Ha kedden vagy csütörtökön betévedünk Budapest legrégebbi romkocsmájába, a bejáratnál megtaláljuk a budapest micro standját. Itt lehet feljelentkezni a turnusokra, amelyek keresztülvezetik a nézőket a projekt öt helyszínén párhuzamosan zajló, 10-15 perces előadásokon – de ha odatalálunk a megadott időpontokban a zegzugos Szimpla Kerten keresztül, bármelyikre beülhetünk, amelyikre szeretnénk, csak a lényeg, hogy a kezdésre érjünk oda, mert utána már nem engednek be.
Ha a bulizó fiatal nem megy a színházba, hát a színház elmegy majd a buliba, mondhatnánk, és közli a nézővel, amit el közölni szeretne. Ez a közlendő egész júliusban a „Mi a magyar most?” kérdés köré szerveződik, erre írt mikrodrámát 5 szerző, Sarah de Günther, Declan Hannigan, valamint Egger Géza, Porogi Ádám és Pálos Hanna színészek. A minielőadások kaotikus, arcbaordítós performansztól kezdve az interaktív TED-videóig változatos formanyelveken boncolgatják az identitással kapcsolatos lehetséges válaszokat, és tartanak görbe tükröt a jelenkornak.
A mikroszínház ötlete Karnics Alina fejéből pattant ki, aki Madridban töltött évei során találkozott a „jelenetszínház”műfajával: a spanyol fővárosban különböző kocsmákban, szórakozóhelyeken mutatták be a rövidke darabokat. Porogi Dorka rendező dolgozta ki a koncepciót, ő rendezte meg az előadásokat, de aktívan közreműködtek a színészek és a szerzők is. Eléggé vegyes a stáb, hisz a projekt céljaa független alkotók, hazai és külföldi, színházi szakemberek és a civilek összehozása.
Egy ilyen rövid előadás könnyen válhat instant művészetté, de azt tapasztaltuk most kedden, hogy sok mindent át lehet adni a közönségnek ebben a rövidke időkeretben, például a Pálos Hanna és Porogi Ádám írta jelenetek különösen erősre sikeredtek. Előbbi, az Amennyi fűszál van egy családi körben tartott születésnapot mutat be olyan élethűen, hogy ismerős szorongások kezdenek szorítani gyomortájékon. Porogi Ádám abszurd darabja, az Igazgató csupán pár négyzetméteren játszódik; a két főszereplő, Várnai Balázs és Varga Norbert oda ül le, ahol épp helyet talál. Ez az előadás a színészi játéktól válik különösen hatásossá: Várnai Balázst öröm nézni, arca, testtartása milliméterpontossággal adja vissza a zavarba hozott, kiszolgáltatott beosztottat, az esendő kisembert, aki mindannyiunkban ott rejtőzik.
A mikroszínház koncepciója abszolút a bulinegyedre és a modern korra szabott, hiszen egy kétórás előadást már nehezen ülnének végig az Y-Z generáció képviselői, innen pedig szabadon lehet távozni a pulthoz vagy a további kocsmákba, ha valami nem tetszik. Mindeközben beszűrődik kintről a harsány turistahordák kurjongatása, de ez nem zökkent ki senkit, sőt, a közönség udvariasan ül a helyén és figyel a formabontó tálalás és a színészek néha zavarba ejtő közelsége ellenére is. Elvileg inni is nyugodtan lehet, sőt még beváltható kuponokat is kapunk az első emeleten található Labor kézműves sörlaborban.
A projekt részben az Indiegogón megvalósult közösségi finanszírozással, részben szponzorok segítségével valósult meg. Különös módon elkerülték az alulról szerveződés gyermekbetegségei, mint például a káosz és a „majdcsakleszvalahogy” hozzáállás: a kivitelezés, a szervezés profi és figyelmes, egyenpólós önkéntesek, térképek navigálnak a romkocsma labirintusában. Mindezt ingyen, pontosabban adományok ellenében, amelyeket a pulton elhelyezett papírdobozokba várnak. A témák a jövőben havonta változni fognak, helyileg júliusban maradnak a Szimpla Kertben. Július 12-én, 17-én, 19-én, 24-én és 26-án tartanak előadásokat (angol nyelven is) 17 és 19 óra között.
