Budapest

Merre jártunk, miket láttunk? – a szerkesztőség legfontosabb és legkedvesebb anyagai 2018-ban

Fotó : Csudai Sándor / WLB

Gyakran mondják nekünk, milyen szuper munkánk van, és ezzel egyet is kell értsünk: számos helyen megfordulunk év közben Budapesten. Szubjektív összeállításunkban elmeséljük nektek, milyen helyek, témák és emberek tették ránk a legnagyobb benyomást, melyik kávézóban, étteremben éreztük magunkat a legjobban, és mire vagyunk a legbüszkébbek 2018-ból.

A szerkesztőség legmeghatározóbb projektjei

 

2018 az év, amikor videófronton magasabb fokozatba kapcsoltunk. Felfutó negyedekről szóló sorozatunkban bemutattuk, hogyan válik egyre népszerűbbé a Bartók Béla út, a Népsziget, mi minden történik a Rákóczi téren. Az Én Budapestem epizódjaiban hosszas és tartalmas beszélgetésbe merültünk Vámos Miklóssal, Vitézy Dáviddal és a Budapest Bike Maffia alapítójával, Havasi Zoltánnal, valamint a két ünnep között debütál a Reisz Gáborral készített videónk. Izgalmas együttműködésbe kezdtünk a MOME Animáció BA szakos hallgatóival, akik Budapest urbánus legendáiról, többek közt a Gerbeaud Cukrászda idős hölgyeiről és fiatal fiúvendégeiről, az Alagútba eső idején a Lánchidat betoló hídmesterről készítettek szellemes és vicces animációkat.

 

Még 2017-ben indítottuk el, de ebben az évben is kitartóan térképeztük fel a város kerületeit, méghozzá továbbra is számozási sorrendben. Bebarangoltuk a III. kerület macskaköves utcáit, lankáit és ikonikus lakótelepjeit, és kiruccantunk a IV. kerületbe feltárni Újpest múltját és jelenét. És nem utolsósorban megjelent tavaszi-nyári és a téli szezonra hangolt, nyomtatott útikönyvünk, amire rendkívül büszkék vagyunk.

Fotó: Mudra László / We Love Budapest

 

 

A szerkesztőség legolvasottabb anyagai

 

Nagyon hálásak vagyunk nektek, olvasóinknak, hogy időt és energiát szántok cikkeinkre. Idén a legtöbbet kattintott anyagunk a világ szeme elől elrejtett kerthelyiségekről szóló összeállítás lett, amelyet szorosan követ a legjobb reggelizőket összegyűjtő anyag és a főváros legfontosabb változásait áttekintő összeállítás. Idén is népszerűek voltak a szezonális bakancslisták, különösen a nyári, de nagy volt az érdeklődés az állandó ingyenes budapesti programokra és a nagy kakaóscsiga-tesztre is. Különösen szerettétek a Budapest legszebb kapuiról, legszebb kupoláiról és a legszebb mozaikjairól szóló fotógalériákat, valamint az őszi extrém alacsony vízállást megörökítő képeket is. Rajongtatok a Frida Kahlóról és a Lipótmezőn alkotó egykori ápoltak művészetéről készült anyagokért, és nagyon örültünk, hogy olyan társadalmilag fontos témák is megmozgattak titeket, mint a prostituáltak és a hajléktalan emberek.

 

Bartha Dorka újságíró kedvencei

 

Legkedvesebb helyszín: Egészen elképesztő volt a régi nyaralótelepen sétálgatni a századfordulós villák között Mátyásföldön, a szecessziós séta keretében, ahol a teljes 20. századi történelmet átélhettük pár saroknyira egymástól.

 

Legelemibb élmény: Feledhetetlen élmény volt éjfélkor, üzemzárás után leereszkedni a metró elzárt területeire, bepillantani a színfalak mögé, majd gyalog hajnalban átsétálni a Rákosi bunkeren és a piros metró vágányain a Kossuth térre. Hasonlóan jó kaland volt egy nyári reggel felkelni ötkor, és kitekerni a Palatinusra, ahol a hullámmedencében szörfleckéket vehettem.

