Élmény

“Ruhatárban, temetőben, húsfeldolgozó üzemben is szeretnénk zenélni” – Mörk-interjú

Szponzoráció

A soul-funk-pop-jazz avagy “extrémpop” Mörk alig pár év alatt az egyik legkeresettebb magyar zenei exportcikk lett, miközben máig nem hajlandóak kompromisszumot kötni a zenéjükben. Második, The Death And Resurrection Of Mörk című lemezük közelgő bemutatója – ami a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósul meg – kapcsán beszélgettünk velük arról, hogy miért van szükségük egy megbízható német bázisra, hogy milyen volt a Szabó Ervin Könyvtár szivartermében fellépni, és szóba került a zenekar jövője is.

We Love Budapest: Hogyan értékelnétek a Mörk 2018-as évét, és milyen célokat tűztetek ki 2019-re?

 

Zentai Márk (énekes): Nagyon izgalmas volt a tavalyi évünk, sok fontos újítást megléphettünk, így szinte minden területen szintet léphettünk. Szakmailag is fejlődtünk, szerintem kiforrottabb lett a zenénk és az élő műsorunk, viszont még fontosabb talán, hogy emberileg is jobban össze vagyunk kovácsolódva, mint valaha! Az is óriási dolog nekünk, hogy elkezdhettünk dolgozni Jim Macrae-vel, egy fiatal angol hangmérnökkel, aki segített megvalósítani azt az új hangzást, amit megálmodtunk. Ezen kívül elkészült a Mörk első komolyabb videóklipje a Doubt című dalunkra, ami pedig Pajor Kristóf rendezőnek köszönhető.

 

WLB: Kevés hazai zenekar játszik annyit külföldön, mint ti: showcase fesztiválok Európában és Amerikában, regionális turnék sorozata – mik a tapasztalataitok, másképp fogadnak, másképp reagálnak a zenétekre ezeken a helyeken, mint itthon?

 

ZM: Mielőtt elkezdenék általánosítani, azzal kezdeném, hogy minden egyes koncert és minden közönség teljesen más, és nem első sorban a helyszín, hanem sok-sok más tényező miatt. Mi aznap a line-up, hogy szól a hangrendszer, milyen a szervezés, milyen volt a koncertet megelőző promóció, és legfőképpen: mi négyen hogyan érezzük magunkat. Erre újra és újra rá kell jönni, mert lehet, hogy ötven lelkes és érdeklődő hallgató jobban feltölt, mint kétezer passzív fogyasztó, aki nem tud mit kezdeni a zenénkkel.

Az európai klubkultúrát én elég egységesnek érzem, nincs óriási különbség egy lengyel, német, román vagy magyar klubkoncert között, sőt, én talán itthon szeretek a legjobban klubozni. Amiben nagy a különbség, az a fesztivál- és leginkább a jazz-fesztivál kultúra. Németországban abban a szerencsében volt részünk, hogy ott az emberek érdeklődve, nyitottan, aktívan hallgatják a számukra akár teljesen ismeretlen zenekarokat, és ha tetszik nekik a zene meg az, ami a színpadon történik, akkor egyből le is reagálják. A New York-i utunkból pedig leginkább azt tanultuk, hogy az ottani zenei vérkeringés és klubkultúra nagyon nyitott a végletekre, az emberek is baromi nyitottak, kedvesek, kommunikatívak, és a szakmabeliek borzasztóan profik ott abban, amit csinálnak – legyen szó a koncerttermek üzemeltetéséről, technikai kérdésekről, vagy bármi másról. Nagyon inspiráló, sőt olykor komolyan megható volt megélni ezt a szintű érzelmi nyitottságot és szakmai színvonalat.

 

WLB: Egy interjúban azt nyilatkoztátok, hogy ha itt maradnátok Magyarországon, akkor a Mörk hosszú távon nem tudna fennmaradni abban a formában, ahogy szeretnétek, csak kompromisszumokkal. Kifejtenéd ezt?

 

ZM: Ez nem egy vagy-vagy kérdés, itthon van és lesz is a bázisunk, nem is szeretnénk ezen változtatni. Viszont nagyon pici országban élünk, ahol azoknak a száma, akik nyitottak a miénkhez hasonlóan komplex zenére, viszonylag alacsony. Innentől kezdve ha nem építenénk fel például Németországban egy megbízható közönséget, hanem cserébe kizárólag Magyarországra korlátoznánk magunkat, belátható időn belül muszáj lenne jobban megfelelni az itthoni fősodrású zenei világ elvárásainak, hogy meg tudjunk élni, ezt pedig nem szeretnénk. Nem is csak a magyar nyelvű dalokról van szó, mert én is és talán az egész zenekar is nyitott erre, hanem zeneiségben inkább egyre merészebb, bátrabb, progresszívabb dolgokat szeretnénk kipróbálni, és technikailag is mindig keressük a kihívásokat. Mi egy kísérletező, folyamatos fejlődésre vágyó csapat vagyunk, szinte minden ennek van alárendelve.

