We Love Budapest: Meséljetek a kezdetekről, mikor és hogyan jött az életetekbe az elektronikus zene és a DJ-zés?
Nádházi Lajos (AiwA): Én még a Kultiplexes Weekendbass-partisorozat idején kezdtem zenéket írni, úgy tizennégy-öt évesen. Volt egy nálam két évvel idősebb iskolatársam, aki akkoriban már DJ-zgetett, és rajta keresztül folytam bele ezekbe. Szabó Simonék vitték a már említett bulikat, és én akkoriban még abszolút a drum ’n’ bass-en pörögtem, majd jött a fidget house és a Headshotboyz. Egyre lassultunk, elkezdtünk beateket írni, 2012 környékén elindult a NIGHTDRIVE, azóta meg jöhet minden.
Takács Zoltán: Nálam ez úgy kezdődött, hogy gimnazistaként nagyon sokat jártunk partizni, főleg az akkori kilencedik kerületi szentháromságba: a West-Balkánba, a Jailhouse-ba és a Kultiplexbe. Az iskola vége felé én is laptop-DJ-ztem, traktor keverővel és hasonlókkal, egyetemre kerülve pedig egy jó barátommal, Szabó Bálinttal elkezdtünk hobbiból DJ-zni, és mivel senki nem hívott sehova minket fellépni, ezért elkezdtünk bulikat szervezni. Az első elég jól sikerült, főleg ahhoz képest, hogy fogalmunk sem volt, mit csinálunk, és utána meg így maradt. Egyre komolyabban vettük az egészet, és pár év alatt megszületett a NIGHTDRIVE koncepciója.
WLB: Mikor éreztétek azt, hogy ez már egy fokkal komolyabb történet, és jönnek az első külföldi fellépős esték?
TZ: Az első külföldi vendégünk Uluru volt Amerikából, a második pedig Funkineven. Egyik se sikerült túl jól, de úgy voltunk vele, hogy legalább kipipálhatjuk azt, hogy sikerült külföldi bookingot összehozni a NIGHTDRIVE-ra, ami addig egy csak hazaiakból álló, többségében ingyenes partisorozat volt. De igazán 2014-ben éreztem, hogy szintet léptünk, amikor el tudtuk Magyarországra hozni Dam-Funkot. Előtte is hívtunk külföldi fellépőket, viszont akkor éreztem először úgy, hogy sikerült valami olyasmit csinálnunk, ami annyira nem átlagos. Azóta pedig szinte mindenkit vendégül láttuk, aki érdekes számunkra, vagy csak szeretjük hallgatni.
NL: Alapvetően a Los Angeles-i szcénát akartuk bemutatni itthon, onnan is főleg azokat, akiknél érezhető volt a funk-vonal, legyenek beatmakerök vagy mondjuk house-producerek. Kristóffal, akivel a Headshotboyzt csináltam, kértük meg anno Zoliékat, hogy csatlakozhassunk ehhez a NIGHTRIDE témához, miután játszottunk nekik, és alapvető volt, hogy csak ezt az LA-hangzást fogjuk képviselni. A külföldi bookingokkal is úgy vagyunk, hogy mindegy, csak legyen benne funk, de ezen belül próbálunk bejáratottabb és frissebb neveket is hozni.
WLB: Mi fogott meg titeket ebben a színtérben, hangzásban?
TZ: Ha visszanézek az életemre, valahogy a gyerekkorom óta ott volt. A kilencvenes években voltam kissrác, akkoriban ez folyt mindenhonnan, szóval nem csoda, hogy rám ragadt. Az első számok, amik megragadtak a fejemben, mind Los Angelesből, de legalábbis Kaliforniából jöttek: Guns ’n’ Roses, DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince, Dr. Dre, N. W. A és így tovább. Szóval természetes evolúció volt, hogy felnőttként megpróbáltam elhozni azokat, akik ezt a hangzást képviselik új köntösben. Emellett az volt még a szemünk előtt, hogy mindenki Európából, főleg Berlinből hoz menő DJ-ket, mi meg szerettük volna, hogy kicsit egzotikusabb legyen a dolog. Nálunk a bookingok hetven-nyolcvan százaléka a tengerentúlról jön.
WLB: Szerintetek miért van az egyébként, hogy itthon ezt a hangzást rajtatok és a BOUNCE-on kívül senki sem karolta fel, maximum egy-egy parti erejéig?
TZ: Azok a DJ-k és promóterek, akik mondjuk Berlinből hívnak fellépőket, őszintén és szívből szeretik őket. Mi pedig őszintén és szívből szeretjük azokat, akiket Los Angelesből vagy New Yorkból hívunk, és ha Berlinben élnének, onnan hívnánk őket. Szóval nem hiszem, hogy akkora nagy tudatosság lenne benne, mint amit az emberek esetleg beleképzelnek.
