Budapest

„Mit nem lehet szeretni Budapestben?!” – interjú Bogdán Ádámmal, a Liverpool kapusával és Iain Lindsay budapesti brit nagykövettel

Fotó : Csudai Sándor / WLB

Bogdán Ádámmal, a skót Hibernian FC kapusával és Iain Lindsay brit nagykövettel a fociról, az Edinburgh és Budapest közötti szoros barátságról és a közelgő jótékonysági akciójukról beszélgettünk a Nagykövet úr rezidenciáján.

Nevetés és viccelődés szűrődik át a falakon, amikor belépünk a budapesti brit nagykövet, Iain Lindsay budai rezidenciájába. A Nagykövet urat – aki stílusosan skót szoknyát – azaz kiltet – és nemzeti mezt öltött – és Bogdán Ádámot összeköti a két város és a foci szeretete, és egy jótékony cél. A lenyűgöző Oak Roomban foglaltunk helyet, azon a kanapén, ahol egykor maga II. Erzsébet királynő is ült, és kiderítettük, hogyan juthatunk hozzá nagy kedvencek által aláírt foci mezekhez.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

We Love Budapest: Ádám, magyar kapusként a karriered nagy részét az Egyesült Királyságban töltötted, majd a Liverpoolhoz igazoltál, ami nem kis dolog. Mit kell még tudnunk rólad?

 

Bogdán Ádám: 2007-ben a Boltonhoz igazoltam. Beletelt pár évbe, míg elkezdtem játszani, de végül sikerült, és egy álmom vált valóra, amikor a Premier League-ben védtem. Sajnos abban a szezonban kiestünk, de még három évet ott töltöttem, mielőtt a Liverpoolhoz szerződtem. Eleinte ez nem volt annyira sikeres, mint amennyire szerettem volna, de így is védtem nekik vagy hat meccsen, majd átmentem kölcsönbe a Wigan Athletic-hez. Ott sajnos elég súlyosan megsérült a térdem, így csak most nyáron kezdhettem újra játszani, amikor is átszerződtem a Hibs-hez kölcsönbe. Ennyit rólam röviden (mosolyog).

 

WLB: És eddig hogy megy?

 

B.Á.: Eddig nagyon jól. A feleségemmel imádjuk Edinburgh-t és a klubot is szeretem, de most azért vagyok a leghálásabb, hogy újra a pályán lehetek. Hatalmas érzés, amikor a Celtic ellen játszunk és egyszerre szurkol 50.000 ember. Majdnem két év szünet után hihetetlen jó újra játszani.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: Edinbugh-ban hol laksz?

 

B. Á.: A Meadows-nál. (Áh, fantasztikus – jegyzi meg a Nagykövet úr) Szerencsés vagyok, mert minden reggel, mikor kimegyek a konyhába, látom az egész Meadows-t és az embereket, akik mennek a munkába. Csodálatos. Szerintem egyfajta párhuzam húzható Budapest és Edinburgh között abban az értelemben, hogy a saját országukban semmi más nem fogható hozzájuk a szépségüket tekintve. Skóciában nincs más hely, ami olyan lenne mint Edinburgh, és ugyanígy Magyarországon sem ér fel semmi más Budapesttel.

 

Iain Lindsay: Ebben egyetértek veled, szerintem Budapest az egyik legszebb főváros Európában. Edinburgh-hoz hasonlóan, Budapestben is van egy csodálatos harmónia és egy olyan hangulat, ami egy történelmi városból fakad. Egy hatalmas folyó szeli ketté: ha Bécsben jársz, csodálkozol, hogy na de hol a Duna? Ott a mesebeli vár a hegyen, és persze a budai hegyek. Szerintem Európában csak Prága, Róma és Budapest büszkélkedhet ezzel a csodás kombinációval. Edinburgh is Európa legszebb városai közé tartozik, és nincs más hozzá fogható az Egyesült Királyságban.

 

B. Á.: Én azonnal beleszerettem a városba. Mióta az Egyesült Királyságban élek – tíz évet éltem Manchesterben – mindig valami Budapesthez hasonlót kerestem. De mióta Edinburgh-ba költöztem, egy kicsit azért kevésbé hiányzik Budapest.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: Tudna/tudnál mondani néhányat a kedvenc helyeitek közül Budapesten és Edinburgh-ban?