Fotó: Mudra László / WLB

 

Leginspirálóbb beszélgetés: Az év egyik legizgalmasabb beszélgetése volt a különleges helyszínen, a teljesen elhagyatott Északi Járműjavító Dízelcsarnokában az interjú Vitézy Dáviddal, aki hihetetlenül komplex módon látja Budapestet, a problémáit és jövőjét. Nagyon érdekes volt szembesülni több százezer magyar család mindennapi problémájával az Egyszülős Központban, és látni, hogy akikről sokszor csak mint statisztikai adatokról beszélnek különböző platformokon, azoknak hogyan lehet segíteni a mindennapokban.

 

Legnagyobb projekt: A Velencei Biennálén eltöltött négy nap hihetetlenül intenzív volt, és szakmailag a leginspirálóbb kalandja az évnek, amiből rengeteget is tanultam. De az éppen változó Rákóczi téren forgatott videónkra is nagyon büszke vagyok, sikerült egy igazán különleges pillanatban megragadni a teret és az itt megforduló emberek elegyét.

 

Jász Annamari újságíró kedvencei

 

Legkedvesebb helyszín: nem is sejtettem volna, hogy Budapesthez közel is találni olyan csodálatos levendulamezőt, mind a pilisborosjenői. Imádtam kiszakadni a városból a Kaán Károly kilátóhoz és a Nagy Kopasz hegyhez, és számomra az év legnagyobb meglepetése Seress Rezső egykori törzshelye, az újranyitott Kispipa lett.

 

Legelemibb élmény: Eléggé kiléptem a komfortzónámból a Budapest Shooting földalatti lőterén, ahol életemben először éles lőfegyvert használtam – mostantól nem tudok úgy végignézni egy lövöldözős filmet, mint korábban. A Konkáv Közösségi tér drogprevenciós kiállítása ugyan kicsike, de Varga Dániel addiktológussal elmélyülni a témában igazán tanulságos volt – ez egy hely, ahol a gyereknek nyugodtan lehet mobilozni. A rákospalotai Csodavár fejlesztőközpontban hosszan beszélgettünk a Rejtett Kincsek Down Egyesület stábjával a fejlesztés lehetőségeiről, ami alapjaiban változtatta meg hozzáállásomat a témához.

Fotó: Polyák Attila / WLB

 

Leginspirálóbb beszélgetés: A Varga Kata Eszter parakajakossal készült interjú rádöbbentett, mennyire kivételezett helyzetben is vagyok ép és egészséges emberként. Nagyon jó volt megismerni a város csomópontjaira extatikus hangulatot varázsoló, életművész utcazenész srácokat, az Underground Folk Orchestra tagjait, Dmitryt és Ákost, és Vámos Miklóssal sétálni a Római-parton is igazi intellektuális feltöltődés volt.

 

Legnagyobb projekt: az írott sajtóhoz képest egészen másfajta szkilleket követelt meg tőlem a Népsziget felfutásáról és a Budapest Bike Maffia alapítójáról készített kisfilm, rengeteget tanultam belőlük. Sokat dolgoztam a Gellért-hegyi boszorkányokról szóló cikken is, ami igazi időutazás volt. De az év legnagyobb, leghosszasabban kísért és kutatott anyaga a Fedél nélkül szerkesztőségéről készült nagyriport lett.

 

 

Pákozdi Nóri újságíró kedvencei

 

Legkedvesebb helyszín: Baraka étterem két menüjétől is elállt a szavam, ahogy Széll Tamásék Standja is új dimenziókat mutatott. A Tamában ebédeltünk egy fantasztikusat, remélem, ez a hely hamarosan még jobban előtérbe kerül. A Leilas új ízeket hozott a városba, ez a libanoni vonal még nem megszokott itthon, és eléggé betalált. A Paletta még mindig kedvenc, hihetetlenül ízgazdagon főznek. A Minus11 és a Fazekas fagyizó is lenyűgözött, fagylaltot ilyen magas szinten készíteni szinte már művészet!

 

Legelemibb élmény: Monori úti Chinatown botrányosan jó élmény volt. Itt egy teljesen új világba érkezel, amiben mintha nem a mi szabályaink lennének érvényesek. A háttérben a kőbányai panelek magasodnak, te meg műanyag széken ülsz, megy egy focimeccs, kínaiul beszélnek körülötted, csirkelábat szopogatsz, malacfület ropogtatsz, és a melletted lévő asztalhoz egy üveg Y-pohárban kihoznak egy idős kínai úrnak egy Manhattan koktélt.