NL: Illetve szerintem ezek a zenészek nehezen elérhetőek, nekünk is időbe telt, míg valaki egyáltalán válaszolt. Amikor már összegyűlt pár tengerentúli név, akiket fel tudtunk tüntetni az e-mailekben, akkor kezdtek el beindulni a dolgok. A BOUNCE-tól is hallottuk már, hogy rengetegszer kerestek meg fellépőket vagy a menedzsmentjüket, aztán semmi válasz. Onnantól meg, hogy el is olvasták, amit írtunk nekik, jött az, hogy turnén van-e a fellépő, jön-e Európába, mert a tengerentúlról ideröptetni azért kicsit költségesebb, de van persze, akiért megéri. Egyptian Lover például egyenesen Los Angelesből érkezik majd a Duna-partra.
Egyébként mi mindig magunk megyünk ki a fellépők elé, elmegyünk együtt kajálni, elmesélünk neki minden bennfentes pletykát, amit a többi művésztől hallottunk. (nevet) Csodáljuk ezeket az embereket, és azt hiszem, lejön nekik is, hogy mi ezt az egészet szívből csináljuk.
TZ: Sokszor meg is vannak lepődve, mert egy olyan fellépésről jönnek, ahol le volt delegálva valakinek, hogy vedd fel-vidd el, mintha egy budget airline-ba szállna: „tessék, itt egy szendvics”. Nálunk viszont onnantól, hogy betette a lábát az országba, odáig, hogy elmegy, velünk van, mi visszük, akár napokon keresztül is, mint Peanut Butter Wolfot. Szeretünk velük lógni, ha ők is szeretnek velünk lógni, és általában úgy tekintünk egymásra, mint partnerre. Ilyenkor a legjobb a vibe.
WLB: Melyik ilyen „vendégség” volt a legmaradandóbb?
TZ: Számomra eddig Dam-Funk két fellépése, mert mindkettő olyan volt, mint mikor kívánsz valamit, hogy sikerüljön egy adott dolog, és annál sokkal jobb lesz. A legvadabb talán Torn Hawk volt, aki mielőtt idejött volna, összeveszett a barátnőjével, aki egyébként maga is elég ismert fellépő. Eleinte morcos volt, de aztán elvittük kajálni, ahol nagyon tetszett neki, hogy volt a húsban csont, mondta is, hogy végre egy rendes kaja, és akkor elkezdett feloldódni. (Nevetnek.) A vége az volt, hogy lenyomta a fellépését, és utána még átment a LARM-be, teljesen szétkészült, és végül szombat reggel helyett csak vasárnap este ment haza. Mindezt úgy, hogy leszögezte előre, hogy ő nem fog inni, mert a barátnőjével mindig az a veszekedés tárgya. Hát nem jött össze. (Nevetnek.) De ez csak egy példa, mert a hat év alatt havonta átlag két bookingot csináltunk, szóval nehéz egyet kiválasztani. Mindig van valami: a Chaos In The CBD-s srácok egyike elveszett Budapesten, Eclair Fifi pánikrohamot kapott, mikor rájött, hogy elvesztette a telefonját.
WLB: Milyen lesz a NIGHTDRIVE nyári szezonja, melyik fellépőt miért emelnétek ki?
NL: A legközelebbi a The Pilotwings, akiket én nagyon imádok, meg az egész Brothers From Different Mothers kiadót. Lyoni társaság, és nagyon up-to-date-ek, kicsit tropical, amit csinálnak, de belefér a jungle is, meg az erősebb dolgok is, miközben valahol nagyon retrospektív, amit csinálnak. Igazi örömzene az egész.
TZ: Utána június 22-én az elektro-break-rap-funk granddaddy-je, Egyptian Lover jön ide, aki egyszer már óriási nagy bulit csinált itthon, eszméletlen jó emlékein vannak róla. Most a PONTOON-on lesz, és hozza magával a 808-as dobgépet.
NL: Ő egy olyan showman, hogy akármelyik fellépőnknek említem, szinte mindig az jön vissza, hogy élete egyik legemlékezetesebb partija volt. De tényleg, bárkivel beszéltem róla, ezt mondta, például Peanut Butter Wolf.
TZ: Augusztusban pedig visszatér Sofie, plusz már rakjuk össze az őszi-téli évadot a Toldiban újra. Ja és még mielőtt el nem felejtem, június 29-én az MTV Magyarországgal lesz egy közös eseményünk, amin Seven Davis Jr. fog zenélni, szintén a PONTOON-on. Emellett minden vasárnap a NIGHTDRIVE-crew, azaz Pimp Chef, Zovek, Sazabio, Lajos és én vagyunk ott a rezidensek, szóval lehet jönni hetet búcsúztatni, lazulni, táncolni.
WLB: Mennyire befolyásolja a fellépőválasztást, hogy épp a Toldiban vagy a PONTOON-on van a rezidenciátok?