 

B. Á.: A Meadows – magától értetődő választás, de annyira gyönyörű. Van egy három éves kislányom, és sokat megyünk ide a játszótérre. Ha választanom kell viszont, akkor a kedvenc helyem egy jazz bár. A Párizs Éjjel című filmre emlékeztet, olyan, mintha visszamennél az időben. Minél többet felfedezek a városból, biztosan annál több kedvencem lesz majd, de egyelőre arra koncentrálok, hogy fitt maradjak, és annyit játszhassak, amennyit lehet. A kávézók és a múzeumok szuperek Edinburgh-ban. Például a Skót Nemzeti Múzeum, és ingyenes is. Rengeteg mindent lehet csinálni, nagyon sok szép hely van, de a Meadows… kicsit olyan, mint a Margitsziget de van rajta egy golfpálya. (Iain Lindsay hozzáteszi: Ez a világon a negyedik legrégebbi golfpálya.)

 

I. L.: Két hete Edinburgh-ban voltam, öt év után először, és teljesen lenyűgözött. Itt jártam iskolába, de csodálatos volt visszatérni, egy különleges út volt. Még ősszel is nagyon pezsgett, az utcák és terek tele voltak emberekkel. Azért mentem vissza, hogy egy kicsit otthon legyek, és el is mentem a Meadows-ra. Az egyetem környéke és az óváros csodálatos, és néhány bárba is beültem. A Cockburn Street varázslatos, S alakban kanyarog a hegyen. Van ott néhány bár és hihetetlen a hangulat. Ott néztem a Skócia-Wales rögbimeccset is. De a kedvenc helyem Edinburgh-ban egy fagyizó. Luca’s a neve, és ha ebben a városban járok, ha egy hely van, ahova mindig el kell mennem akkor ez az. Általában nem igazán jut eszünkbe Skóciáról a fagyi, de sok olasz telepedett itt le a 19. század végén Toszkánából, és delikátokat, kávézókat, fagyizókat nyitottak. Fantasztikus!

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: És mi a helyzet Budapesttel?

 

I. L.: Én 2004-ben jártam először Budapesten, és azonnal beleszerettem. Amikor láttam, hogy meghirdették ezt a pozíciót, rögtön jelentkeztem, és nagyon örültem, amikor megkaptam. Imádom Budapestet, Budát és Pestet egyaránt. Azt szokták mondani, dolgozz Pesten és aludj Budán, de én most Budán dolgozom is és alszom is. Mint korábban említettem, a folyó, a vár, a hegyek, a hangulat mind lenyűgöző. És az emberek melegsége. Nem sokszor hasonlítjuk a magyarokat a mediterrán népekhez, de szerintem ugyanolyan melegszívűek. Talán azért is, mert beszélek magyarul, de az emberek annyira kedvesek és barátságokat. Mint nagykövet, tisztában vagyok vele, hogy az emberek szokszor tisztelettudóbbak, amikor hozzám beszélnek de őszintén úgy gondolom, nagyon kedvesek. A feleségemmel szoktunk utazni a metrón, a villamoson, a buszon, hétvégén kimegyünk a helyi piacra, imádjuk a várost. A kedvenc helyeimet illetően, túl sok van. Mindig kérdezik tőlem, hogy Budát vagy Pestet szeretem-e jobban de azt kell, hogy mondjam, mindkettőt. A vendégeinket a Dubarry étterembe szoktuk vinni, mert csodálatos a kilátás a várra, a Lánchídra és a villamosra. A kedvenc kávézónk a Majorka, de rengeteg kedvenc helyünk van még.

 

WLB: Ádám, hiányzik Budapest?

 

B. Á.: Ó, már 12 éve hiányzik. Amikor eljön a nyári szünet, egyszerűen nem is akarok innen elmenni. Mindig vitatkozunk a feleségemmel, hogy menjünk-e nyaralni, mert én legszívesebben az egész szünetet csak itt tölteném. Mióta Edinburgh-ban lakom, egy kicsit egyszerűbb, de minden hiányzik, amit (a Nagykövet úr felé int) az előbb említett. Amikor nincs foci, úgymond szabad vagyok, és van időm csak úgy sétálni vagy beülni egy kávézóba, elmenni a családomhoz Óbudára, amit nagyon szeretek. De hiányzik, hogy itt éljek. Mindenesetre, Edinburgh nagyon jó gyógyír.

 

I. L.: Láttam rólad egy képet az Instagramon a Centrál Kávéházból – remek hely! Amikor vendégek jönnek hozzánk, egy túrára visszük őket: lesétálunk a Széll Kálmán térre, felszállunk a 4-6-ra, és átmegyünk a Margit hídon – mert így csodálatos a kilátás a Parlamentre – majd felszállunk a 2-es villamosra, és egészen a Vásárcsarnokig utazunk, majd felsétálunk a Centrál Kávéházba vagy a Csendesbe. Ez egyszerűen fantasztikus. És amikor a vendégeink ezt látják, mindig vagy egy “wow-faktor”, mint ahogy Edinburgh-ban is. Hiszen van egy vár a városban! Még egy dolog, ami gyönyörű Budapesten az, ahogy a látványosságok ki vannak világítva este. A Szabadság híd gyönyörű. De tényleg, mit nem lehet szeretni Budapestben?