Fotó: Hartyányi Norbert / WLB

Leginspirálóbb beszélgetés: Reisz Gáborral legújabb filmje, a Rossz versek kapcsán beszélgettünk felnőttéválásról, hivatásról, honvágyról. Bezerics Danival beszélgetni elhivatottságáról, új életformájáról, társadalmi felelősségvállalásról is fontos idei pillanatok voltak.

 

Legnagyobb projekt: A nagy kakaóscsiga-körképet írni egyrészt nosztalgikus volt, másrészt egy-két tekercs már annyira finom volt, hogy legszívesebben késsel és villával ettem volna, damaszt szalvétával letörölve a csokit a szám széléről. A nagy reggelizős összeállításnál pedig izgalmas volt azt látni, hogy micsoda felhajtás van a nap első étkezése körül, és hogy néhol vacsoraszintre emelik a reggelit. Szerettem a múlt teraszairól és kerthelyiségeiről írni, mert néha jöhet bármilyen bár, Michelin-csillagos kakaóscsiga, egy archív fotónézegetős és kutatós munkától mindig boldog vagyok.

 

Kollár Bálint újságíró kedvencei

 

Legkedvesebb helyszín: Budapesten mindig van hely még egy jó lemezboltnak, főleg, ha ilyen szuper együttállás-egymásratalálás révén nyit meg, mint a Bodry. Az is ritka, hogy egy helyre tesztelés után egyáltalán visszatérjek (mármint szándékosan), de a BÉLA végül abszolút ilyen lett, és soha sem bántam meg, pedig egy hozzám hasonló„morózus vénembertől” ez igazán nagy szó. Illetve a legkedvesebb helyek között van még a Polyhistor, számtalan emlékezetes éjszakát töltöttem ott, szerencsére olyanokat is, amikre emlékszem is. Sajnálom, hogy idén bezártak, mert unikális hangulata volt és nagyon jó csapat vitte. Plusz, a Matrjoska Krosha hosszú ideje az első olyan vegetáriánus/vegán hely volt, amitől tényleg elállt a szavam, ha a pelmenyi adagja nagyobb lenne, tényleg nem tudnék belekötni semmibe.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Legelemibb élmény: Az Öngyilkosság-Magyarország 1956-1986 talán az év legnehezebben befogadható, ugyanakkor legfontosabb kiállítása volt. Nemcsak azért, mert kevés kiállítás mutatta be húsbavágóbban a II. világháború utáni évtizedek Magyarországát, hanem mert felhívja a figyelmünket egy olyan jelenségre, amiről még mindig nem beszélünk eleget. Emellett nagyon meghatározóak voltak a filmélményeim, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂, a Napszállta.

 

Legnagyobb projekt: A legnagyobb/legösszetettebb projekt egyértelműen a két sörös összeállításom volt (ez és ez), már csak a két (vagy ha a kapcsolódó interjút is idevesszük, három) cikk volumene miatt is. Elképesztően lelkes, elhivatott és nyitott embereket ismerhettem meg az anyagokon dolgozva (is), és kívánom minden újságírónak, hogy olyanfajta revelációkkal üsse le az utolsó entert, mint én.

 

Leginspirálóbb beszélgetés: Az Omoh-interjúval kapcsolatban ugyanazt tudnám elmondani, mint a sörös cikkek kapcsán. Jó bemutatni olyan embereket, kezdeményezéseket, amelyek mögé teljes mellszélességgel be lehet állni, arról nem is szólva, hogy Jackie House szettje az év legtűzemojibb partija volt. Az emlékezetes beszélgetőpartnerek között van még a VaLyo-s Tömör Miklós és az UH Fesztiválos Puskár Krisztián és Nun András.

 

 

Urbán Cintia újságíró-szerkesztő kedvencei

 

Legkedvesebb hely: Idei kedvenc helyemnek a Budakeszin lévő Szívügyem Kispékségét mondanám, nemcsak azért, mert kovászos kenyereket (és egyéb veszélyesen finom pékárut) sütnek, hanem azért is, mert két amatőr péklány, egyben családanya bátor vállalkozása. Azért nem mehetek el szó nélkül a Hotel President tetőteraszán landolt mini winter wonderland mellett sem, mert Budapestet még mindig nagyon menő több emelet magasból, egy forró csoki mellől bámulni.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Legelemibb élmény Számomra az év egyik legmeghatározóbb eseménye a Garden Wonder volt, Hanna és egy maroknyi önkéntes szerelemprojektje. Csodálatos, ahogy a titkos helyszíneken zajló zenei esemény összehoz feltörekvő (sokszor külföldi) zenészeket és egy nyitott, zene iránt érdeklődő közönséget.

