is például, hogy a tavalyi Kraft sörfesztiválra is hívtunk szlovák főzdét.

WLB: Amikor tavaly beszélgettünk, épp a savanyú sörök számítottak a legfelkapottabb trendnek. Mit tapasztaltok, változott ez azóta?

Sz. T.: Nem igazán, itthon és külföldön még mindig elég népszerűek. Viszont érdekes volt, hogy a New England-stílusú sörök már kezdenek kikopni; persze az olyan nagyobb sörfőzdék, mint a Verdant vagy a Cloudwater még mindig ebből élnek, és persze jókat is csinálnak. De azért azokon a fesztiválokon, amiken én voltam, ott igazán kiemelkedő New Englandeket nem ittam, savanyúakat viszont agyba-főbe. Érdekes egyébként, hogy a kollégáim most voltak kint Amerikában, és azt mondták, hogy ott mindenkitől azt kapták vissza, hogy azok a savanyú sörök, amik itt Európában mennek, azok ott már lecsengtek, és inkább a wild ale-ek népszerűek. Szóval ez egy nagyon képlékeny dolog, ami attól is függ, hogy melyik piacot nézed – a hazai szerintem például egy-két évvel mindig le van maradva. Persze mindig vannak, akik az új vagy éppen felkapott stílusokat, például a brut IPA-t vagy a meadet be akarják hozni, de ennyi.

Ny. T.: Én őszintén szólva nem látom azt, hogy Magyarországon egy trend igazán megtapadna, mert a szcéna – aki ezt az egészet fel tudná venni – még mindig kicsi. Ráadásul ők talán előbb felkapják és eldobják, mint hogy ténylegesen el tudjon terjedni, például a brut IPA-ból eddig nem is készült igazán jó szerintem. Még a Mad Scientisté állt a legközelebb hozzá. Szóval ezt az emberek felkapták tavalyról, mikor már lecsengett rég, rájöttek, hogy ez nem biztos, hogy meg fog tapadni, mint például a New England, és akkor inkább azt mondták, hogy „áh, engedjük el”. Ugyanez van a meaddel, szerintem eszméletlen mennyiségű reklám kell, hogy ez megtapadjon itthon.

S. M.: A fogyasztók – és most nem a mi kis mikroszinterünkről beszélek, ahol nemcsak mindenki ismeri egymást, de valószínűleg még a másik nevét is tudja – alig egy-két éve tanulták meg, hogy mi az az IPA vagy APA. Ráadásul ezt is csak az óriásplakátok, meg a nagy sörgyárak által. De éppen ezért még nem is lehet trendekről beszélni, hiszen máig hallani olyat, hogy a meggyes sör a kézműves sörnek gondolt valami. Szóval a Beer Weekkel még mindig az út elején járunk, de szerintem már az is nagy dolog, hogy valamennyire mainstreammé tudtuk tenni ezt a színteret, azt, hogy itt hús-vér emberek vannak.

Ny. T.: Szerintem Magyarországon is a one-offok, tehát a különleges, speciális tételek közül mindegyik olyan, amelyiknek az időhöz van köze – tehát hordóérlelt vagy hosszú érlelésű, azok elkezdenek feljönni trendbe. Viszont ezekből nincs mennyiség – szóval nem is tudnak elterjedni. Így inkább a szűk szcénának kellene olyan söröket készíteni, amik megkapják azt a törődést, a hordót, és hasonlót, ebből lehetne egy lokális trend.

S. M.: Ez lehetne a magyar kisüzemi sörfőzés szexepilje, hogy helyi hordós-hordóérlelt stoutok, porterek, helyi alapanyagokkal. A MONYO Hungarian Terroir szériája például ebből a szempontból is előremutató szerintem, ráadásul olyanok, amik a magyar emberek számára is befogadhatók. Én több lehetőséget látok ebben, mint abban, hogy ész nélkül átveszünk minden trendet a New Englandektől a brut IPA-n át a micro IPA-ig.

WLB:A Mikkeller Beer Celebrationnel vagy a Tallinn Craft Beer Weekenddel ellentétben a Budapest Beer Week már az első évben is afterpartyval zárult, az idei lineupot elnézve pedig ezen a téren is sikerült szintet lépnetek.

S. M.: Már tavaly is biztosak voltunk benne, hogy akarunk afterpartyt, de annyira sok mindent kellett kézben tartanunk, hogy a végén ott találtuk magunkat, hogy nem igazán volt időnk meg energiánk arra, hogy ezt jól megvalósítsuk. De ebben persze benne volt az is, hogy a tavalyi fesztivált nyolc hónap alatt raktuk össze, az ideit pedig tizenkettő alatt. Szóval volt időnk tanulni a hibákból, és megfelelően bookolni a zenekarokat. Ettől függetlenül elképesztően büszkék vagyunk arra, hogy az egyik kedvenc zenekarunk, a Black Tusk eljön majd, és fellépnek nálunk.