Fotó: Csudai Sándor / WLB

B. Á.: Egy dolgot hozzá kell tennem, a rooftop bárokat, mint a 360 Bar. Imádom őket.

 

I. L.: Most van egy új, a Leo. Elvittem a feleségemet a szülinapján, és remek volt. Tökéletes a kilátás Pestre, a Parlamentre és a hídakra.

 

B. Á.: És úgy, mint Edinburgh-ban, Budapesten is 15 percen belül kint vagy a természetben.

 

I. L.: Ez csodás Budapestben. Innen, a rezidenciáról, tíz perc alatt fent vagyunk a Hármashatár-hegyen a kutyánkkal az erdőben. Kevés ilyen főváros van Európában. Ez tényleg kiemelkedő.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: Ádám, visszaköltöznél Budapestre?

 

B. Á.: Ez a terv! A tervek persze mindig változhatnak, sosem lehet tudni, de itt szeretnék letelepedni. A kislányunk most imádja a bölcsit, de ha még sokáig focizom az Egyesült Királyságban, lehet, hogy ott illeszkedik be. De az elsődleges terv, hogy hazajövünk.

 

WLB: Muszáj megkérdeznem, milyen érzés kapusnak lenni? Hiszen, ha a csapattársaid hibáznak, néha úgymond könnyen megúszhatják, de ha te hibázol, az hatalmas.

 

B. Á.: Néha nagyon nehéz élvezni, miközben játszol. Hogy őszinte legyek, inkább utána élvezed, amikor vége a meccsnek. Közben azon kell dolgoznod, hogy megakadályozd, hogy valami megtörténjen, és ez rengeteg koncentrációt igényel. Mindig résen kell lenned!

 

I. L.: Szurkolóként engem az idegesít a legjobban, amikor a csatárok úgymond csak lazítanak. Tudom, hogy tartalékolják az energiáikat, de ilyenkor a meccs a hátsó négyesen és a kapuson múlik. A feszültség ilyenkor hatalmas.

 

[Ezen a ponton a telefonom lassan lefelé csúszik a kanapén.

 

B. Á.: Le fog esni a telefonod… látod, mindig résen! (nevet)]

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: Hogyan hasonlíthatók össze a szurkolók a két fővárosban, ahol nagy a rivalizálás?

 

I. L.: Én sok helyen éltem már, és mindenhol láttam focit. Skócia kis ország, de a foci mindig is fontos volt. Nagy riválisok és remek rangadók vannak. Először játszani ebben a közegben nem lehet semmi. A hangulat robbanásig feszül. Nem akarom azt mondani, hogy gyűlöletig, de ez is benne van. Itt Magyarországon én Debrecenben tanultam, így most Lokista vagyok. Sok stadionban jártam már az országban, de a legjobb hangulat a Groupama Arénában volt, az Újpest-Fradi kupadöntőn. Persze, mint Rangers szurkoló (Glasgow Rangers – a szerk.), nem tudom támogatni a Fradit a színeik miatt. Sok barátom fradista, de egyszerűen nem támogathatom ezt a színt. A Honvéd-Videoton is remek meccs volt Kispesten. A sofőröm figyelmeztetett, hogy kicsit veszélyesnek tűnik. Amikor jó a hangulat, a foci fantasztikus, amikor kevésbé, kicsit unalmas.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

B. Á.: Melyik a kedvenc csapata?

 

I. L.: Mint egy tipikus skót, két csapatnak szurkolok. Mivel Debrecenben tanultam, így a Loki a csapatom, de az egyetlen klub, amelyik kék, fehér és piros színekben játszik (a Glasgow Rangers színei – a szerk) az a Vidi.

 

B. Á.: Az én csapatom a Vasas!

Fotó: Csudai Sándor / WLB

I. L.: Követem a magyar focit. Decemberben jön a Chelsea, remek meccs lesz.

 

B. Á.: Nagyon szerencsés vagyok, hogy az egyik legjobb csapatban játszhatok. Minden meccsünkön kint van legalább 17-18.000 ember és még több ha fontos meccsről van szó. A Celtic ellen 55.000-en voltak. Ez hatalmas különbség. Budapesten, a legnagyobb csapat, a Ferencváros meccsein körülbelül 8000-en vannak, míg Edinburgh-ban a Celtic-en 55.000-en. Jobban szeretek Edinburgh-ban focizni. Rengeteg ember vesz körül, így minden egy kicsit jobban fel van nagyítva. Az újságíróktól kezdve mindenkit kicsit jobban érdekel a meccs. Nagyon élvezem a derbiket.

