Nyitása óta töretlen sikerrel üzemel a Kazinczy utcai Ramenka. Télen felmelegít, nyáron, a kánikulában pedig a hőháztartásunkat teszi rendbe a gőzölgő ázsiai leves. Gondoltak egy nagyot, és a benti, leülős fogyasztáson felül bevezették a féladagos, papírpoharas tálalást is. Így a Kazinczy utcában lófrálva is megehetjük a gőzölgő levest.
Mai napig tisztázatlan, hogy a ramen végül Kínából vagy Japánból származik – bizonyára egy összgasztronómiai hibrid, hiszen tésztája biztosan kínai lisztből készül, míg a japán konyha is magáének tudja. Egy biztos: egészséges, tápláló, egy-egy betegség vagy netán másnap után csodákat művel a leterhelt szervezettel.
2014 óta, azaz már négy éve beszélünk Ramenkáról a Kazinczy utcában. A minimáldizájnos üzlet ablakában rendre ázsiaiak szürcsölik az óriási tálban érkező rameneket. Malachasaaljásat, marhásat, tengerit vagy vegát.
Amellett, hogy egy ideje szuper leves-gyoza kombókat árulnak, mivel nagy volt az igény az elviteles mellett a rendes street foodos fogyasztásra, bevezették a papírpoharas, utcán is fogyasztható verziókat.
Az összes fajta leves kérhető ebben a konstrukcióban, ami annyit jelent, hogy fél adagot mernek nekünk a poharakba, ehhez pedig csupán pálcikát kapunk – a levest nyugodtan igyuk meg, a tartalmat pedig pálcikázzuk ki.
Mi a klasszik ramenkát (1350 forint) és a shifudo-t (1850 forint) kóstoltuk meg. Gazdagon rakva rákkal, kagylóval. Ha négy gyozát kérünk melléjük, plusz 500 forinttal növekszik az ár – ez egy elég korrekt ebédnek is beillhet.
Nem beszélve arról, hogy pont szemben találjuk a jelenlegi legmenőbb budapesti látványosságot: az újrafestett Kazinczy utcai ajtót. Nem egy Szimplába igyekvő fiatalt láttunk ramenkás pohárral fotózkodni a kicsit kubai hangulatú utcakép előtt. Mi is beálltunk a sorba.
