A Kolosy térből nyíló Lajos utca ezen szakasza csöndes, nyugodt környék. Mikor kiültünk az árkádok alá a teraszra Noszvai Andrással, a pékség előtt elhaladók ismerősként köszöntötték az üzlet vezetőjét – mintha egy vidéki kisvárosba vagy falura csöppentünk volna. Az óbudai Pékességben kicsit megállt az élet, de a jó értelemben – a péksütemények terén viszont bátor kísérletezgetés érhető tetten.
Nosztalgikus hangulat és kellemes kávéillat fogadja az ide betérőt, Noszvai András büszkén mutatja nekünk kincseit, a gondosan összeválogatott, interneten, lomtanalításon, Ecseri-piacon beszerzett holmikat. Itt minden a többedik életét éli, a Fradi-lámpák, a nagymama kávédarálólja, az 1920-as évekből származó hússzelető, a tarkedlisütő, a falakon csüngő dagasztóteknő, péklapátok, az 50-es évekből származó kis naptárak, hátuljukon receptekkel. Oldalt az eklektikus látványt nyújtó pogácsák egy régi lisztesszekrényen állnak, a zene pedig egy régi rádiónak álcázott CD-lejátszóból szól. A slágerital, a mézes gyömbértea kancsóban várakozik a pulton.
A barátságos hangulat tehát adott, de ugyebár pékségbe nem feltétlenül emiatt jár az ember. Az, hogy a Pékességnek az egész városban híre ment, az a nasiknak köszönhető, amelyekkel itt bizony nem lehet betelni. Sok mindenbe kerül extravagáns hozzávaló, aminek köszönhetően a tradicionális finompékáruk újdonságként hatnak, előszeretettel variálják a hagyományos recepteket pikáns hozzávalókkal vagy pesztóval, fetával és más sajtokkal, grillezett paprikával, spárgával. Valóban mennyei élmény beleharapni az aszalt paradicsomos, rozmaringos karikába, a tonhalas rétesbe, a chilis-parmezános-jalapeños rudacskákba, a cheddaros-cseresznyepaprikás és a fokhagymás-diós pogácsába vagy az aszalt paradicsomos-kolbászos karikába. Noszvai András és társa, Szőke Péter pék azért is látta indokoltnak a kísérletezgetést, mert úgy látták, a vásárlók is elvárják az újdonságokat lássanak a polcokon – így kerültek a pikánsabb ízek a sós teasüteményekbe.
Minden helyben és „igazi” vajjal készül, oldalt az üvegfalú „látványpékségben” egy pék és egy cukrász dolgozik a termékeken, és persze konzervatívabb harapnivalók, pozsonyi kifli, rákóczi túrós, linzer, pite és más sütemény közül is lehet választani. A karamellás hatlapos például országos szinten is híres lett, mikor receptje bekerült Borbás Marcsi Gasztroangyal műsorába. A kovászos kenyereknél sem mellőzték is hallgattak a fantázia sugallta ötletekre, a házi fehér, a teljes kiőrlésű, a tönkölykenyér mellett diós-fokhagymás, céklás-köménymagosat is szoktak készíteni.
Noszvai Andrásnak nem ez volt a gyerekkori álma: bár volt pék végzettsége, közel két évtizedig teljesen mással foglalkozott. Mikor vállalkozásai zsákutcába futottak, akkor juttatták eszébe, hogy akár pékséget is nyithatna. Úgy véli, hálásabb ez a munka: míg a vállalkozások esetén több hónappal később jött csak a visszajelzés, itt jóval hamarabb reggel 6-kor kinyit, 6 óra 5 perckor, az első vevő érkeztével már megvan a sikerélmény.
A Pékesség a Bike & Breakfast kezdeményezésben is partner, és hamarosan elköltöznek. De nyugalom, csak két házszámnyival odébb, ugyanúgy az árkádsorban, amire a helyhiány miatt van szükség. A profil nem változik, minden költözik velük, a nosztalgikus kincsekkel együtt.