Gasztró

“Mosolyig kóstoltatni” – a Wine&U borbárban jártunk

Fotó : Forgács Zsuzsi / WLB
wineandyou, borbár, bor

“Ez csak egy pohár bor előtted, ami finom. Ha viszont beszélgetünk róla, rögtön máshogy nézel rá, kóstolod.” – mondta Tündi, a Wine&U egyik tulajdonosa. Az apró Holló utcai borbár három borszerető, vendéglátást tisztelő és magas szinten művelő ember közös “gyermeke”. Szilvi, Tündi és Ákos történetének összefonódásáról, önismeretről, személyre szabott borokról, a kis és mini pincészetek borairól társalogtunk, néhány szép és izgalmas tétel kíséretében.

Tündi és Szilvi sokáig együtt élték a tipikus multis mindennapokat az egyik nagy telekommunikációs cégnél. Első időkben még különösebben nem is kedvelték a másikat, de ez hamar megváltozott. Elkezdtek beszélgetni, aztán Szilvi boros túráival Tündit is magával vitte. Hedonista hétvégék voltak ezek, a finomságok és szép tájak mellett sok új információval, ismeretséggel, borral kapcsolatos érdekességgel gazdagodtak. (Ezek a szeánszok még mindig tartanak, csak most már kicsit professzionálisabban, túratervvel, ami persze egy-egy borászatnál azonnal dől, a jó beszélgetés, finom borok miatt.)

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB

Aztán bejött a képbe az önismeret vonal: Tündi coach és tréner is, egy kedves barátjuk azóta már megszűnt helyén tartottak pszichológiai áthallású társasjáték esteket, természetesen egy kis boros utózöngével. Aztán egyre többször jött a vad gondolat: kéne egy saját borbárt nyitni. Egy ilyen estén, a MOST-ban koccintottak a lányok, mikor egy kedves, borokat nagyon értő srác szolgálta ki őket. Ekkor még nem tudták, hogy ő Ákos, csak azt, hogy majd egyszer vele szeretnének dolgozni. A srácot aztán a következő munkahelyén, utolsó napján találták meg, és pár héttel később már a konkrétumokról beszéltek: hamarosan nyit a Wine&U. Ez a nyitás 2017 nyarára tehető, tehát most éppen egy éves szülinapjukat ülték, együtt hárman és persze a törzsvendégekkel.

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB
Fotó: Kőrösi Tamás / WLB

A Holló utcai apartmenegyüttes aljában találjuk az üzletet, egy kb. 30 fős terasszal, bent persze szűkösebb, de otthonos kialakítással. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a pult gyakorlatilag egy konyhát idéz – már azt a házibuliban beszélgetős formát, ahonnan nem lehet beterelni az embereket.

Fotó: Kőrösi Tamás / WLB

A falon táblára íródnak az aktuális tételek, de a borlap frissebb – és igen gyorsan változik. Kisebb borászatokkal dolgoznak, humorizáltak is rajta, hogy 0,5 hektár felé nem mennek…persze ez így nem igaz, de a nagyok tételeit tényleg nemtaláljuk meg a Wine&U-ban. Nem azért, mert ne tisztelnék az ismert és szeretett hazai bor óriásokat, csupán őket a kísérletezés, a felfedezés izgalma hajtja.

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB

Elmenni egy kis borászathoz, kóstolni, beszélgetni és néhány palackkal hozni a megkedvelt tételekből, hogy bemutathassák a közönségüknek. Aztán, ha úgy alakul, szorosabbra fűzni a viszonyt és együttműködni, hosszútávon. Fontos Szilviéknek a személyes kapcsolat, nincs olyan pincészet, akinek viszonteladótól vásárolnák meg a borait. Ezért van, hogy a reptér mellett vesznek fel egy csomagot, a futár éppen a mellettük lévő tetoválószalonba teszi le a kartont, vagy a “civil” munkahelyük recepciójára érkeznek a borok.

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB

Sok a sztori…és ezek éppen abba a pohár borba kerülnek, amit náluk kortyolunk. Megkérdeztük, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha valaki nem annyira éli a kis borászatok kísérletező kedvét, inkább a nagyokra esküszik. Nos, ebben a helyzetben is találnak alternatívát, egy kis beszélgetés után bármelyikük tud ajánlani a vendégnek olyat, amitől remélhetőleg mosolyra húzódik a szája. Ha nem, azt is azonnal észreveszik és addig keresik a vendég adott pillanatra, adott estére hangolt borát, amíg tényleg nem csillog a szeme. Jó úgy elindulni valahova, hogy tudjuk, hogy nem csak egy “elmegy” kategóriás italt fogunk forgatni a poharunkban, hanem valódi törődést és odafigyelést kapunk, s ha érdeklődünk, még szuper sztorikat is.

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB

A Wine&U-ban megtalálható pincészetek többségére elmondható a kísérletező szellem és a maximalizmus. Bencze István borai a Szent György-hegyről, Iványi Zsófi sárral tapasztott kádban erjesztett borai Villányból, Dániel Zsolt “tesztoszteronnal kevert” szekszárdi borai, Lenkey Géza tokaji tételei egyaránt figyelemreméltóak. Érdemes összehasonlítani a különböző területekről ugyanazokat a fajtákat.

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB

Kóstoltunk félédes sárgamuskotályt a Mátrából, remek savakkal, füstös kéknyelűt a Badacsonyból, több éves rozét és összehasonlíthatunk furmintokat a Somlóról és Tokajból is, de a régi magyar fajtát, a festőszőlőnek használt turánt is. Nyolcas Ádám egri turánja mellett Gobrié a Mátrából egyenesen a borbár bora lett: bíborlila színével, érett szamócás aromáival és ibolya illatával nagyon megnyerőre sikeredett.

Fotó: Forgács Zsuzsi / WLB

Mindhárman büszkék rá, hogy egy éves pályafutása alatt oda jutott a kis bár, hogy már saját palackban, saját borukat értékesíthetik. Érdemes időről időre betérni, hiszen a kis pincészetek borainál sokkal jobban kiérezni a különböző évjáratot, időjárást,  szüretidőpontot, ezért “ugyanaz” a bor évjáratonként más élményt adhat. Itt pedig jó kezekben vagyunk.

Wine&U
  • 1075 Budapest, Holló utca 3-9A.