Élmény

Csipkerózsika háborítatlan álma – a Budai Arborétum késő modern épülete is látogatható lesz a Budapest100-on

Fotó : Major Kata / WLB
Bauhaus, Budapest100, Budai arborétum

A 100 éve alapított németországi Bauhaus iskola kapcsán a főváros korai modern építészete lesz a májusi Budapest100 hétvégéjének sztárja. A különleges történelmi időpontban – már a második világháború után, de még a szocreál építészet előretörése előtt – tervezett egykori Agrártudományi Egyetem az idei Budapest100 egyik legifjabb versenyzője. Az épület kissé vadregényes, ahogy a sok növény benőtte, és itt-ott bizony omladozik is, mégis, a Lauber László és Szendrői Jenő tervezte tömb jól illeszkedik a Budai Arborétum miliőjébe. Azt a képet idézi, ahogy Csipkerózsika szunnyad a növényekkel beszőtt toronyban. Ki ne szeretne itt sétálni egy kellemes májusi hétvégén, a Budapest100 alatt?

Az itt álló egyetemi kar elődjét, az első oktatási intézményt, egy kertészképző iskolát Entz Ferenc, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédorvosa hozta létre a Bach-korszak idején, akkor még a gellért-hegyi szőlőtermesztésre alapozva.

Fotó: Major Kata / WLB

A filoxérajárvány során a szőlő ugyan kipusztult, de a kertészképzés itt maradt, más területekkel kiegészülve: többek között a következő generáció kertészeit, tájépítészeit, szőlész-borászait, sörfőzőmestereit képzik itt.

Fotó: Major Kata / WLB

A második világháború után a campus több lépcsőben is bővült, ezek közül az első, Ménesi út 44–48. alatti késő modern épületet Lauber László és Szendrői Jenő tervezte.

Fotó: Major Kata / WLB

A korán elhunyt Lauber László nevét a nagyközönség kevéssé ismeri, pedig a két világháború közötti időszak egyik legmodernebb építésze volt. Nevéhez kötődik az 1930-ban tervezett, de azóta már drasztikusan átalakított Excelsior Autószerviz, mely nagy áthi­dalásaival, acél szalagablakával, de főként merész színeivel és világító reklámoszlopával a kortárs nyugati építészet ismeretéről, a né­met „Lichtarchitektur” (fényépítészet) hatá­sáról tanúskodik, írja Ferkai András.

 

Nyiri Istvánnal vitt közös irodát, kettejük neve fogalom volt a világháború előtti években, rengeteg budapesti villát és bérházat terveztek együtt. Legismertebb közös munkájuk, a Kékgolyó utca 10. alatti bérház ismerős lehet többeknek a kerek tetőablakával, amiből a várra látni. Ez volt az első tetőkertes beépítés Budapesten, és a ház lakója volt Jávor Pál is. Nyiri József csodás alkotását pedig naponta láthatjuk a belvárosban, hiszen ő tervezte az Erzsébet téri buszpályaudvart.

Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

A második világháború után a megváltozó politikai légkör miatt be kellett lépnie az akkor alakuló MATI-ba (Magyar Állami Tervező Iroda), ahol Szendrői Jenő Középülettervezési csoportjának a tagja lett, innen kerültek át együtt egy évvel később az Ipari Épülettervezőhöz.

Fotó: Major Kata / WLB

Egyik első közös munkájuk a Ménesi út 44–48. alatti Agrártudományi Egyetem új tömbjének megtervezése volt (Az épület ma a Szent István Egyetem részét képezi.) A Gellért-hegy oldalában elterülő campus természeti adottságait kihasználva egy lépcsőzetes elrendezéssel oldották meg a szintkülönbség áthidalását.

Fotó: Major Kata / WLB

A tanszéki laboratóriumoknak és irodáknak, kisebb szeminárium termeknek és egy nagy előadóteremnek, valamint a „zsibongónak” helyet adó épület előregyártott vasbeton vázas rendszerrel készült el, paneles homlokzati vázkitöltéssel és flexibilis válaszfalakkal. A homlokzat mosottkavics berakású felülete jól illeszkedik az épületet körülölelő természeti környezetbe. A kívülről karakteres tömb legszebb része a zárt tömegével éles ellentétet alkotó, félköríves üvegfalú zsibongó, de érdekes a kert felőli, lábakra állított homlokzata is.

Fotó: Major Kata / WLB

A belső terek meglepő módon szintén őrzik eredeti karakterüket, a tömörfa ajtók, az üveglamellák vagy az íves fa lépcsőkorlát, ha megkopottan is, de minőségi munkáról árulkodnak, ahogy a közlekedőterek burkolata is, a jellegzetes korabeli fekete-fehér színű műkő járólappal.

Fotó: Major Kata / WLB

Sok helyen megmaradt az eredeti berendezés, a folyosókon is az üvegezett szekrényekkel és virtines tárolókkal, bemutatókkal. A belső télikert és a szignó alapján 1959-ben készült mozaik is jól illeszkedik – nemcsak az épülethez, de – a hely szellemiségéhez is.

Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

Az épületet az új, szocialista építészet elvárásai szempontjából Major Máté, a korszak építészeti „pápája” is elemzi az Építészet – Építés 1949- évi 3. számában.

Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

Az ő leírásából derül ki, hogy az épületben helyet kapott az alagsorban egy-egy teljes minimál lakás, a portás és a fűtő részére, valamint a műszaki tanszék hét, és a talajtani tanszék kilenc helyisége és végül — az összekötő szárnyban a nagy előadóterem alatt az öltözők és az ifjúság szabadon formált, csupasz helyisége – a már emlegetett zsibongó.

Budai arborétumFotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

Ezzel volt a legkevésbé megelégedve, valószínűleg azért is, mert ez az eleme az épületnek az, ami formájában felidézi a klasszik „bauhausos” formákat és íveket, amelyekből annyi lesz az idei Budapest100-on.

Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

Az épület szerencsés módon átvészelte a huszadik század második felét nagyobb átépítések és silány toldozások nélkül, így ha kissé kopottan is, de eredeti állapotában láthatjuk a modern magyar építészet országosan is kiemelkedő alkotását.

Budapest100 bemutatja: a Bauhaus nyomában