TZ: Nagyon. A Toldi Klub a szívem csücske, de azt szeretném, ha egy Egyptian Lovert minél több ember át tudna élni, amire a PONTOON nagyon alkalmas. Ráadásul korábban kezdődhetnek az események, mondjuk hatkor, amikor éppen megy le a nap. Sokkal jobban ki tudod bontakoztatni az egészet. Ősszel és télen viszont a Toldi tökéletes helyszín: Bok Bok például egy sötétebb klubhangzást képvisel, ami nem működne a Duna-parton, viszont ott igen. Vagy például Samiyam is a Los Angeles-i beatmaker szcénát is képviseli, mégis úgy voltunk vele, hogy ott lenne az igazi. De az legyen a legnagyobb problémánk, hogy melyik fellépőt melyik helyre tesszük be. (nevetnek)
WLB: Amikor indultatok, mik voltak a legnagyobb kihívások, és ezek napjainkig hogy változtak?
NL: Szerintem még pont az indulásunk előtt voltak olyan fontos változások, mint például a Merlin bezárása, vagy az, hogy az emberek beszoktak a belvárosba és a bulinegyedbe. Mint szervezők, mi már ebbe csöppentünk bele, ebben az érában olyan nagy változás, ami előtte szerintem nem volt.
TZ: Szerintem is körülbelül akkoriban volt egyfajta generációs váltás. De most megint egyre több az izgalmas szervezőcsapat, van egyfajta frissesség, csak idő kérdése, és megint elindul egy nagyobb változás. Sosem tudhatod, hány év van belekódolva ebbe az egészbe. Én például abszolút nem gondoltam volna, hogy a NIGHTDRIVE-ot hat éven keresztül fogjuk csinálni, de baromi jó, nem cserélném el semmire az égvilágon. Aztán majd az idő eldönti, hogy az elkövetkezendő hat év kikről fog szólni. Szerintem többek közt rólunk!
NL: Én azért remélem, hogy nyílnak még klubok, lesz még konkurencia. Jót tenne.
TZ: Nem azt mondjuk, hogy nincsenek új csapatok, de inkább előadókból van túlkínálat jelenleg. Inkább ezen a téren látom a kreatív energiák felszabadulását, sok a jó DJ-producer vagy előadó.
NL: Plusz tök jó, hogy elkezdtek előtérbe kerülni a lányok, mert mikor elkezdtük, csak a kardozás ment mindenhol. Manapság sokkal egészségesebb a szcéna, mint mondjuk három évvel ezelőtt.
TZ: Persze vannak még hiányosságok és olyan hangzások, amik kevés teret kapnak, de erre mindig azt mondom, hogy ha van rá (piaci) igény, előbb-utóbb valaki megcsinálja. A mi első pár partink is bukás volt, kellett egy kis idő, amíg el tudtunk kezdeni közönséget építeni. Többször mondták már a szemembe is, hogy ez a Los Angeles-dolog nem fog működni, a magyar embereket ez nem érdekli, itthon a technó a király. Aztán baromira nem volt igazuk. Ha kitartasz valami mellett, szíved-lelked beleteszed és jól is csinálod, akkor előbb-utóbb jönnek emberek, akik vevők lesznek rá. Ebben biztos vagyok.
Az interjú után megkértük a két alapítót, hogy válasszanak három-négy zenét, amely valamiért erősen kötődik számukra a NIGHTDRIVE-hoz – vagy mert mindig bevált a tánctéren, vagy mert egy különösen emlékezetes pillanatban csendült fel, esetleg csak azért, mert szeretik. Íme a választásaik:
- Takács Zoltán
"Uku Kuut" a leglazább export terméke Észtországnak, rest in peace."
Dam-Funk - Fisticated
"Amikor 2014-benn előszőr talákoztunk, kérdeztük tőle, hogy a Fisticated száma mikor jelenik meg. Mondta, hogy nem is gondolt rá, hogy megjelenjen. Mi pedig győzküdtük, hogy de ennek muszáj, másfél évvel rá ki is adták. Véletelen? Lehet."
Moon B - Those Moments
"Moon B az egyik abszólut kedvencük, és sajnos még nem sikerült Pestre csábítani L.A-ből. Reméljük, ez hamarosan változni fog."
Funkineven - Bloodline "Funkineven kétszer is játszott nálunk, jó érzés volt, hogy ő volt a második külföldi vendégünk, és aztán az ötödik szülinapunkon is ő játszott. Eszméletlen jó ízlése van, az egyik legjobb house kiadót vezeti szerintünk, az Apron-t és egész egyszerűen minden finom, amihez hozzáér."
- Nádházi Lajos
"Kötelező nyári DJ-zések elengedthetetlen része ez a remek szám."
Gunge - UR-Ma-Lady-BB/Never Enough
"A funk és az internet szerelemgyereke."
Arp 101 - Groove
"2011-ben azt kívántuk, hogy bárcsak lenne olyan bulisorozat, ahol ilyen zenék is szólnak."
Turquoise Summers - Never. Can Get Enuff
"Igazi szerelmes, Romeo-lényegre törő funk muzsika. Fun fact: Turquoise Smmers dam funk unokatestvére. Ezt is tőle kellett megtudnunk."
