Élmény

Szilveszteri hazugságok – megnéztük Goda Krisztina BÚÉK-ját

Fotó : InterCom

Goda Krisztina (Csak szex és más semmi) legújabb filmjére erős fenntartásokkal ültünk be; nem értettük, mi értelme remake-elni a két évvel ezelőtti Teljesen idegeneket. Főleg úgy, hogy az előzetesek alapján a BÚÉK szinte egy az egyben követi azt: itt is egy baráti társaság megfogadja, hogy mindenki kiteszi a mobilját az asztalra, és bármilyen üzenet vagy hívás jön, azt felolvassa/kihangosítja – csak teszi ezt épp szilveszter este. A rendező viszont szerencsére megmaradt az ízléses humor innenső oldalán, és a dráma is átélhető. Ilyennek kell lennie egy tisztességes közönségfilmnek.

Paolo Genovese 2016-os játékfilmje, a Teljesen idegenek olyan kérdésekre kereste a választ, mint például hogy mit titkolhatnak egymás elől a gyerekkori jóbarátok, milyen titkokat rejtegetnek az okostelefonjaink és hogyan változtatták meg a mindennapi életünket? A rendező jó érzékkel nyúlt egy olyan, mindenkit érintő és foglalkoztató témához, amiről akkoriban még kevesebb mozi készült, és a Fekete tükör-féle disztópikus sci-fi helyett a dramedy műfajába csomagolta. Sikerei – és a kultúrától/vallástól függetlenül átélhető alapötlete – miatt pedig szinte minden ország lecsapott a feldolgozás jogára; itthon például Goda Krisztina és Divinyi Réka (Csak szex és más semmi) – a kérdés csak az volt, hogy lesz-e létjogosultsága az “újrázásnak”.

Röviden: igen. Az alkotópáros ugyan az eredeti mozi pesszimista végkifejletét egy fokkal optimistábbra (vagy ha úgy tetszik, giccsesebbre) cserélte, a holdfogyatkozást pedig szilveszter napjára, valamint az alapszituációból adódó helyzeti poénok is egy fokkal hangsúlyosabbak, minden más viszont változatlan maradt. Tehát minden humoros pillanatra jut egy drámai is, Goda és Divinyi pedig szintén nem félnek attól, hogy ha nem is húsbavágó, de azért fontos kérdéseket tegyenek fel egymáshoz és a technológiához való viszonyunkról. Emiatt pedig még azon is könnyű túljutni, hogy az utóbbi évek magyar közönségfilmjeihez hasonlóan itt sem sikerült megúszni a homofób vagy ízléstelen “viccelődés” csapdáját.

 

A BÚÉK legnagyobb erőssége egyértelműen a színészgárda: Törőcsik Franciska, Szávai Viktória, Lengyel Tamás, Elek Ferenc, Mészáros Béla, Bata Éva és Hevér Gábor tökéletes összhangban működik együtt. Szerencsére az általuk játszott karakterek is pont elég komplexek ahhoz, hogy el tudjanak merülni bennük, az egymáshoz való viszonyukból adódó hol szórakoztató, hol drámai helyzetek pedig – a megalapozottság miatt – jól működnek. Főleg a női szereplők lettek elmélyítve a Teljesen idegen-es változatukhoz képest, sőt, az abban látott rúzsozós jelenetnek most láthatjuk az “előzményét is”. 

Érhetné ugyan kritika a filmet, amiért – az egyik csúcspontot jelentő Himnusz-jelenetet leszámítva – nem igazán szól a magyar rögvalóságról, vagy hogy pillanataiban még mindig a hazai vígjátékok rosszabb időszakát idézi, de igazából a mérleg két serpenyőjét nézve ez nyomja a kevesebbet. Mert Goda Krisztina Krisztina és Divinyi Réka megtartott mindent, amiért a Teljesen idegenek akkora siker lehetett, és egy-két téren még tovább is gondolta azokat. A BÚÉK egy intelligensen megírt, jól működő humorral és drámával operáló, több mint korrekt közönségfilm – olyan, amiből nem csak az év végén kéne több.