„A betonházak között nem várnak csodák” – énekelte anno Kalapács József, aki valószínűleg sosem járt a Hegedűs Gyula utcában. Itt ugyanis, a lakóépületek és irodák között, az árkádok alatt megbújik egy apró hely, ami egyszerre kávézó, cukrászda és étterem. De legalábbis egy kicsit mindegyik. Elmentünk a Julien Boulangerie et Patisserie-be, hogy megtudjuk, mi a titok a generációkon átívelő törzsvendéghad mögött.
Sok hely állítja azt magáról, hogy náluk minden a vendég körül forog, de ritkán érezzük ezt annyira igaznak, mint Nagy Gabriella franciás hangulatú kávézó-éttermében.„Eleinte minden nap kiküldtem SMS-ben a törzsvendégeknek, hogy mi lesz az aktuális ebédmenü – ami a végén már több tucat címzettet jelentett! Aztán áttértem arra, hogy egy hétre előre kitaláltam a fogásokat. Sokszor ez egyébként azt jelenteti, hogy azt főztem, amit ők kértek. Valaki például mondta, hogy úgy enne mondjuk egy jó rakott krumplit, erre én úgy voltam, hogy rendben, akkor jövőhét valamelyik napján a főétel rakott krumpli lesz!” – meséli nevetve. Pedig, mint a beszélgetés elején kiderül, sosem gondolta, hogy egyszer a vendéglátásban fog dolgozni...
Nagyjából két éve, hogy elkezdte úgy érezni, hogy a jogtanácsosi pálya nem teszi boldoggá, és inkább valami olyannal szeretne foglalkozni, amitől kézzel fogható, azonnal látható eredményeket kap. Ekkoriban került a látóterébe a Hegedűs Gyula utcai üzlethelyiség, amiből hamar igazi multifunkciós tér lett.
A falakat például jelenleg Schreck Mónika Üvegfalon túl című, Hong Kongban készült fotókat felvonultató kiállítása díszíti, rendszeresen tartanak itt irodalmi klubokat és nem ritkák a különböző kurzusok sem: macaron- vagy kenyérsütés, bonbonkészítés – ami épp Gabriella eszébe jut vagy amire a vendégeknek igénye van.
A véletlen betérők nagy részét viszont még mindig a hasa vonzza ide, jó okkal: mind a pultban látható sütemények és antipastik, mind pedig a napi menüt és az étlapot alkotó tételek jól elkészített, tisztességes fogások. Napindítónak kérhetjük például a hely signature reggelijét (bagett, sült bacon, két tükörtojás, virsli, mustár, klasszikus presszó kávé – 1800 forint), házi készítésű granolát natúr joghurttal, juharsziruppal és friss gyümölcsökkel (1090 forint) vagy „gyermekmenüt ahogy Tóth Anna szereti” (700 forint) – ami, mint kiderül, születésnapi gesztus volt az egyik törzsvendég gyerekének, és crossiant-t, vajat és egy deciliter narancslét jelent.
Déltől pedig olyanokkal várnak mindenkit, mint a durum búzadarából készült tortellini (2000 forint), pulyka- és sertéshús keverékével töltve, paradicsomos-rozmaringos öntettel vagy a grillezett camembert salátaágyon (2000 forint), körtével és áfonyalekvárral. Emellett mindig van a már említett napi menü (a héten például olyan választékkal, mint a karamellizált vörösboros szilvaleves túrógombóccal vagy a sertéstarja steak mézes-mustáros tejszínnel és nyers zöldborsópürével) és sütemény. Éhesek tehát biztos nem maradunk – főleg mert Gabriella nem tolerálná.
Bár vannak már tervei a jövőre nézve, a legfontosabb számára mégis az, hogy folyamatosan biztosítani tudjon egy olyan minőségi szintet, ami miatt már sokan bizalmat szavaztak a Juliennek. Számára nem a Michelin-sapkák jelentik az igazi elismerést, hanem a hely köré kiépült vendégkör, akik már tudják, hogy amíg ég a fény, addig betérhetnek, akkor is, ha az óra már rég zárórát ütött.
