Budapest

„Nem a mi elméleteink, az ő valóságuk a fontos” – gyerekeknek szóló drogprevenciós kiállítás nyílt Ferencvárosban

Fotó : Polyák Attila / WLB
kiállítás

„A drog rossz dolog, drogozni nem szabad” – hallgatják folyamatosan a gyerekek, de a tiltás nem elég ahhoz, hogy bármit is megtudjanak a függőségek világáról. Ferencvárosban állandó drogprevenciós kiállítás és közösségi tér nyílt fiataloknak, ahol a foglalkozások eleve úgy kezdődnek, hogy a kísérő tanárok kimennek a helyiségből.

Ez már remek kiindulópont ahhoz, hogy őszintén, ítélkezés nélkül lehessen beszélgetni a gyerekekkel a témáról. „Nem a mi elméleteink, hanem az ő valóságuk a fontos” – mondja Varga Dániel, a Konkáv Közösségi tér és a program vezetője, aki 2005 óta foglalkozik drogprevencióval.

 

A Köztes átmenetek – a drog címet viselő interaktív kiállítás koncepcióját még 2001-ben dolgozta ki Hay Éva, azóta utazóprogramként 2001 óta járta az ország iskoláit. Májusban állandó helyet kapott a Balázs Béla utcában a IX. kerületi önkormányzattal együttműködésben, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. Vicces módon korábban az Áldomás borozó működött az ingatlan helyén, amelynek pincéjében öt szobában helyezték el a foglalkozás háttereként szolgáló elemeket. Mert bár kiállításként van elnevezve, nem műtárgyak vagy a kábítószerhasználat következményeit szociofotók bemutatásából áll, hanem a gyerekeket ösztönzi aktív részvételre, kérdések feltevésére. A prevenciós program azonban csak az egyik profil.

 

Közösségi tér, ahol nyugodtan lehet mobilozni

 

Míg a pincét a város különböző iskoláiból érkező csoportok látogathatják, a Konkáv felső szintjén található közösségi teret a környéken élő gyerekeknek tartják fent; nem feltétlenül a hátrányos helyzetűeknek, de jellemzően ők találják meg. Tulajdonképpen ez egy 2-től 8-ig nyitva tartó „nappali”, ahol iskolaidőn kívül tartózkodhatnak, társasozhatnak, pingpongozhatnak. A környéken sokan lesznek magántanulók, ami itt egészen mást jelent, mint mondjuk a felső tízezer esetében: vannak olyan gyerekek, akiket mindenhonnan eltanácsoltak, egy anyaiskolában teszik le a vizsgájukat, amúgy meg nem csinálnak semmit. A Konkávtól 300 méterre található a H52 Ifjúsági Iroda és Közösségi Tér, nagyjából ugyanazok a gyerekek járnak oda is.

Fotó: Polyák Attila / WLB

Ha egy ilyen közösségi tér jól és hosszú távon tud működni, a gyerekek megtalálják őket, szocializációs ágensként tud sikereket elérni” – mondja Dániel. „12 és 18 közötti gyerekekről van szó, akiket folyamatosan aktivizáljuk. Nagyon igénylik ezt. Például dixitezés közben olyan érzelmekről tudnak beszélni, mint a félelem és az elutasítás, és olyan új oldalaikról mutatkozhatnak meg, amikről a hétköznapokban, az utcán nem igazán.

Fotó: Polyák Attila / WLB

Persze ez nem könnyű lekötni őket, hiszen az okostelefonnal felnövő generációról van szó. de ebből nem csinálnak problémát. „Minden további nélkül nyomkodhatja valaki a telefonját, ha velem társasozik. Egy idő után mindig érdekesebb lesz, amiről beszélgetünk, és mindig egy picit hosszabb időre leteszi a mobilját. Én mondhatom neki, hogy ne internetezz, de akkor nem fog bejönni” – mondja Dániel.