WLB: Léptetek már fel a BME Műfal mászótermében, adtatok lakáskoncerteket, így adja magát a kérdés, hogy hol és milyen körülmények között lenne a Mörk álomkoncertje?

 

ZM: Most történt meg nemrég. Régi álmunk vált valóra múlt héten, amikor többéves tervezgetés után végre játszhattunk a Szabó Ervin Könyvtár szivartermében, ahol körülbelül 2009 óta, tehát a főiskolai tanulmányaim elkezdése óta szerettem volna zenélni. Van még azért néhány extrém ötletünk: ruhatárban, temetőben, templomban, öregek otthonában, húsfeldolgozó üzemben, atomerőműben, vonaton, tengeralattjárón, barlangban és Indiában szeretnénk még zenélni. Egyébként a legkülönbözőbb körülmények között is jól érezzük magunkat. Egy baráti szobakoncert más miatt baromi élvezetes, mint egy pesti, vidéki vagy külföldi klubbuli, vagy mondjuk egy nagyszínpados koncert egy német jazz-fesztiválon. Mind óriási élmény tud lenni, ha stimmel a technika, jó a hangulat, és van egy kis szerencsénk!

 

WLB: Hogyan és mikor merült fel először a The Death And Resurrection Of Mörk ötlete? Mennyire éreztétek úgy a zenekaron belül, hogy szükségetek van egyfajta újjászületésre?

 

ZM: Az első lemezünk teljesen vegyes volt, ezért is adtuk neki a You Are Free To Choose címet. Amikor már nagyjából megvolt a második nagylemez anyaga, leültünk négyen és megvitattuk, ki hogyan képzelni el ennek a megint csak nagyon diverz lemeznek a dramaturgiáját. Talán Dani ötlete volt a dalok hangulat szerinti kettészedése, amitől eleinte ódzkodtam, de a többieknek nagyon tetszett. Egy kis idővel jobban kidolgoztuk a koncepciót sorrenddel, vizuális ötletekkel és marketing szempontokkal is, és egyértelművé vált, hogy ez így nagyon izgalmas. A végeredménnyel nagyon boldogok vagyunk.

WLB: Meséljetek a dalírás folyamatáról! Másképpen írtatok dalokat a két lemezre?

 

ZM: A The Death of Mörk-ön kivételesen összegyűltek a dalok, amiket valamelyikünk egyedül írt. A The Resurrection Of Mörk azért is kapta a nevét, mert a lemez ezen felén sok olyan dolog történik, ami igazán Mörkös, beleszámítva a közös, szabad improvizációból született dalokat is. Ez a két főcsapás van. Ugyanakkor mindent dalt együtt hangszerelünk és fejtünk meg, veszünk fel és keverünk meg a stúdióban.

 

WLB: Mire érdemes számítani a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett A38-as lemezbemutatón?

 

ZM: Érzékeny melankóliára és teljes megőrülésre. Eljátsszuk majd az egész új lemezt, ami önmagában is nagy vállalás, és lesz egy-két meglepetés is. A helyszínen már kapható lesz az új bakelit is, ami nemcsak dupla LP, hanem reményeink szerint gyönyörű lesz. Maguk a korongok is különleges színezésűek, sokat dolgoztunk a grafikán, nagyon várjuk már a szállítmányt (nevet).

Több interjúban is hangsúlyoztátok, hogy szerintetek a zenehallgatás legalább ugyanolyan fontos, mint a zenélés. Mire vagytok jelenleg a legjobban rákattanva?

 

Zentai Márk: Nick Hakim, Jordan Rakei, Anderson .Paak, Kaytranada.

 

Szabó Dániel Ferenc (dobos): RnR=Now, Ghostnote, Aaron Parks, Yussef Kamaal.

 

Szeifert Bálint Jason (basszusgitáros): Max Ox.

 

Novai Gábor (billentyűs) Sok világzene, Afrobeat és trad blues, Herbie Hancock.

 

WLB: Tervek, álmok, rémálmok?

 

ZM: Most leginkább a vasárnapi lemezbemutatóra koncentrálunk, e körül forog minden. Májusban visszatérünk Németországba, nyáron sok fesztiválon lehet majd velünk találkozni, június 18-án pedig a Müpában játszunk egy nagyon különleges, szinte életmű-koncertet vendégművészekkel és látvánnyal The Life of Mörk címen. Tervünk, álmunk meg annyi van, hogy inkább bele se kezdek. A vizualizációs meditációinknak legfőbb tárgya pedig az, hogy minél több emberrel találkozzunk a koncertjeinken.

 

Mörk - The Death and Resurrection of Mörk lemezbemutató
  • 1500 - 2000 Ft
  • 2019.04.21. 20:00 - 2019.04.21.
  • A38
  • 1117 Budapest, Petőfi híd budai hídfő