 

I. L.: Amikor először voltam Celtic-Rangers meccsen, egyetemista voltam Glasgow-ban. Rangers szurkolóhoz illőn nálam volt a kék, fehér, piros sálam és egy barátommal, Maritnnal elmentünk a meccsre. Külön autóval voltunk, mert a meccs után én hazamentem Falkirk-be, és Martin barátom szerzett nekem egy parkolóhelyet két busznyi Celtic szurkoló között. Ezen a ponton a sálam az autóban maradt, hogy ne lássa senki. A Rangers 4-0-ra vesztett aznap, így eljöttem. Nagyon furcsa érzés volt. Nem voltak rajtam a klub színei, a szurkolók pedig üvöltöztek egymással… elég félelmetes élmény volt.

 

Nagyon jó volt látni a Magyarország-Skócia meccset is Budapesten. A 40 éves karrierem során sosem láttam Skóciát a tengeren túl játszani, szóval ez remek élmény volt. A szurkolók csodásak voltak, együtt énekeltek és táncoltak.

 

B. Á.: A skótok annyira barátságosak.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: És hogy boldogulsz az akcentussal?

 

B. Á.: Na ez beletelt pár hétbe (Iain Lindsay barátságosan felnevet). Amikor valaki elkezd hozzád beszélni, például Darren McGregor az öltözőben az… wow!

 

I. L.: Van néhány nagyon érdekes skót kifejezés. A minap az új BrewDog bárban csapoltam magamnak egy pohárral, amikor azt mondtam: ‘Ya beauty’ ez annyit jelent: remek! De az emberek csak néztek. Azt is mondjuk, hogy Bye for now! (Elköszönés, ‘Később találkozunk’ – a szerk) (nevet) .

 

Az északi akcentus Aberdeen környékén annyira erős, hogy én is csak a felét értem egy beszélgetésnek. Nagy-Britanniában két akcentus van: amit sokszor használnak reklámokban vagy szinkronhangokhoz, az edinburgh-i, és a skót-felföldi, ami gyönyörű. A tévéreklámok azért használnak gyakran skót akcentust, mert megbízható és szép.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

WLB: Beszéljünk egy kicsit a mezekről és a jótékonysági estről.

 

B. Á.: Tehát mivel a két nemzet, Skócia és Magyarország között szoros barátság van, szerettünk volna együtt jótékonykodni, és úgy gondoltuk, remek lenne, ha mi képviselnénk ezt a két országot.

 

Hoztam magammal mezeket, Steven Whiattaker, a Hibs játékosáét aláírva, a saját mezem, amit az egész csapat aláírt, és a Liverpool Sadio Manéja aláírt mezét. Illetve a kesztűmyet is, amiben a Liverpoolnak védtem, ezt is aláírtam. Ezeket elárverezzük, és a bevétel szegény gyerekekhez kerül karácsonyra.

 

Fotó: Csudai Sándor / WLB

I. L.: A skót közösség nagyon összetartó és aktív Pesten. A Robert Burns International Foundation évek óta rengeteg pénzt gyűjt jótékony célokra, és most megalakult a St Andrew’s Association. Szent András napja alkalmából, december 1-jén rendezünk egy gálaestet a Marriott Hotelben, ahol bárki licitálhat a mezekre. Nagyszabású esemény lesz, 250 vendéget várunk.

 

Ez az év különleges, mert legelső alkalommal, a Lánchíd kék-fehéren fog világítani – Skócia színeiben – Szent András napján. A hidat egy skót mérök, Adam Clark tervezte, magyarokkal együtt. Erős a kapcsolat a két nemzet között. Budapest belvásorában két hely is van, amit skótokról neveztek el. A Clark Ádám tér és a Jane Haining rakpart, Skócia egyetlen Holocaust hőse után.

 

Edinbugh-ban pedig a legrégebbi épület a 12. századi St Margaret’s Chapel a vár tetején, amelyet egy magyar hercegnőről, Margitról neveztek el, aki hozzáment a skót királyhoz. Szoros szálak kötik össze ezt a két nemzetet, és ez az este tovább erősíti ezt a szép, szoros barátságot.

 

A gála estet december 1-jén rendezik a Marriott Hotelben, ahol bárki licitálhat a focis kincsekre, akár telefonon is. A jegyek felől az alábbi e-mail címen lehet érdeklődni: SaintAndrews2018@gmail.com. További részletekért pedig kattints ide.