 

Nem csak a kábítószertől függhet valaki

 

A Köztes átmenetek – a drog kiállítás tereiben addiktológus, szociológus és pszichológus szakemberek vezetik a 10-15 fős csoportokat. Az első szobában kötetlenül beszélgetnek a gyerekeknek arról, milyen tapasztalataik vannak a drogokról, és pár kérdésből (például „a vízipipázás drogozásnak számít? A kar vagdosása függőség?”) hamar kiderül, az adott csoport hányadán is áll a témával, vagy úgy általában hogy érzi magát a bőrében. „Jófej, laza emberekkel beszélgetnek bulizásról, alkoholról, fűről, és ez az esetek többségében felvillanyozóan hat” – osztja meg tapasztalatait Dániel. Elismeri, hogy másfél óra alatt a kialakult függőséggel nem lehet semmit se kezdeni, de nem is ez a cél.

 

Fotó: Polyák Attila / WLB

A beszélgetés fonala nem kizárólag a kábítószerek világát érinti. Szóba kerül az is, mit jelent a gyerekeknek a család, a családban betöltött szerepek, értékek, miről szól a szocializáció. Hiszen ha problémás szerhasználat merül fel, az a bajnak csak egy kis szelete: a szociális helyzet, a lakhatás, a családi, iskolai problémák együttesen hatnak a fiatalokra. Jó tisztázni azt a kérdést is, hogy a függőség nemcsak a kábítószerekre és az alkoholra terjed ki, hanem jelen lehet a mindennapokban is, gondoljunk csak a videójáték- vagy pornófüggőségre. A második szobát ezért is rendezték be egy átlagos kamasz szobájának olyan hétköznapi tárgyakkal, amelyek szerhasználatra utalhatnak, de ha megpillantjuk őket a gyerek íróasztalán, nem feltétlenül asszociálnánk rögtön rá.

Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB

A harmadik szobába belépve szimbolikusan besüpped a lábunk alatt a talaj, mintha csak a Trainspotting ikonikus jelenetében lennénk. Szivacsokból építették fel a padlót, amin a látogató automatikusan leül, elfekszik, kényelembe helyezi magát, ami kell is az itt lefolytatott eszmecseréhez. A szobában látható festmények érzéseket ábrázolnak, amiket a különböző szercsoportok váltanak ki az emberből (stimulánsok, depresszánsok, hallucinogének, gyógyszerek), a gyerekeket pedig arra kérik, azonosítsák be őket. Észrevételeikből ki lehet következtetni, miben lehetnek érintettek, és ezekre fókuszálva a szakemberek a fel nem tett kérdésekre is válaszokat tudnak adni.

Fotó: Polyák Attila / WLB

Dániel szerint ijesztő a trend, hogy a gyerekek mennyire ismerik a nyugtatók, a xanax, a frontin és a rivotril világát – egyrészt a szüleik szedik is szedik őket, másrészt nem ritka, hogy ők is ezt kapják tőlük, ha feszültek és szoronganak, hiszen a szülőnek se nagyon van jobb eszköze a lelki problémák kezelésére. Márpedig ez a visszaélésszerű használat nagyon veszélyes, mert a benzodiazepinalapú nyugtatók rendkívül addiktív szerek.

 

Az utolsó szobában bemutatott fotókkal a függőséggel járó elmagányosodás és a beszűkülés folyamatjellegét szeretnék bemutatni. Valamint az, hogy ha egy előrehaladott stációból visszapillantunk, és elgondolkozunk, mennyit is drogozunk, soha nem a kiinduló állapotra emlékszünk, hanem az időben közelebbire, például hogy mi volt a helyzet egy hónapja. „Ahhoz képest nem sokkal rosszabbodott a helyzet, így működik az önnyugtatás” – ismerteti Dániel.

Fotó: Polyák Attila / WLB

A program előzetes bejelentkezés után látogatható, maximum 15 fős csoportokban. Az 5 szobából álló interaktív drogprevenciós kiállításra főként 14 éven felüli diákokat, szülőket és pedagógusokat várnak, de szívesen fogadnak baráti, munkahelyi közösségeket is. A kiállítás és a közösségi tér szolgáltatásai ingyenesek.

 

Köztes Átmenetek – a drog

  • KONKÁV Közösségi Tér és Prevenciós Műhely
  • Balázs Béla u. 32/b
  • Részletek