Egy út, ami mellett nem lehet elmenni, és ami nélkül elképzelhetetlen lett volna Budapest és környékének fejlődése.
Különös, hogy egy utcának külön kiállítást szentelnek, de a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a Tomory Lajos Múzeum és a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény közös kiállítását végignézve rájövünk, hogy bőven van mit bemutatni. Az Üllői út Budapest leghosszabb, nyílegyenes, 16 kilométeres sugárútja, a belvárosban, a Kálvin térnél kezdődik és Vecsésig vezet, elérve a 871-es házszámot, érintve Ferencvárost, Józsefvárost, Kőbányát, összekötve a XVIII. és a XIX. kerületet, azaz Pestszentlőrincet és Kispestet.
Nemcsak a hossza jelentős, hanem a történelme is. Már a középkorban ezen a sugárúton keresztül lehetett eljutni a dél-keleti településekhez, az Alföld falvaihoz, városaihoz – szolnoki útként is emlegették régen –, fontos része lett a gazdasági fejlődésnek is. Belső szakaszán 1869-ben indult meg a lóvasút, míg a Nagyvárad téren túli részen omnibusz járt. Később a helyiérdekű vasúttal lehetett kijjebb utazni, majd villamosok jártak az Üllői úton. A 70-es évekre annyira telítődött azonban az út, hogy muszáj volt megépíteni a 3-as metrót. Csupán egy villamosvonal maradt meg: az 50-es villamos a mai napig jár a Határ út és a lőrinci Béke tér között.
A kiállítás azt szeretné bemutatni, hogy a villamosra szállva, az ablakon kitekintve mit is láthatott az utazó közönség az 1900-as évektől az 1980-as évek közepéig (nagyjából a metróvonal kiépüléséig) a Kálvin tértől a Szarvas csárdáig. Volt mit szemügyre venni, hiszen az Üllői út nem véletlenül lett a növekedés és a fejlődés szimbóluma, üzletek, vendéglők, gyárak, műhelyek települtek az út mentén. Tízezrek indultak el rajta a városba, és tértek haza pihenni.
A kiállítás elég töményen adagolja a helytörténeti részleteket, és alapos áttekintést nyújt az út fontos csomópontjairól a Nagyvárad tértől kezdve a Népligeten át a pestszentlőrinci és kispesti emblematikus terekig. Meghatározó épületegyüttesek történetét ismerhetjük meg, például az 1796 óta létező Határ-csárdáét Budapest és Kispest határvonalánál, ahol két vámház is működött, a Pestre igyekvők itt rótták le áruik után a vámot. Az Üllői út mentén épült meg a főváros legnyomorúságosabb szegénytelepe is, a Mária Valéria telep, aminek helyére 1950-es években felépítették a József Attila lakótelepet. Az Üllői hadiúttá is vált, és 1946 és 1990 között a lőrinci és a kispesti szakaszt Vörös Hadsereg útjának hívták.
„Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák.Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg,ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát,ti voltatok az ifjúság,Üllői-úti fák.” - írja Kosztolányi Dezső az Üllői-úti fák című versében.