 

Leginspirálóbb beszélgetés: Ebben az évben volt egy nagyon klassz és tartalmas beszélgetésem Petruska Andrással, a Horánszky utca Lumenjében. A zenéjét már régóta hallgatom, mindig egy más, békésebb, vidámabb dimenzióba helyez, és örültem, hogy személyesen is hasonló hatással volt rám.

 

Legösszetettebb projekt: A legösszetettebb projektem idén az volt, amikor a nyugdíjas generációnak gyűjtöttem budapesti programtippeket. Általában amikor cikket írok, elsősorban a saját generációmhoz szólok, és jó (egyben kihívás) volt most egy kicsit változtatni a nézőpontomon. Bízom benne, hogy hasznosnak találták a címzettek.

 

 

Berende Petra újságíró kedvencei (angol nyelvű szerkesztőség)

 

Legelemibb élmény: A Recirquel Müpában előadott My Land produkciója egyszerűen felejthetetlen. A cirkuszművészetet, ezen belül az újcirkusz műfaját egy egészen magas szintre emeli a projekt, és ez szó szerint is értelmezhető. Nagyon szerettem a Bacon, Freud and the School of London kiállításról is írni, és külön érdekes volt hallani műtárgyelemzéseket Elena Crippa kurátortól, aki egyenesen a Tate Britain-től érkezett, hogy megnyissa a Magyar Nemzeti Galéria jelenleg futó tárlatát.

 

Leginspirálóbb beszélgetés: Interjú a Citygraph alapítójával és művészével, Magyar Bélával, aki sok megpróbáltatás után ma már azzal foglalkozik, ami a szívéhez legközelebb áll, és ebben teljesen ki tudott teljesedni.

Fotó: WLB

Legösszetettebb projekt: Több szakember tartott előadást a kínai turizmusban rejlő hatalmas potenciálról, és hogy hol tart ma ennek az óriási küldőpiacnak a kiszolgálása, ha Európát, azon belül pedig Magyarországot nézzük, és erről cikket írni alapos munka volt.

 

Fári Kata újságíró kedvencei (angol nyelvű szerkesztőség)

 

Leginspirálóbb beszélgetésBesenyei Péterrel beszélgetni a Hilton Budapest elnöki lakosztályában csodálatos élmény volt. Amikor elmagyarázta, milyen volt elsőként átrepülni a Lánchíd alatt – fejjel lefelé is – szinte úgy éreztem, hogy ott voltam. Bárcsak ott lettem volna! Illetve a Bogdán Ádámmal, a skót Hibernian FC kapusával és Iain Lindsay brit nagykövettel készült páros interjút is ide sorolnám.

 

Fotó: WLB

 

Legkedvesebb hely: Nagy kedvencem lett a Deák téren újranyitó Cserpes, mindig is imádtam, de nagyon tetszik az új dizájn. A Gül baba türbéje is nagyon klassz lett, mindig jó oda elvonulni, és továbbra is hatalmas kedvencem a BB’Z Bar and Grill, ahol rengetegszer megfordulok.

 

Legelemibb élmény: Nagyon izgalmas volt Jamie Oliverrel találkozni és teleenni magam tésztával, ami mindenképp az egyik legkedvencebb elfoglaltságom. Szuper volt úgy látni a Frida Kahlo kiállítást a nyitó napon, hogy rajta kívül szinte nem volt látogató, ami később ugyebár kvázi lehetetlen volt. Nagyon belemerültem az élettörténetébe, rengeteget olvastam róla, majd írtam egy nagyon átfogó cikket. Hihetetlenül inspiráló. Nagyon élveztem a szerkesztőséggel száguldani a redjetes csapatépítőn, és tetszett az öngyilkos és a World Press Photo kiállítás is. Az előbbin teljesen egyedül voltam, felkavaró élmény volt.

 

Legnagyobb projekt: Az egyik legösszetettebb anyagom idén az volt, mikor a Holokauszt Emléknapra szedtem össze helyszíneket, amelyeket érdemes megnézni Budapesten, és közben együttműködtem a Holokauszt és a Családom Facebook csoporttal, hogy néhány történettel érdekesebbé tegyem az anyagot. Illetve a Burns Night kapcsán Iain Lindsay brit nagykövettel készült interjúmban, és persze a nyomtatott útikönyveinkben is benne van szívem-lelkem.